Te Deum Tanévzáró istentisztelet
Szentendre, 2020. június 14.
Péld 2,3-6a
Nem engedsz el, Hallgass rám fiam, Zarándokének
Horváth-Hegy Olivér
Keresztény gyülekezet, otthonaitokban is szeretett ovisaink, hittanosaink, testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Végre itt a vakáció! Már nagyon várhattátok a digitális oktatás végét, ami majdnem egybe esik azzal, hogy a járványveszély enyhülésével már barátaitokkal, nagyszüleitekkel is találkozhattatok. Kiszabadultunk a négy fal fogságából és élvezzük a nyári napsütést és a szomjas földet itató jóillatú záporokat, a finom fagylaltokat és a friss eped édes ízét. A vakáció a ti szavatok, kedves hittanosaink, akik most iskolai szünetre indultok.
Nem szeretnék nyelvtan órát tartani, de talán velem együtt ti sem gondoltatok bele, hogy a vakáció szavunkban egy latin szót köszönthetünk: vacare, ami annyit jelent: üres, szabad, valamitől mentes. A vákuum szó is ebből származik. Ahol vákuum keletkezik, leegyszerűsítve, ott semmi sincs csak egy nagy szippantás.
Te Deum Tanévzáró istentiszteletünkön mégsem egy üres nyárra kérjük Isten áldását, ami jól beszippant bennünket.
Azért olvastunk igéket, hogy Isten útmutatásával bocsássunk titeket és a gyülekezetet a nyári szünetre. Lezárunk egy tanévet, egy gyülekezeti munkaévet és kezdődik más, talán – ahogy majd a záró, Zarándokénekünkben énekeljük veletek.
Emlékeztek a kezdő képsorra? Mai istentiszteletünk gyermek szolgálattevői kiraktak két, betűkből álló mozaikot. Az első így szólt: HURRÁ VAKÁCIÓ! De aki a 64-szeresére felgyorsított kirakás végét jól figyelte, észrevehetett egy bakit. Ugyanis a VAKÁCIÓ szóból hiányzott egy betű és csak annyi került kirakásra, hogy HURRÁ VAKCIÓ! (Aki szeretné, itt visszatekerhet a videóban és megnézheti újra.) Ha pontosak akarunk lenni, ennek semmi értelme nincsen. A vakció nem jelent semmit. Az "Á" betűre nagyon nagy szükségünk lenne, ráadásul azt az ürességet nem is lehetne betölteni semmilyen más betűvel.
Isten ma épp ezzel az üzenettel szeretne minket megszólítani. Ha hangját most ki lehetne hangosítani, valami ilyesmit hallanánk: "Nem szeretném, ha a nyarad értelmetlen, vagy üres lenne. Ezért szeretnék ma neked bölcsességet adni ehhez a nyárhoz."
Miért van nekünk szükségünk bölcsességre a nyárhoz?
Az igék segítenek ennek az isteni üzenetnek a megfejtésében. A Villő által felolvasott evangéliumi történet hajmeresztő képpel jelenhetett meg előttünk. Jézus a Hegyi beszédben több erős megfogalmazást használ, amire "lájtosabb" keresztények inkább legyintenek, a felszínes szentírásolvasók átugorják, a Bibliát svédasztalos kínálatnak tekintők pedig fintorogva nézegetik és inkább kikerülik. Pedig érdemes ezekkel a jézusi szavakkal megküzdenünk, amire most még felsorolás szintjén nincs lehetőségünk. De a mai nap evangéliumában a homokra és sziklára építők mellett kicsit lehorgonyzunk. Ugyanis Jézus használ egy – szigorú megítélés szerint – csúnya szót azokra, akik a házépítést helyszínéül, mondjuk egy gyönyörű tengerparti kilátás, vagy épp az olcsón megvehető telek miatt homokra építik a házukat. Jézus azt mondja: ezek bolondok. Már ennél is megrökönyödhetünk. Nem szép ilyet mondani. És itt pont Jézus szájából halljuk ezt: bolond ember. Kik a bolondok?
A nagyobb hittanosoknak mondom, hogy ha a szó etimológiáját nézzük, ami ugye a szó eredetét írja le, a bolond szláv jövevény szavunk eredetileg tévedést, tévelygést jelentett. Ki a bolond? Aki azt sem tudja hol az előre és hol a hátra. Bolond az, aki totál eltévedt. Bolondnak szoktuk hívni azt, aki valami nagyon furcsát és logikátlan, buta dolgot csinál, aki elveszíti a realitásérzékét.
Így beszél Jézus is azokról, akik homokra, a süllyedő, mozgó, bizonytalan, megbízhatatlan, instabil talajra építik a házukat, jó alap nélkül. De Jézus nem építkezési tanácsokat szeretne adni. Ez csupán egy hasonlat. Aki hallja Jézus szavát, legyen az egy hittanóra, vagy bibliakör, egy prédikáció, vagy egy bibliai rajzfilm, és nem veszi komolyan, amit hall és ezért nem őreá építi az életét, az bolond.
Azonban Jézus nem csak bolondról beszél, hanem okos, azaz bölcs emberekről is. Ők azok, akik sziklára, jó erős alapra, rendíthetetlen alapra építik a házukat. Így "jöhet az eső és fújhat a szél, a ház erősen áll." Vagyis, ha valaki megismerkedik Jézussal és hallgat a szavára, tanácsaira, véleményére, akkor az okos, bölcs, mint aki sziklára építi a házát.
A Példabeszédek könyvéből hozott ige is ezt üzeni nektek, kedves gyerekek és felnőttek. Merthogy a tanévzáró istentisztelet egyszerre szól kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A Biblia szerint a bölcsesség az Isten ismerete. Lehet valakinek 170-es IQ-ja, lehet fantasztikus memóriája, nyerhet versenyeket és jó lehet matekból, vagy verstanulásban, de a Biblia mégsem őket nevezi bölcsnek. A bölcs ember nem a tudományokat értette meg, hanem az életünk legfontosabb dolgát: Istent.
A bölcsesség kutatása olyan a hívő ember életében, mint aki rejtett kincseket keres: ezüstöt, a tenger fenekére lesüllyedt kincseshajót, ami tele van arannyal, vagy a rendkívül értékes gyöngykagyló gyöngyszemét. A főénekben is erről énekeltünk.
Most, így a vakáció küszöbén bölcsességet szeretnénk kérni nektek attól, aki ezt bölcsességet adni tudja. Isten ismerete, az ő személyének megismerése a legnagyobb bölcsesség. Ez ne hiányozzon a nyaratokból. Bár nem lesznek hittanórák, amelyek ebben segítenek, de a nyaratok minden órájában felfedezhetitek: Isten ott van mellettetek.
Vakció - Vakáció. Legyen értelmes, az időt jól kihasználó nyaratok, aminek egyetlen napjából sem hiányzik a bölcsesség: Isten felismerése. Ámen.
Imádkozzunk! Istenünk! Köszönjük neked, hogy mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem a belőled való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit te ajándékoztál nekünk. Add nekünk a bölcsesség Lelkét, hogy a vakációnk veled lehessen teljes és kerek, hiánytalan ezért örömökkel teli!
Ámen.
.