Veni Sancte Spiritus tanévnyitó istentisztelet
Szentendre, 2020. augusztus 30.
Ézs 42,3
Szentlélek, úgy kérünk, Eljöttem Istenem, Vágyakkal telve
Horváth-Hegy Olivér
"A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el."
Keresztény gyülekezet, szeretett hittanosaink, konfisaink, ifiseink az Úr Jézus Krisztusban!
Mi az, ami ma összeköti az emberiséget? Nehéz kérdés ez egy vasárnap délelőttön, a nyári vakáció utolsó előtti, talán legmelegebb napján, amikor még a Balaton felé kacsintgatunk, és talán este még teszünk egy kört a Szentendre éjjel-nappal rendezvényen. Mi az, ami ma összeköti az emberiséget?
Egy evangélikus évnyitó istentiszteleten természetes válasz lehetne, hogy Isten. Isten teremtette meg az univerzumot, az embert emelte ki a teremtmények közül azzal, hogy lelkét lehelte belénk, Isten az, aki összeköt. Hááát, ez egy édenkerti állapot lenne, de most nem igen érezzük ezt. Sokféle megközelítése lehet ennek a témának, mi az, ami ma összeköti az emberiséget, de mindannyian érezzük, hogy a mai válaszunk jó eséllyel ez a vírus, a Covid-19 lehet, amely minden országra és minden emberre hat valahogy.
Teli vagyunk kérdéssel: lesz-e konfirmáció a gyülekezetben? Elkezdhetjük-e az ifit, a gyermekistentiszteletet? Meddig tudunk templomba jönni? Vajon kedden találkozunk-e az osztálytársainkkal. És szerdán? Sokan vagytok, akik szívesen mennétek már suliba, a kicsik oviba, mert az mégis jobb: a óraközi szünetekért megéri iskolába járni. Sokan szerettek néhány tanítónénit, vagy tanárt, akik már nagyon hiányoznak nektek. De ez a fránya vírus megint itt lebzsel körülöttünk és igen izgága lett az elmúlt hetekben.
Az emberiséget globálisan most egy parányi élőlény, vagy inkább élősködő köti össze és zilálja szét egyszerre. Összeköt, mert egyfelől mindannyiunkat térdre kényszerít, a térden állva mondott imádságra gondolok, másfelől ez a kis élősködő maszkot tetet ránk, kezet mosat velünk, lezáratja az országhatárainkat, nem enged be a kórházakba és ez egyformán érvényes mindannyiunkra és jó, ha betartjuk ezeket a szabályokat, ugyanakkor szét is zilálhatja kialakult közösségeinket, például egy gyülekezetet, gyülekezeteink drága csoportjait, a testvéri közösséget, és eltávolíthat minket egymástól.
Szeretném ezen a tanévnyitó istentiszteleten nagyon komolyan a szívetekre madzagolni, hogy nekünk nem a vírussal kell harcolnunk. Ellene harcolnak a virológusok, az orvosok, a politikusok. Nekünk nem ő a legnagyobb ellenség, még akkor sem, ha a szubmikroszkópikus biológiai organizmus láthatatlanul kavarog a levegőben. A mi legnagyobb ellenségünk a félelem. A félelemmel, vagyis magunkkal van igazán dolgunk. A félelem egyrészt jó, mert azzal, hogy óvatossá tesz, megvéd. Másfelől senki sem szeret félelemben élni.
Ezért választottam Ézsaiás próféta szavait útrabocsájtó igeként. Ez egy aranymondás, a bilia fontos és megtanulandó igéje: "A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el." Ebben az egyetlen bibliai mondatban rengeteg szeretet van. Ha egy megrepedt nádszál bizony lekonyul: elveszíti feszességét, tartását. Ha elcsüggedsz, lekonyult fejjel jársz, mert nehezebb idők jönnek, vagy mert ez a vírus megint bezárat mindent, akkor Isten odalép hozzád, kis megrepedt nádszálhoz és felegyenest. De nem csak felegyenesít, hanem meg is tart. Életed végéig tart.
Jézus a mai nap evangéliumában szoros kapuról és keskeny útról beszél. Igen, kedves hittanosaink, ezt kínáljuk fel nektek keresztségetek óta. A jézusi keskeny utat, ahol a félelemnek nem jut hely, mert Jézus jár velünk, ahol együtt bandukolunk a menyország felé. De nem véletlenül választottam az ószövetségi igét sem. Isten népe a negyvenéves pusztai vándorlásban megélte, milyen az, amikor Isten felhő és tűzoszlopban vezeti őket. Bíztak Isten vezetésében. Rábízták magukat és családjukat, az egész népet. Ahogy a szülinapi mágikus gyertyát nem lehet elfújni, bármennyire próbálkozol, úgy a tűzoszlopot és a felhőoszlopot sem lehetett semminek elfújni. A füstölgő mécsest nem oltja el – volt az igehirdetési alapige másik része. Reménykedjünk együtt a 2020-as. 2021-es tanévben. Reménykedjünk abban az Istenben, aki Jézus azért küldte, hogy félelmek és stressz nélkül éljünk. Nézzünk együtt fel Jézusra, tanuljunk tőle jól élni, és hittel bízzunk a Veni Sancte Spiritus tanévnyitós jelmondatunk valóságában: a Szentlélek eljön, elénk jön, velünk jön, utánunk jön.
Ámen. Imádkozzunk!
.