Advent 2. vasárnapja
Szentendre, 2019. december 8.
Ézs 2,12.17-20
EÉK 140, 136, 310, 12

Horváth-Hegyi Olivér

Bálványoktól mentesen

Ünneplő gyülekezet, keresztény Testvéreim a Krisztusban!

Érték és értéktelen. Erről szól ádvent második vasárnapja. Mi az értékes, ami nem csak hogy megmarad Krisztus második eljövetelekor, amikor egyébként minden más megsemmisül, mert elég, hanem ami addig is értékként könyvelődik el az emberi fejekben, szívekben, emlékben, és amire mi még ennél is érzékenyebbek vagyunk, a jelen pillanatban.

Ádventben Ézsaiás próféta üzenete öröklődik át mintegy háromezer év távolából. Azért Ézsaiás, mert ő is prédikál az Úr visszaérkezéséről.
Van bennünk egy elutasítás az ószövetségi igéket illetően, szívesebben lapozgatjuk az evangéliumokat és a leveleket, különösen ádventben és karácsonykor. Ám épp, például a ma megszólaltatott Ézsaiás fogalmaz meg olyan témákban karakteres isteni üzenetet, amelyekről az újszövetségben ilyen környezetben nem hallunk.

Ézsaiás az Úr visszajövetelét szentnek tartja. A nyugati civilizáció már alig-alig érti ezt a szót: szent. Pedig Isten és az ő ígéretei nem változtak. Épp ezért visszajöveteléhez viszonyulásunknak sem kellene változnia. A várakozás tartalmán és hogyanján háromezer év alatt semmi sem változott.
Ma Isten abban szeretne megerősíteni minket, hogy ne legyünk bálványos nép, ne legyünk bálványos család, ne legyünk bálványos emberek. Bálványainktól megszabadulva készüljünk ádventben, amikor Krisztus születését és újra érkezését várjuk. Miért? Ennek két oka van. Egyrészt mert a bálvány értéktelen, másrészt mert bálványaink Isten helyét foglalják el. Előbbi értelmetlen, utóbbi életveszélyes.

Talán megmosolyogtató, ahogyan Ézsaiásnál olvassuk, mi történik majd bálványainkkal Krisztus második visszajövetelekor. Amikor a szilárdnak és megrendíthetetlennek tűnő természetes és mesterséges alapok megremegnek, mint az egek tartóerői, váraink, naprendszerünk összeomlik, vizeink és hegyeink máshová kerülnek, építményink és bunkereink beomlanak, bálványainkat a vakondokoknak és a denevéreknek dobjuk. A vakondokok és a denevérek a sötétség állatai. A föld alatti, éjszakai lények ugyan mit kezdenek aranyunkkal, ezüstünkkel, értékeinkkel? Semmit. Semmit, sőt, ennél méltatlanabb helyre már nem is kerülhetnének.
De minket kevésbé érint az, ami Ézsaiás idejében bálvány volt, távoli metafórának tűnik, amiket ezzel kapcsolatban elmond.

Ugyanakkor soha nem látott bálvány mennyiséggel vagyunk körülvéve. Az ember a magabiztossága csúcsán járatódik. Már egy kamasz is olyan határozottan tudja, biztosítja magának életkörülményeit, amiben „jól elvan”, hogy szinte alig találunk helyet az életükbe Istennek.

Mire is kell gondolnunk, amikor bálványokról beszélünk? A bálványok alapvetően a gondolkodásunk mezején termő megoldások, amitől sokat, esetleg mindent remélünk. Kigondoljuk, megteremtjük, megszerezzük. Biztosítjuk a feltételét, vagy megalkotjuk, szerzünk rá pénzt, kifizetjük. Olyan dolgokra gondoljatok, ami megoldásért kiált és ezt a megoldást ti magatok találjátok ki és valósítjátok meg. Olyan eszközök és helyzetek ezek, amitől például örömöt várunk, amihez azért fordulunk, hogy megvigasztalódjunk. Olyan érzelmi biztonságban legyünk, ami megvéd a külső támadásoktól, belső feszültségeinktől. Bálvány lehet a sport, mert valaki ott vezeti le a feszültségét, vagy a cigaretta, esetleg a kemény munka. Bálvány lehet a másik ember, akitől szeretet várok és már egy függőség alakult ki. Ez az emberélet szakaszonként lehet más és más valaki. Bálvány lehet az, akitől a tuti tanácsot várod, vagy épp a dicséretet. Bálvány lehet saját magad megjutalmazása, amitől a vigaszt várod. Mindaz bálvány, ami kiszorítja Istent és helyébe lép. Minden bálványt ember alkot, amit az alázatot nem ismerő ember használ, hogy túléljen, hogy jobb legyen neki, hogy félelmét eloszlassa, hogy felejtsen. Hol van Isten? Mit remélsz tőle? Mit kérsz tőle? Elhiszed-e, hogy nem bálványaid fognak téged megvigasztalni, nem bálványaid lesznek jó tanácsaid, nem bálványaid bátorítanak majd igazán, nem a bálványok motiválnak téged a munkádban, nem a bálványaidra van szüksége a családodnak, nem a bálványaid fognak téged feltölteni, nem a bálványok veszik el a stresszt. Mi lehet a bálvány? A reggeli kávé? A fizetésed? A túrázási szokásod? Egy barlangfürdő? A pszichológusod, vagy gyógyszereid? Az, ahogyan kinézel? Az Édesanyád? A kislányod? A zene? Az éneklés? A jó falatok? A hírek olvasása? A tudásod? A talpraesettséged? Az életre valóságod? Önmagad?

Ajándékokat soroltam. Isten teremtett világának, a teremtésnek, annak rendjének, az emberi elme produktumainak ajándékait. De az ajándék nem egyenlő Istennel. Látod-e az ajándékozót az ajándékok mögött?
A bálványok akkor lesznek bálványok, amikor te megengeded nekik. A bálványok megteremtésében és életre keltésében az sátán settenkedik. El akarja takarni istent, bagatellizálni akarja imádságaidat, hitedet, bele vetett reményedet. A sátán azt akarja, hogy úgy várd Krisztusodat, hogy közben minimálisra, végül nullára csökkenjen az ő hatalma és a te nagyságod, önhittséged nőjön akkorára, amekkorára csak tud. És ez csábító. Ez tetszik nekünk.

Istentiszteletünk az értékest akarja megkülönböztetni az értéktelentől. A mulandót az elmúlhatatlantól, a romlandót a romolhatatlantól, a forrást a származtatott jótól. Isten szava el akarja választani az emberit az istenitől. Föl kell egyenesednünk és fel kell emelnünk a fejünket, hogy magunkon és az ember nagyságán kívül meglássuk azt a hatalmas Istent, aki megváltásunkat hozza el. Azt a megváltást, ami épp bálványainktól fog+ megszabadítani. Megváltásunkat, amelyre bálványaink miatt elkövetett bűneikre megváltás. Mert a mennyek országában már nem lesz más, akiben bízunk, akitől remélünk, egyedül Isten. A mennyek országában ez a reménység makulátlan lesz. Bálványainktól egyedül Jézus szabadíthat meg, aki Istenre irányítja figyelmünket. Boldog az az ember, akinek istene Isten és nem más. Boldog az az ember, aki nem a javakban bízik, hanem abban a Szeretetben, amiből, akiből egy csepp is mindent fölülmúló jó érzéssel, határtalan örömmel és biztonsággal tölt el.
Ámen.