Karácsony második ünnepe
Szentendre, 2019. december 26.
Rm 9,22-24
EÉK 152, 164, 168, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Az irgalom morzsája
Ünneplő Gyülekezet, Testvéreim az Úrban!
Karácsony második ünnepén az irgalmasság gondolatával foglalkozunk. Egyházunk úgy gondolkodik, hogy míg karácsony első napján Isten testet öltésének dogmatikai üzenetét bontja ki, második nap ennek gyakorlati következményeit jeleníti meg. Karácsonynak egyféle dogmatikája és sokféle gyakorlati következménye van. Első nap Jézus érkezését úgy mutatjuk be, mint akire szüksége van a világnak a Megváltáshoz. A gyülekezetnek mindig tudatosítania kell, miért lett Isten emberré. Második nap Jézus születésének ezerféle következménye közé tartozik az irgalom. Már a születéstörténetben is nyomon követhetjük akár Isten, akár emberek irgalmasságának jeleit. Érdemes a karácsonyi evangéliumi részeket így végiggondolni otthon. Gazdagító bibliaélményben lesz részünk, ha megtesszük. Kívánok hozzá rácsodálkozásban bőséges perceket, hogy ezzel is közelebb kerüljön a gyülekezet Isten földrejöttéhez.
A rómaiakhoz írott levélrészben Pál Isten szabad kegyelmét hozza elénk. Isten szabadságához nem fér kétség. Ő olyan hatalmas, hogy nem is korlátozhatja őt senki. Minden, még az ördög is tudtával működhet. Ez a szabadság Pál apostol szerint a haragra is kiterjed. Istennek van joga, lehetősége haragudni a tőle elforduló, hűtlen, bűnnel teli világra, az őt semmibe vevő emberre, a szintén a magának korlátlan szabadságot megengedő emberre, ránk.
Isten végtelen szabadságával sohasem él vissza. Bár bármit megtehet, Ő Isten, megérdemelt haragját mégsem érezzük a bőrünkön. Ha végignézek a templomban, bár nem ismerem mindenki élethelyzetét, de talán elmondhatjuk, nem szenvedjük a hatalmas Isten fenyegetését, nem úgy jöttük karácsony második mapi istentiszteletre, hogy rettegünk tőle, mert Isten már ma, meg tegnap is, és ebben az évben tucatszor megmutatta félelmet keltő mérges arcát.
Inkább arró tudunk beszámolni, amit Pál is gondol a Szentlélektől ihletve: "(Isten) türelemmel hordozza a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek."
Az irgalmat már az Ószövetségben is gyakorta megtaláljuk. Izrael számára az irgalmasság két gondolatáram találkozási pontján foglal helyet: egyik a részvét, másik a hűség. A részvét, amelyet gyászolók, de egy lábát beütő kisgyermek, vagy lázas beteg, csalódott házastárs iránt is érzünk egyik lénynek a másikhoz való ösztönös ragaszkodását fejezi ki. A sémi kultúrkörben ezeknek az érzelmeknek az anyaméhben van a bölcsője. Az irgalmasság másik fele a hűség olyan viszont jelent két ember között, amely egyesíti őket. Ezt a házasságban éljük meg legteljesebben. Az irgalmasság tehát ösztönös egymáshoz ragaszkodás, amely egyesít. Érdekes így is végiggondolni a házasságot.
Az újszövetségi ember az irgalmat több szóval illeti, úgymint: gyöngédség, szánakozás, könyörület, jóság, kegyelem.
A karácsonyi történethez visszakanyarodva Isten a maga korlátlan szabadságában nagy gyöngédséget érzett az ember iránt, ösztönösen ragaszkodott hozzánk, akiket megteremtett és akikbe Lelkét lehelte, mert továbbra is arra vágyik, hogy egyesüljön velünk. Ezért született meg Jézus Betlehemben. És mielőtt Jézus beteljesített volna a megváltás isteni tervét, mindenben hasonlóvá akart válni, mint az ember, hogy nyomorúságunkat és sérülékeny agyagedény életkénket megtapasztalja.
Jézus megértette, mit jelent pogányok üldözöttjének lenni, egy heródesi hatalom kiszolgáltatottja lenni, megtapasztalta az ember határait, azt, amikor nincs mit tenni, mert elfogytak az eszközök. Amikor ezeket látta, egyik kicsúcsosodó üzenete felén az irgalom volt. Elvárja tőlünk az irgalmasságot. Ennek alapja pedig az, amit a római levélben olvastunk: "dicsőségének gazdagsága az irgalom." (23.v.)
Ézsaiás próféta az isteni szót szólja. Karácsonytól kezdve azért lesz "békesség a földön az embernek", mert "tele lesz a föld az Úr ismeretével."
Ha Istennek van elvárása felénk, akkor valószínű, hogy a Fia testté létele óta várja, miután megismertük őt a Fiúban, éljünk egymással békességben. Ez azt jelenti, hogy ne bántsuk egymást. Nem idegesítsük egymást. Ne nézzük le egymást. Ne hatalmaskodjunk egymáson. Ne vegyük semmibe egymást. Hogy mondtuk, mi is az irgalom? Ösztönös ragaszkodás, amiben a te és az én összeolvad többek között abban az igében, amit a Mester mond: "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is azt tegyétek." (Mt 7,12). Isten Fia nem tudott és nem is akart más lenni, mint irgalmas. Ezért nincs még végünk. Ezért vár második visszajövetelével.
Jézus megszületése, emberi formája, az "olyan mint te" tulajdonsága révén az én összeolvadhat az Istennel. Én őbenne és ő énbennem. Ez teremti meg számunkra a legnagyobb esélyt arra, hogy amikor az én és a te találkozik, a bennünk lévő isteni irgalom lebont mindenféle falat és szabad utat enged egymáshoz.
Karácsony második napján Jézus inkarnációjának (testet öltésének) gyakorlati következményeiből kaptunk egy morzsát. Szép morzsát. Jó nagy morzsát! Az irgalmasság morzsáját.
Ámen.