Húsvét ünnepe
Szentendre, 2020. április 12.
Jób 19,25-26
EÉK 388, 5, 216, 217
Horváth-Hegy Olivér
Keresztény Gyülekezet, Otthonaitokban is Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Húsvét ünnepe az életről szól. A legdrágább emberi állapotról. De nem akármilyen állapotról. Húsvét ünnepe nem a napról napra élünk feszességét kínálja, nem a "csak úgy vagyok a nagyvilágban", "élünk és aztán meghalunk" vegetáló pillanatát adja. Húsvét ünnepe a te örök életedről szól. A gyülekezet hitében, krisztusi életközösségében ma is élni akar és ennek számtalan, hálára indító jelét látom.
Jób is az élet mellett döntött. Dönthetett volna másképp. A Biblia egyik legmegpróbáltabb alakja volt. Amikor már fizikai erőtlensége és mentálisan megtépázott állapota miatt az intenzív osztályra kellett volna vinni, ő nem Isten haragját, vagy elfordulását látta. Nem keresett összefüggést bűnei és gyermekei, jószágai, háza és egészsége elvesztése között. Ha ő is ismerte volna, talán velünk együtt énekelte volna énekeskönyvünk 348-as énekének kezdő sorát: "Mit Isten tesz, mind jó nekem és bölcs minden végzése."
Egyetlen csalódása volt. Jób kapaszkodó kezében minden ember elhamvadt szalmaszálnak bizonyult. Avatatlan, sekély hitű emberek próbálták enyhíteni fájdalmát. Logikai érvelések, a fából vaskarika teológiai körök után bizonyosnak látszik barátai okoskodásának mihaszna. Bezzegemberek lettek Jób szemében, akik racionális hozzáállásuk miatt távol kerültek tőle.
Jób hát lelki karanténba menekül, hogy gyógyulhasson. Túl sok szó ömlött rá a szenvedés idején. Vallásos barátai szenvedésében nem vették észre a szenvedőt. Istent és dolgait magyarázták ki, a Mindenható fogadatlan prókátorai lettek. Jób válsága nem érte el ingerküszöbüket, az irgalom messze járt gondolatukban, mert talán nem is voltak érzékenyek a szenvedő ember igazi hiányára. Jób végül mindenkit csendre int maga körül és a veszteségek sűrűjében abba a bizonyosságába kapaszkodik, amit még nem veszített el. Jób ugyanis mindenféle kísértés ellenére tudja, hogy Megváltója él. Ezt az embert sem értetlenkedő barátok, sem a törvények ráolvasása, sem vélelmezett bűnössége, sem megtalált hibái, sem immunitásban megbukott teste, sem semmiféle helyzetéért Teremtőjét vádló gondolat nem választhatja el Istentől.
Jób tehát tud valamit. Abban nem lehetünk biztosak, hogy a Jóbbal történt tragédiasorozat kellett-e ehhez a felismeréséhez. Az iskolában, egyetemen megszerezhető tudáson túli tudás ez, de még csak nem is a hosszú évek tapasztalatainak földjén termett bölcsesség. Jób tudása Isten fontos természetére utal. Ez a tudás nem keresi a baj gyökerét, mert ennek a kutakodásnak nem látja értelmét. Ez a tudás nem kreál összefüggéseket a nagy baj látható és láthatatlan történetei, érthető és érthetetlen részei között. Ez a tudás nem törekszik az ok okozat összeillesztésére. Ez a tudás más, mint a Jóbot körülvevő, őt vigasztalni próbáló barátok figyelemre méltó életbölcselete. Ez a tudás az emberöltő alatt elérhető legteljesebb tudás, ami után már nincs több tudás, földi pályafutásunk végcélja, amely arról szól, hogy Isten mellettünk van, mert Ő él, ahogy Jób történetében olvassuk: "Tudom, az én megváltóm él." (Jób 19,25) És az ezer és ezer jó mondat kavalkádjában ez a mondat vigasztalja meg Jóbot. Fájdalmának enyhülése itt kezdődik.
A feltámadás napján, ott akkor, Húsvét kora hajnalán a nyitott és egyértelművé vált sírnál; aztán azon a rendkívüli délelőttön, amikor kettesével, csoportosan voltak együtt a tanítványok és eszméltek rá a folytatásra, a csodálatos délutánon, mire mindannyiuk szívét öröm töltötte be, akkor indult el a mi történetünk is.
Kedves Testvérem! Drága gyülekezet! Jézus mellettünk van. Aknay János, szeretett szentendrei festő Feltámadás című képében az Isten szemében is tökéletes Fia jelenik meg előttünk, az értünk vérét adó szeretet. Évről évre olyan szépen énekel és emlékeztet a gyülekezet liturgikus kórusa az ortodox feltámadási himnuszban ennek a semmi máshoz nem hasonlítható erőnek a létezésére:
Jézus mellettünk van. A gyülekezet hite ebben nem inoghat meg. Ennek a bizonyosságnak a záloga nem a mi erőfeszítésünk. Az erdélyi énekeskönyv konfirmációi énekében ezt a kérést találjuk: "Te jó lelked naponként gyenge hitünk nevelje." Nevelje - növelje.
A világ szenved és szenvedni fog. Irgalomra szorulunk, amikor a nadrágszíjat meg kell húzni, amikor életterünk szűkösnek bizonyul, amikor sokféle veszteséget könyvelünk el.
2020 húsvétján, hited által templomodban, az otthonodban az irgalmas és szenvedést jól ismerő Jézus él. Legnehezebb napjaidban, ezekben a bizonytalan hónapokban, amikor még nem látjuk az alagút végét, akkor is ott van veled, veletek. Az Útmutató egyik mai igéje micsoda húsvéti biztatást ad nekünk: "Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr…", dicsősége látszódjék meg rajtad!"
Ámen.
.