Vízkereszt ünnepe utáni első vasárnap
Szentendre, 2020. január 12.
Mk 1,9-11
EÉK 184, 1, 295, 186, 293
D Szebik Imre
Szeretett Gyülekezet, kedves Testvéreim!
Igénk többféle csodás elemet tartalmaz.
a) Megnyílt ég b) Galamb formában Szent Lélek c) Égi hang a messzeségből. - Korunk emberének ennyi csodás elem szinte hihetetlen. Az I. század embere más világképben gondolkozott, mint mi a 21. században. A bibliai eseményt azonban az adott kor emberének nyelvén mondhatták el s
foglalhatták írásba. Az egykori eseményt a történeti kutatás mai módszereivel nem tudjuk értelmezni. Ez korántsem azt jelenti, hogy nem történt volna meg a jelenség, hanem azt, hogy az esemény túl mutat a ma ismert módszereket figyelembe véve a történeti kutatás lehetőségeinek határán. Nem is ez a feladatunk. Az ige üzenetére koncentráljunk. Mit üzen nekünk ma Isten az egykori eseményen keresztül:
I. Isten új korszakot nyit üdvözítő tervének meghirdetésében.
Nem Mózes, hanem Jézus az üdvösség, a földi és örökkévaló boldogság útja. -Nem a törvény betöltése, hanem irgalmának elfogadása. Ne követelmény, hanem kínálat. Nem kényszer, hanem önkéntesség. Nem egy népé, hanem mindenkié a döntés joga. Igent mondok vagy nemet az égi hangra: Őbenne gyönyörködöm, Őt hallgassátok, Őt válasszátok! Az esemény fontosságát jelzi, hogy mind a négy evangéliumunk beszámol a történésről.
Gyönyörködünk-e mi is Őbenne, Jézusban, az Isten Fiában? Vagy mi másban gyönyörködünk, másra vágyunk? Jézus a legnagyobb, legértékesebb kínálat.
II. Isten az új korszakban nem egy nép, hanem minden nemzet megmentését, minden nép üdvösségét tartja szem előtt. Jézus nem egy nép, hanem minden ember megmentésére érkezett.
Mindenki gyönyörködhet benne. Márk tudósítása kifejezetten pogányokból lett keresztényekhez szól. Nem Izrael kiváltsága az Istenhez tartozás Jézus követésében, hanem valamennyi nemzet elfogadhatja Őt Urának, Isten Fiának. A választottság immár minden népre érvényes.
Korunk embere magát jónak véli, miként napjaink szellemi áramlatai sem azonosulnak azzal, amit napjaink egyik tudósa így fogalmaz: Minden ember készen hozza magával a világra az életét, s részesek benne mindazok, akik egy csepp vért adnak hozzá. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy az önzés, a rossz indulat, a búnre való hajlam is tovább öröklődik.
Korunk embere inkább jónak véli magát értékelni, pedig mindnyájan megváltásra szorulunk. Megváltásra rossztól, a kételkedéstől,a hitetlenségtől, a gonoszságtól. Ezért kevés a kereszténység kultúráját értékelni, de Jézus megváltó tettét negligálni. Douglas Murray amerikai filozófus: Ateista kereszténység c. könyvében is arról ír, hogy korunk embere nem tud hinni az Istenről szóló bibliai tanúságtételekben, de sokra értékeli a Biblia ihlette verseket, művészeti alkotásokat, festményeket és zeneműveket. A keresztény hit ihlette alkotások azonban a szerzőkben elválaszthatatlanok Jézustól, s az Ő Lelkétől. A hit alkotásai, a hit gyümölcsei azok. Kereszténnyé pedig nem a művészi alkotások formálnak minket, hanem maga Jézus. Benne hinni, benne elmerülni s Őt követni a kereszténység szíve s közepe.
III. Jézus keresztség elválaszthatatlan a mi keresztelésünktől. Az első keresztények kezdettől fogva gyakorolták, Jézus igéje alapján: Menjetek el széles e világra, hirdessétek az evangéliumot, tegyetek tanítvánnyá minden népet, s kereszteljétek meg őket az Atyának, Fiúnak s Szent Léleknek nevében. Így keresztelte meg Pál a filippi börtönőrt, Fülöp a Gázába vezető úton az etióp pénzügyminisztert.
Ez a keresztség minden keresztény felekezetet s testvért összeköt, s elismerjük az egymás által végzett keresztelési szolgálatunkat.. Külön kérdés a keresztszülői tiszt kialakulása, amely a korai idők keresztény üldözése okán jött létre azzal a céllal, hogy ha a szülőket hitük miatt kivégezték, akkor a keresztszülők felvállalták a gyermek felnevelését s hitismeretüket is átadták.
A közelmúltban egy vegyész kutató, gyógyszercégnél vezető pozicióban levő tudóssal utaztam egy ökumenikus családi találkozóra. 61 éves, de nincs megkeresztelve, 400 km-t együtt utazva végig beszélgettük az utat, keresztény hitünk alapigazságait kutattuk. Az út végén annyi kért: szeretnék megkeresztelkedni. Mi ennek a lehetősége? Azóta folyik az előkészítő beszélgetés ... 61 évesen.
Paul Knauer r.k. szerzetes tudós prof. egyik művében arról ír: Ha a keresztségben elfogadjuk Isten kegyelmét,a krisztusi váltságot, akkor mi választhat el minket a közös úrvacsora vételtől? S ez az eucharisztikus kongresszus, az úrvacsora évében különösen aktuális. Reméljük, nincs messze az az idő, amikor együtt térdelhetünk az Úr oltárához. Mert Ő köt össze minket, Ő a közös Úrunk a keresztségben és az úrvacsorában.
Ámen.