Teremtés ünnepe
Szentendre, 2020. szeptember 27.
Rm 5,5a
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úrban itt és a képernyők előtt!
A teremtés ünnepét egyre komolyabban vesszük. Ilyenkor, az ősz beköszöntével, ami az idén olyan nagyon nem akart eljönni, együtt borulunk le a Teremtő Isten előtt és adunk hálát a mindennapi kenyérért. Ez a mindennapi betevő falat most az oltárvirág megszokott helyére varázsolt, termésekből alkotott bőségtál formájában kerül a gyülekezet tekintete elé. A teremtés ünnepe a Teremtőt dicséri, aki gondoskodik rólunk. Kitalált egy jól működő rendszert, ahol a napfény, a víz, a levegő és a föld négyese kínálja magát a magvakat hozó növényeknek. Amíg a természet egyensúlya végérvényesen fel nem billen, megmarad az élet a Földön.
Teremtés ünnepén Isten népe megfogalmaz egy örök érvényű üzenetet: Isten jónak teremtette a mennyet és földet. A földi jóból már sokat veszítettünk, de még van mivel gazdálkodnunk. Különösen, ha Luther nyomán a környezet fogalmát becsülettel és bátran kitágítjuk. Ugyanis Luther a Kis Kátéban (a családfőknek szánt házi hittankönyvben) a Miatyánk negyedik kérésének, "… a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…" magyarázatánál figyelmünket felkeltve ezt írja: "Mi a mindennapi kenyér? Mindaz, ami a test és élet fenntartására és táplálására kell, mint például: étel, ital, ruházat, lábbeli, ház, gazdaság, szántóföld, barom, pénz, anyagi javak, derék házastárs, derék gyermekek, derék háznép, derék és hűséges felsőbbség, jó kormányzat, jó időjárás, béke, egészség, közrend, becsület, jó barátok, megbízható szomszédok és ezekhez hasonlók."
De hogyan kapcsolódik mindehhez a Róm 5,5? Teremtés hetének igéje, egyben a 8 nap mottója is felkeltheti érdeklődésünket, amit a rómaiakhoz írott levélben olvasunk: "A reménység nem csal meg.", vagy amint azt egy másik, általunk is használt bibliafordításban találjuk: "A reménység nem szégyenít meg".
Ennek a rövid alapigének általam megértett üzenetét egy kérdés kibontásával szeretném a gyülekezet elé tárni. Ez a hét felteszi nekünk a kérdést: Miért járunk templomba? Ha a válaszokat csokorba szednénk, az egyikbe azokat tennék, amelyek arra utalnak, hogy az Istenhez közelebb kerülni jó. Ennek rendelt időt és helyet adni emberi. Ezt az időt és helyet felhasználni isteni privilégium.
Miért járok templomba? A másik csokorba azok kerülnének, amelyek a békesség ajándékáról tennének bizonyságot, mert Istennél minden kisimulhat. A templom búfelejtő, az istentisztelet a gondtalanság órája, az egyensúly visszanyerésének lehetősége; az imádáság háza az erőgyűjtés, a megvigasztalódás tere.
Tegyük most egybe ezt a két csokrot és már mondhatjuk is, hogy Istennél, a templomban a lelki békességünket keressük. De vajon helyes-e az az elvárás, ami bennünk mozog és ami bennünket a templom felé mozgat? Mit is adhat nekünk Isten közelsége? Mi az, amit Isten biztosan nem ígér nekünk és mi az a reménység, amely nem csal meg?
A homo religiosus, a vallásosságra képes ember elvárásokat támasztani Isten felé. Istennek vannak kötelességei. Istennek vannak megszabott feladatai. Ilyen például Isten problémamegoldó képességének maradéktalan aktiválása, ilyen a gondoskodás, és ilyen hatáskörébe utalt feladat a békesség megteremtése. Ebbe a békeségbe beleértjük a nehézségeink, az ütközéseink, a konfrontációink, a betegségeink, a kudarcaink és harcaink "kámforizálását", vagyis Istennek az a dolga, hogy ezeket tüntesse el életünkből, ezeket távolítsa el, ezeket törje össze, ezeket semmisítse meg, ezeket tegye látó-és gondolatkörünkön kívülre, űzze el álmainkból, egyszóval ezektől fosszon meg minket.
Az ószövetségi lekcióban Isten azt mondja, hogy ha övéi rendelkezéseit megtartják, akkor nem csak esőt, jó termést, jóllakásig elég kenyeret ad, hanem békességet is szerez az országnak. De mi van, ha nem tudjuk megtartani az Ő parancsolatait és rendelkezéseit? Ha nem tudunk egymásra és a ránk bízott földre, levegőre, vízre vigyázni? Mi történik akkor, ha parancsolatainak megtartásában bukdácsolunk? Ha már nem szeretünk Istent és embert úgy, ahogy Ő kéri?
A vallásos ember bármilyen istenségről van szó, legyen az a mitológia kora, vagy a bálványok időszaka, vagy a krisztusi korszak, a nála mindenhatóbbtól várja el biztonságát, még akkor is, ha a teremtett környezetre épp az ember nem vigyázott. A vallásos ember egyetemes gondolata ez: ahol az ember ereje és potenciája véget ér, ott kezdődik Isten. De a tapasztalatunk mást mutat.
A keresztény ember is éhezhet, lehet beteg, érheti tragédia, mehet tönkre az élete, a keresztény ember is elszenvedi ennek a megsebzett földnek, a tönkretett légkörnek, a megbetegedett óceánoknak a vajúdását, lehet korona vírustól szenvedő, és így tovább. Miért járok templomba? Mit várok el Istentől? Mit jelent közelebb kerülni hozzá és békességre lelni benne, mellette, általa?
A maga lelki-testi biztonságát kereső ember békességét nem a föld vegy-és génmentes termése, nem a savmentes esők, nem a tiszta forrásvíz, nem a végigtesztelt vakcina, nem a problémamentes napok, nem a megfelelő mennyiségű forint a számlán adja.
A maga testi és lelki biztonságát kereső keresztény ember biztonságát, a templomban kapni vágyott nyugalmát a bizalom hozza el. Bizalmunk a kulcsa a békességünknek. Bizalmunkat pedig kizárólag abba érdemes vetni, aki maga a bizalom záloga, tehát a bizonyosság, hogy őbenne van az én békességem.
Keresed a biztonságodat? Gyermekeid biztonsága mindennapi gondolatod? Szeretnéd biztonságban tudni őket? És Édesanyádat, Édesapádat? Szeretnél egy biztonságos, kiszámítható világban élni, ahol munkahelyed maga a biztonság Édene, barátságaid sziklaszilárdak, kapcsolataid oltalomként szolgálnak? Biztonságérzeted, a mindennapi kenyér felőli aggodalom nem attól oldódik fel, mert Isten körülményeidet megváltoztatja. Sokszor nem változik semmi. Sőt, az az érzésünk, hogy egyre rosszabb lesz, ahogy a pandémia számai nap mint nap fenyegetően jönnek elénk. A világ tartóerői, a természet körforgása sérülékeny és egzisztenciális félelmeket is kelthet bennünk. A biztosnak hitt közegünk egyik napról a másikra megtörhet. Ne feledjük és ebben erősítsük egymást: a remény nem szégyenít meg, ha reménységünk Istenben van. Békességünk a remény sziklája.
Ámen.