Hatvanad vasárnap
Szentendre, 2020. február 16.
1Móz 45,3-8a.15
EÉK 279, 258, 308, 12
Horváth-Hegy Olivér
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úrban!
Mire lennél képes?
Isten tudja, mit tett az ember, de nem a múltján mereng. Isten azt nézi, mire lennél képes.
Az ősatyák története József történetével ér véget. A kiválasztott Ábrahám fia, Izsák, életben marad, mert az utolsó pillanatban Isten nem engedi meg Ábrahámnak, hogy szeme fényét feláldozza. Aztán Izsák fiai közül Jákób a motivált, aki az apai áldás, a meggazdagodás révén életben tartja a nagycsaládot és túlél. Jákób tizenkét fia közül József megússza a testvérek dühének halálos fenyegetettségét és az egyetlen gabonabiztos helyre kerül, Egyiptomba, hogy aztán még 430 éven át biztonságban legyen a család, akikből aztán a Megváltó, Jézus származik. Annyi fordulat, annyi emberi gonoszság és csalás és félreértés betegíti Jézus családfáját, mégis Isten terve mindent jóra fordított. Isten nem azt nézi, mit tettél, hanem azt, mire lennél képes.
József életútjának sokféle fordulója között ezen a vasárnapon a legnagyobbhoz érkeztünk. Ennek az embernek az életútján többször láttuk a páli vigasztaló ige igazságát: "Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." (1Kor 12,10b) Komoly mélypontjai voltak. Kevélysége miatt odáig fajult testvérei irritálása, hogy megutálták. Az apa szemében fehér bárány a tizenegy testvér szemében fekete bárány lett. Mégsem omlott össze a száraz kút mélyén, nem ártott magának. Rabszolgaként került az egyiptomi börtönbe, mint utolsó senkiházi, mégis egyedül ő tudott álmokat fejteni, ami mindenki fölé emelte őt. A hedonizmus szele csaphatta meg az egyiptomiakat a hét bő esztendő dúskáló jólétében, amikor József, egyetlen emberként mértékletességre intett egy egész országot. "Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." És a történet csúcspontja, a gyengeség szimbóluma, József könnyei. Ez a jó néhány év szólhatott volna a kiszolgáltatott, de felemelkedett szerencsés flótás mindent elsöprő erejű bosszújáról, ehelyett a szeretet és megbocsájtás által elgyengített elégtétel nem csak elmarad, hanem az ölelés és testvéri csók jut főszerephez. Isten nem azt nézi, ki voltál, hanem azt, mire lennél képes.
A "József megismerteti magát testvéreivel" mai jelentünk nem attól értékes, hogy az egyiptomi ruházat, az arcfesték, a hihetetlen értékű ékszerek, az egyiptomi frizura, a szolgákat irányító paranszavak, a volumen micsoda felkapaszkodott embert rejtenek. A jelenet értéke Isten szabadító tervében van, amelynek leghatékonyabb eszköze József volt. Isten eszközeként a testvérekkel találkozó József nem tehetett mást, mint magánéletében is visszatükrözi Isten igazi hatalmát: megbocsájt és felemel.
A megbocsájtás gyakorta sírással jár. A mély sötétből, ha tetszik, vakságból a világosságra térni fájdalmas, de óriási felszabadultságot ígérő tapasztalat. Olykor mi is bosszút forralunk mások ellen, vagy egyszerűen némán fordulunk el attól, aki megbántott és leépülnek kapcsolatok, elvesznek barátságok, megkövesednek családi viszonyok és csak gyűlik, gyűlik az indulat ott a mélyben, még ha nem is mindennapi ez a keserű kenyér. De adódnak lehetőségek. Találkozások azzal, akik rosszindulata a mélybe taszított, szembenézések, amelyek a tisztázás lehetőségeit kínálják tálcán. Süketségből az ige hallására. Ez hatvanad vasárnap alcíme. József történetének nagy egymásra találásában kulcsszerepet játszott, hogy Isten nem azt nézte, milyen folyamatosan ellenszenves magatartást tanúsított József, ott az apai házban illegve-billegve a színes (szélesvásznú) álomkabátban. Isten azt nézte, mire lenne képes József.
Bármilyen természetű, bármilyen családi háttérből érkező, bármilyen beállítottságú emberek vagyunk, Isten azt nézi, mire lennénk képesek. Isten alapállása: a lehető legjobb feltételezése rólad. Ő ezzel szeretne dolgozni. Kibányászni mindegyikünkből a lehető legjobbat, a legértékesebbet, még ha az el is van dugva, vagy sok csalódás, fájdalom rétege takarja. Ne gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk! Még ha mások rosszat is terveznek ellenünk, Isten terve jóra fordítja azt. Nincs olyan szörnyűség, nincs olyan patthelyzet, nem létezik olyan forgatókönyv, amelynek Isten ne adhatna egy totális fordulatot. Ezt el kell hinnünk. Rá kell bíznunk egész életünket. Nem élhetünk abból és nem tájékozódhatunk azon, amit emberek aggatnak ránk és amit emberek irányítanak. Ahogyan a Pancsinellóról szóló mesében, ahol a famanók szürke pontokat tesznek az ügyetlenekre és rosszakra és csillagokat aggatnak a rokonlelkűekre, az eredményeseknek, mégsem ez számít. Csak arra érdemes hallgatni, amit Éli, a fafaragómester mond a szürke pontoktól, szárnyaszegett életet élő Pancsinellónak: "Nem az számít, hogy az emberek mit gondolnak rólad, hanem csak az számít, én mit gondolok rólad. Értékes vagy. Azért vagy értékes, mert az enyém vagy."
József nem azért volt értéktelen, mert apja házából kiutálták, és nem azért volt értékes, mert az álomfejtésért Egyiptom második legjelentősebb pozíciójával jutalmazták. József értéke abban állt, hogy engedett Istennek. Isten tervébe simult bele, aki az eltaszított, magára hagyott emberrel is fantasztikusat tud művelni.
Böjtre készülünk. A böjtelő a bűnbánatra, megbocsájtásra és bűnbocsánat fogadására felkészítő idő. Ez a magvetés ideje. Isten pazarul szórja a magot, igéje vasárnapról vasárnapra a magunkkal való szembenézésre hív. A főénekben (EÉK 258) úgy készültünk az igehirdetésre, hogy ezt énekeltünk: "Mert csak te vagy bizodalmunk, / Ördög ellen nagy gyámolunk, / Testünk ellen diadalmunk, / E világ ellen oltalmunk." A gyülekezet ebben erősít. Együtt valljuk, Isten szava nyitja fel vak szemünket, hogy meglássuk: túl rövid ez az élet ahhoz, hogy nehezteljünk egymásra. Az ördög a múltat hánytorgatja, erre tanítgat minket, Isten pedig azt nézi, mire lennél képes és erre is serkent bennünket.
Ámen.