Böjt harmadik vasárnapja (Oculi)
Szentendre, 2020. március 15.
Jel 5,11-14
EÉK 370, 3, 469, 260, Himnusz, 293
Horváth-Hegy Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Emberemlékezet óta akkor érezzük magunkat biztonságban, ha támogatólag van körülöttünk valami nálunk erősebb és nagyobb. A piciny gyermek a maga kis alaphelyzetében szülei megnyugtató közelségét, a karon ülést zavartalan békével viszonozza. Az elbizonytalanodó felnőtt biztos pontokat keres a nála nagyobb tudású, befolyású embertársánál. Az idős ember sokszor rászorul egy stabil kézre, egy jól tájékozódó fiatalabbra, a józan tanácsra. De március 15-én gondolhatunk a magyar történelem vészjós és felemelő időket idéző döntéseire, amikor nemzetünk radikális változásokat akart és bízott a polgári tömeg erejében, a magabiztos Kossuthban, a szabadság időtálló eszményében.
Magatartásunk az évezredek alatt aligha változott. Szeretjük a biztonságot és törekszünk a biztonságra, legyen szó koronavírus-járványról, állásunk megtartásáról, kölcsönünk törlesztéséről, társkapcsolatunkról.
A Jelenések könyvének apró részlete most kiszélesíti gondolatainkat. Tágas térre állít, a lehető legtágasabbra, ami csak létezik. A jelenet megszámlálhatatlanul sok angyal és teremtmény együttes énekéről szól. Egy felemelő, gazdag tartalmú énekről. Az ének dallama elképzelhetetlenül harmonikus, hiszen szent. Az ének szövege ismerős. A Szentírás jól ismert szavai. Minden szó Istené. Rá vonatkozik, belőle árul el minden nép és minden kor számára megkerülhetetlen igazságot. A Bárányé, a meghalt és feltámadott Jézusé, az Úré itt az erő, a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom. Micsoda fenség! És ezt a fenséget követi minden teremtett lény hódolata, hiszen övé a tisztesség, dicsőség és áldás. Mindezt semmi és senki más nem válthatja ki magának, egyedül a szeretet.
Ezeket a sorokat olvasva elragad bennünket egy furcsa felismerés: csillagokat és a naprendszereket, az egysejtűeket, a mennyeieket, az emberiséget is a szeretet mozgatja, amelyből a harmónia és a szimfónia építkezik, amelyekre ezekben a vészterhes napokban oly nagy szüksége van minden nemzetnek. A harmóniára: az összhangra, az összehangolt hangokra, az összefésült és egy kottába rendezett dallamra, és a szimfóniára: az együtt is jól hangzó hangokra. Ez a harmónia és szimfónia tartja meg és mentheti meg világunkat. A te világodat is. A te világodnak, életednek azt a részét, amit pont ezért szeretsz.
És az emberek közötti megértés, az egy kézre mozduló miliók, a bábeli zűrzavarral szemben megszülető pünkösdi csoda, az emberi nyelvek összhangzattana Jézusban válik érthetővé. Abban, amit tett és abban, ahogyan tette. Megmozgatta a bűnöst, és egyensúlyt hozott nyugalmat árasztó szeretete által. Ha ez úgy történik meg valakivel, ahogyan az evangéliumi történetek legtöbb szereplőjével, magától születik meg a hódolat. Az evangéliumok szereplői ugyanis egyensúlyba jöttek önmagukkal és a világgal, amikor Jézus közelébe kerültek. A megbillent emberek magukra találtak, a páni félelemben élők megvigasztalódtak, a Mester tanítványai megtanultak együtt élni a nem jóval, mégsem roppantak össze, amikor gyöngék voltak, akkor voltak erősek.
De nézzük tovább. Mi történik azokkal, akik megnyugszanak? Mint a tíz fertőző leprásból az az egy, aki gyógyulása után hálával tért vissza? Akik nem feszítik túl a húrt, mint a pénz szagától elkábuló Júdás? Akik le tudnak állni, mint talán Mária és Márta történetében végül Márta, az örökmozgó? Vagy akik már nem maguk körül pörögnek, mint Zebedeus fiai, akik a non plusz ultránál nem adják alább? Az Isten hatalmával és békességével találkozó ember ámulatba esik és elkezd hódolni az ámulatba ejtőnek.
Hódolat. Ki a te hódolatod? Ki előtt esel térdre? Kitől függ az életed? Kinek köszönheted mindened? Kinek az ujja űzi ki a gonoszt ebből a világból? Ki űzi ki közülünk a néma ördögöt, akinek fején ott a korona? Ezek a kérdések ma nagyon fontos kérdések.
Aki ma már nem ennek a világnak hódol, helyesen teszi. Ez a világ sohasem érdemelte meg, hogy térdet hajtsunk előtte. Egyedül Istené lehet ez a mozdulatunk. Ez a drága evangélikus kincs, itt az oltárnál a most csak vágyott úrvacsorának mozdulatában.
Hódolat. Milyen rendkívüli magatartás! Micsoda folyamok indulnak el belőle! A hódolat mögött ugyanis hűség és jóindulatú szolgálatkészség húzódik. Aki Isten elé hódolattal járul, már nem akar másik istent és kész tanítványává lenni, azaz bekapcsolódni a szeretetmunkába és eggyé válik magával a szeretettel. Most még homályosan, de már kivehetően, akkor pedig színről színre. Országunknak hamarosan erre a szeretetmunkára, az igazi diakóniára lesz szüksége, különösen az otthon maradt gyerekeknek, a virtuális világba ragadt fiataloknak, a bizonytalanná vált pedagógusoknak, a munkájukat elveszteni kényszerülőknek, megfáradt orvosoknak és ápolóknak, a szoba falai közé rekedt idős testvéreknek, de vállaljuk fel bátran: mindannyiunknak.
Nem Európa a világ centruma. Nem a Wall street, de még csak nem is Washington, Moszkva, vagy Peking. A menny a világmindenség középpontja. A menny nem a földtől távoli sarokban kezdődik, az univerzum szélén, nem egy értelmezhetetlen, lokalizálhatatlan helyen van, hanem mindennek a metszetében. A menny kimondhatatlan fényű és tisztaságú, mert ott Isten van mindenekben.
Ember- és angyalemlékezet óta akkor érezzük magunkat biztonságban, ha támogatólag van körülöttünk valami nálunk erősebb és nagyobb. Böjt harmadik vasárnapján a leghatalmasabb támogató felé fordítjuk tekintetünket és megerősödünk a zsoltáros döntésében: "Szemeim az Úrra néznek szüntelen." (Zsolt 25,15) Pedig lenne más, amit nézhetnénk. De mi keresztények, akik húsvétra, az egyetlen valódi erővel és hatalommal bíró, mennyország kapuját nekünk is megnyitó ünnepre, a feltámadás ünnepére készülünk, akár a templomban, akár kültéren, a patak partján, egyfelé akarunk és tudunk nézni. Mert mi nem a tőzsde árfolyamváltozásától várjuk a valódi gazdagságot. Mi nem akarjuk az e-agyak, a mesterséges intelligencia és a kvantumszámítógépek humánumot meghaladó fölényét az isteni bölcsességhez mérni. Nekünk szilárd meggyőződésünk, hogy a lényegi hatalom, az örök élet biztosítása nem a G20-ak, a Google, vagy az operatív törzs kezében van. Mi az ezek felett álló hatalom szolgálatában állunk. Neki hódolunk, egyedül neki.
Ez a böjti- és válságközepi vasárnap láttatni akar. Vegyük észre együtt az urak Urát. Álljunk meg Őelőtte, oldjuk le sarunkat, mint Mózes és félelem nélkül hódoljunk neki, mint Ézsaiás angyalai: "Szent, szent, szent a seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!" (Ézs 6,3).
Imádkozzunk! Mindenható Urunk! Ne engedd, hogy akár csak egy percre is elfeledjük igazi arcodat, a hatalmas szeretet arcát.
Ámen.