Húsvét utáni 3. (Jubilate) vasárnap, Anyák napja
Szentendre, 2020. május 3.
Zsid 11,16
EÉK 364, 5, 47, 260, 481
Horváth-Hegy Olivér
Keresztény Gyülekezet, Otthonaitokban is Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Hová vágysz? Most milyen helyre mennél legszívesebben? Hol lenne örömöd teljes?
A világ megfordult. Egy apró élőlény megfordította. Hogy feje tetejére, vagy épp talpára állította, Isten tudja. És Isten emberei is. Mindenesetre megváltoztatta a megszokott szabadságunkat. Másfél hónapja átrendeződött az életünk. Vágyak keltek bennünk, soha nem érzett sóvárgás erősödik fel a társadalomban. Örömforrásokat keresgélünk. Újakat találunk, a régieket renováljuk, együtt ötletelünk. Különösen igaz ez erre a napra. Legtöbben próbáljuk fegyelmezetten viselni a távolságtartás szabályait, mi felnőttek nem ölelhetjük, ezért nem öleljük meg Édesanyánkat, a virágot is csak a kerítésen át, az udvaron, tisztes távolságból adjuk át, vagy csak videóüzenetben küldünk egy anyák napi verset, éneket, szívből jövő szavakat. Nem látjuk a jövőt, bár a híradások olykor zavaró bizonyossággal közvetítik, mi lesz. A magabiztos jövőt leírókat a helyén kell kezelni. Így inkább óvatosan nyúlunk a holnaphoz.
A Bibliát azért is szeretem, mert olyan emberekkel találkozom benne, akik szintén nem voltak jósok, mégis képesek voltak örülni. A jövő kiszámíthatatlanságában éltek, mégsem csüggedtek.
János írása szerinti evangéliumban Jézus a közeli visszatéréséről ad jelzést a tanítványoknak. De a tanítványok ezt kérdezgetik egymástól: "Mi az a kis idő, amiről szól?" (Jn 16,18) Mit jelentsen ez a fura mondata a Mesternek: "Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő és megláttok engem?" (Jn 16,19) Aztán Jézus annak az öröméről szól, hogy amikor újra láthatóvá válik, a tanítványok örömét senki sem veheti el. Erről az örömről szól Jubilate, az örvendezés vasárnapja. A Jó pásztor akkor is a nyájával van, ha báránykái épp nem látják. Bár húsvét ünnepétől egyre távolabb kerülünk, mégis, időben Jézushoz egyre közelebb. A távolság az emberiség és Jézus között nem növekszik, hanem minden egyes nappal lefarag ebből az időből.
A zsidókhoz írt levél 11-ik fejezetében a hit példaképei sorakoznak fel. Érdemes mazsolázgatni belőle. Ki-ki szánjon rá időt és olvassa végig a fejezetet.
Én csupán egy mondatrészt olvastam fel belőle. "... jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után." (16a.v.) Aki Istenbe vetett hittel él, mint Ábrahám, könnyebben viseli az ingadozásokat. A hit ószövetségi legnagyobb példaképének, Ábrahámnak is billegett a sorsa. A Biblia mégsem egy tétova férfiról beszél. Tudta a jövőjét? Hát nemigen. Tervezhette a családi életét? Egy kilencven éves meddő feleséggel? Miért tette volna?
Ábrahámnak egy mai szemmel nézve szép emberöltőnyi ideje volt kapcsolatát ápolni Istennel. Hosszú évek, évtizedek alatt alakult a bizalma. A tanítványoknak évek kellettek ahhoz, hogy Jézus ígéreteiben vakon megbízzanak.
A teremtés történetében Isten látásáról olvastunk. Amikor megteremtett valamit, "látta, hogy íme igen jó". A Szentírás első lapjai refrén szerűen térnek vissza ehhez a megállapításhoz. Igen, jó. Mert Isten egy tökéletesen működő világgal várta az embert. Előkészített mindent, ami jólétünket, örömünket szolgája. Az öröm forrása tehát itt van körülöttünk.
Valaki a gyülekezetből a legjobb ízekre, a leggyönyörűbb élményekre a mennyei jelzőt szokta mondani.
Gyermekeink sokáig keresgélték a családunkban tiltólistán szereplő imádom a ... örömszót. Imádom a palacsintát, imádlak Édesanya. Hamar megtanulták, hogy ez a szó, bizony foglalt. Imádni egyedül Istent lehet. Jubilate vasárnap zsoltára is efelé terelget minket: "Ujjongj Istennek egész föld! Zengjétek dicső nevét! Magasztaljátok nagy dicsőségét!" (Zsolt 66,1-2) Az imádom helyett az általunk is elfogadható maximális kifejezését, a mennyeit meg is tanulták. Mi is használjuk ezt!
Ugyanis arról van szó, hogy Isten az "igen jó", a mennyeinek teremtett világában a bűneset óta keressük a mennyeit. Epekedünk az egyszerű és magyarázatot nem igénylő legjobb után. Emberségünk egyik jellemzője, hogy egy bizonyos szint alá nem adjuk. Jól is van ez így. A mennyeiről pedig tudjuk, hogy az csupa öröm. Vágyakozzunk a jobb után, mégpedig a mennyei után! Higgyétek el, igazán csak ez elégít meg. És ha megelégített, másképp látjuk ezt a feje tetejére, vagy épp talpára állított világot.
Létünk, a tér és idő, lehetőségeink úgy mindenestül Istenre szorulnak. Összeszorul, tehát egyre kisebb lesz, ami bámulatos törvényszerűséggel Istennek ad teret. "Csak tetőled várom segítségemet, / Mert te látod minden én szükségemet." (EÉK 47,5) – énekeljük a Mely igen jó az Úristent dicsérni históriás énekünkben.
A keresztény ember Krisztusban értette meg, mit jelent Isten közelsége. Krisztus által betekintést nyerünk az igen jóba. Minket keresztényeket épp erről neveztek el.
Szeretnél felszabadultan ujjongani, testvérem? Görcsmentesen, gyomrod és szíved összeszorulása nélkül? Egyre szűkösebbé váló otthonodban is önfeledten szeretnél gyermekeiddel lenni délelőtt és délután, nem csak este, amikor már alszanak? Szeretnél házastársaddal egy könnyű és élvezhető kapcsolatot veszekedés és durcáskodás, duzzogás és szótlanság nélkül? Szeretnéd élvezni a hétvégét és derűs lenni hétköznaponként, hogy örömöd teljes legyen, hogy ne kelljen elvágynod egy másik helyre? Persze, hogy szeretnél. Mindannyian szeretnénk. Hidd el, ez nem mérföldekre van tőled. Ez a vasárnap épp erről akar meggyőzni téged. Ez bizony benned van. Hited megtart téged. Krisztus benned lévő valóságát hinni azt jelenti, hogy eggyé váltál vele. Legyen erős hited, mint Ábrahámnak, aki a lehetetlennel nézett szembe, amikor Isten gyermeket ígért neki és nagyon idős feleségének, Sárának! Legyen olyan hited, mint Noénak, aki hitt a bárka építésének értelmében és a szivárványba adott ígéretben. Legyen a húsvéti tanítványok hite a tiéd, akik semmitől sem féltek és mindennek tudtak örülni, akik stabilak lettek, mert elhitték: Jézus az Úr, aki nekik is üdvösséget szerzett a kereszten és ez segítette őket át megannyi krízisen.
"Köszönöm neked, köszönöm neked, köszönöm neked a keresztet." A hálás szív énekét hallgassuk meg és az ének által is engedjük, hogy Jézus, aki sohasem fordít hátat nekünk, életünk szerves és elválaszthatatlan része legyen.
Ámen.
.