Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnap
Szentendre, 2019. november 10.
Lk 11, 29-35

Saama Unkari

On suuri ilo ja etuoikeus olla täällä teidän kanssanne jumalanpalveluksessa. Lämpimät terveiset Lappeenrannan ystävyysseurakunnalta.
Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy ma együtt ünnepelhetjük az istentiszteletet. Szeretném átadni a lappeenrantai testvérgyülekezet szívélyes üdvözletét.

Jeesuksen ja lainopettajan keskustelu alkoi teologisella pohdinnalla Mooseksen lain keskeisestä sisällöstä. Mitä laissa lukee. Jeesus toi keskustelun painopisteen nopeasti opillisesta pohdinnasta keskelle jokapäiväistä elämää. Jeesuksen vertaus osoittaa, että pelkkä lukutaito ei aina riitä siihen, että ymmärtäisimme lain perimmäisen tarkoituksen ja osaisimme elää sen mukaan.
Jézus és a törvénytudó dialógusa a mózesi törvény lényegéről szóló teológiai fejtegetéssel kezdődik. „Mi van megírva a törvényben?” Jézus azonban rögtön áthelyezi a hangsúlyt a tantételek elvont elemzéséről a hétköznapi élet terepére. A jézusi példázat figyelmeztet, hogy a törvény lényegének megértéséhez és betartásához nem elegendő, ha el tudjuk olvasni a törvény betűjét.

”Rakasta Herraa sinun Jumalaasi, koko sydämestäsi ja koko sielustasi, koko voimallasi ja koko ymmärrykselläsi, ja lähimmäistäsi niin kuin itseäsi.”
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”

Lain tekstistä Jeesus ja lainopettaja olivat samaa mieltä. He olivat myös Jumalasta ja Jumalan rakastamisesta samaa mieltä.
Jézus és a törvénytudó hasonlóképpen vélekednek a törvény szövegéről. Istenről és Isten szeretetének parancsáról is azonos módon gondolkodnak.

Mutta kun etsitään vastausta kysymykseen: ”Kuka on minun lähimmäiseni?” mielipiteen ja käsitykset eroavat. Ketä tuohon aikaan pidettiin oikeana lähimmäisenä?
De amikor felvetődik a kérdés, hogy „Ki a felebarátom?”, véleményük és felfogásuk eltérő vágányra kerül. Kit tartottak tehát abban az időben felebarátnak?

Jeesuksen aikana maailma oli monella tapaa jakautunut. Ihmisten välillä oli paljon muureja. Toiset olivat toisia etuoikeutetumpia. Rooman kansalaisuus oli arvossa. Se avasi ovat sen aikaiseen maailmaan. Monissa uskonnoissa tavat ja kulttuuri sulkivat muut ihmiset ulkopuolelle. Orjilla ei ollut oikeutta omaan ruumiiseensa tai omiin mielipiteisiin. Sen takia kysymys siitä, kuka on minun lähimmäiseni, oli sekä tärkeä että vaikea. Ja siihen oli annettu erilaisia vastauksia. Useimmiten lähimmäisinä pidettiin niitä, jotka jakoivat saman kulttuurin, syntyperän, kansalaisuuden, ammatin, arvot. Tai jokin muu asia, joka sitoi ihmisiä yhteen.
Jézus korában a világ sokféle határvonal mentén megosztott volt. Az emberek között falak emelkedtek. Egyesek több előjogot élveztek, mint mások. A római polgárság értéket jelentett, ajtókat nyitott az akkori világban. Sok vallási és kulturális szokás mások kizárását vonta magával. A rabszolgák nem dönthettek saját testükről, és önálló véleményt sem formálhattak. Ezért a „ki az én felebarátom?” kérdésfeltevés fontos és összetett kérdés volt. Bizonyosan különböző válaszok is születtek rá. Általában azokat tartották felebarátnak, akik azonos kulturális, családi vagy nemzetiségi háttérrel, hasonló foglalkozással vagy értékvilággal rendelkeztek. Tehát kellett egy közös pont.

Kysymykseen ”Kuka on minun lähimmäiseni?” Jeesus ei anna suoraa vastausta. Jeesus ei ryhdy luettelemaan ”lähimmäisen” ulkoisia tuntomerkkejä tai laadi 10 kohdan listaa, joiden avulla voisimme tunnistaa lähimmäisen.
Jézus nem ad egyértelmű választ a „Ki a felebarátom?” kérdésre. Nem kezdi el felsorolni a felebarát jellemző tulajdonságait, vagy ad a kezünkbe tíz pontból álló ellenőrzőlistát, ami alapján felismerhetjük a felebarátainkat.

Jeesus ryhtyy kertomaan tarinaa, vertausta. Vertaus toimii toisella tavalla, kuin opillinen tai tieteellinen määritelmä. Vertaus siirtää painopisteen puhujasta kuulijaan. Vertaus haastaa kuulijaa pohtimaan ja miettimään ja oivaltamaan / löytämään, mistä tässä tarinassa oikein on kysymys. Mikä on tarinan punainen lanka? Mitä vertauksen kertoja tahtoo kertomuksellaan sanoa ja opettaa?
Jézus történetbe kezd, példázatot mond. A példázat nem úgy működik, mint egy tantétel vagy tudományos definíció. A példázat a beszélő helyett a hallgatót helyezi a középpontba. A hallgató feladata végiggondolni a történetet, és keresni, kutatni, megtalálni a megoldását. Mi a történet fő gondolata? A beszélő mit akar elmondani és tanítani a történeten keresztül?

Vertaus toimiin samalla tavalla kuin hyvä satu. Kuinka moni teistä on lapsena kuullut satuja? Kuinka moni lukee tai kertoo itse lapsilleen satuja? (Vai ottaako joku illalla päivän sanomalehden, ja lukee siitä lapsilleen viimeisimmät uutiset?) Saduissa asioita opetetaan kertomusten ja vertausten muodossa. Sellaisella tavalla, jolla lapsi pystyy asioita ymmärtämään, oivaltamaan ja ottamaan vastaan. Sadut ovat kielellistä ja käsitteellistä aivojumppaa, ajattelun treenaamista. Itse pidän saduista paljon ja olen niitä lapsilleni lukenut.
A példázat úgy működik, mint egy jó mese. Közülünk hányan hallgattak mesét gyermekként? Hányan olvasnak vagy mesélnek esténként a gyermekeiknek? (Vagy van esetleg, aki este a napilapot veszi elő, és a friss híreket olvassa fel a gyermekének?) A mesék történeteken és hasonlatokon keresztül tanítanak a világ dolgaira. Olyan módon, amit a gyermek is meg tud érteni és befogadni. A mesék nyelvi és fogalmi agytornát jelentenek. Nagyon szeretem a meséket és sokat olvastam a gyermekeimnek.

Tässä Jeesuksen vertauksessa meidät haastetaan itse löytämään vastaus kysymykseen, ”Kuka on minun lähimmäiseni?
Ez a jézusi példázat arra hív, hogy keressük a választ a kérdésre: „Ki a felebarátom?”

Joissakin asioissa maailma on muuttunut paljon 2000 vuodessa. Tekniikka on kehittynyt, Matkustaminen on tullut helpoksi. Matka Lappeenrannasta Szentendreen kesti vain 4 tuntia. Ihminen ja ihmiselämän vaikeudet ovat kuitenkin pysyneet samanlaisina. Jeesuksen vertaus avaa uuden näkökulman lähimmäisyyteen. Ratkaisevaa on, miten kohtelemme toisiamme jokapäiväisessä elämässä. Voi olla helppo vastaus pitää ryöstöä osittain tai kokonaan ryöstetyn miehen omana syynä. Hän valitsi väärän, vaarallisen reitin, tai matkusti huonona ajankohtana, tai onnettomuus vain oli Jumalan rangaistus jostain synnistä.
Kétezer év alatt sok minden változott a világban. Fejlődött a technika, az utazás is egyszerűbb lett. Lappeenrantából Szentendrére mindössze négy óra volt az út. Az emberi élet kihívásai azonban nem változtak. Jézus példázata új perspektívát nyit a felebaráti viszonyra. Az a meghatározó, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz a mindennapi életben. Olcsó megoldás, ha a kirabolt ember sorsát részben vagy egészen rá hárítjuk, mondván, hogy biztosan veszélyes útvonalat választott, vagy rosszkor járt arra, vagy a baleset Isten büntetése lehet rajta valami okból.

Mistä me löydämme itsemme tuosta vertauksesta? Kehen meidän on helppo samaistua? Kenen tapa toimia tuntuu tutulta? Elämämme aikana voimme löytää itsemme monista erilaisista rooleista. Jokainen meistä joutuu joskus tilanteeseen, jossa me tarvitsemme apua. Jossa me toivomme, että joku pysähtyisi meidän vierellemme, ja pitäisi meistä huolta. Aina kun omat voimat ja taidot eivät riitä. Jeesuksen vertauksen yllättävä asia oli, ne, joiden odotettiin antavan apua, eivät sitä antaneet ja se joka sitä antoi, oli taustaltaan samarialainen. Hädän hetkellä ei ratkaisevaa ollutkaan oikea käsitys Jumalasta, pyhistä kirjoituksista, tai oikeasta paikasta, jossa Jumalaa tulee palvella. Ratkaisevaa olikin avun tarvitsevat tunnistaminen ja avun tarjoaminen.
De hol vagyunk mi ebben a példázatban? Kivel könnyű azonosulnunk? Kinek a magatartása tűnik ismerősnek? Életünk során többféle szerepben találjuk magunkat. Mindenki kerül valamikor olyan helyzetbe, hogy segítségre szorul. Olyankor reménykedünk, hogy valaki megáll mellettünk, és gondunkat viseli. Amikor az erőnk és az ügyességünk kevésnek bizonyul. Jézus példázatában az a meglepő, hogy akiktől várná az ember a segítséget, azok nem segítettek, aki pedig segített, az samáriai volt. A bajban nem az a fontos, hogy kinek milyen az istenképe, mit gondol a szent iratokról vagy arról, hogy milyen helyen kell Istent imádnunk. Olyankor a nehéz helyzet felismerése és a segítség felkínálása a lényeges.

Mikä oli kristinuskon salaisuus, että se 300 vuoden aikana levisi koko silloiseen tunnettuun maailmaan?
De vajon mi a kereszténység titka, aminek köszönhetően 300 év alatt az egész akkor ismert világban elterjedhetett?

Ajattelen että yksi salaisuus oli se, että Jeesus antoi uuden vastauksen kysymykseen ”Kuka on minun lähimmäiseni? Jeesuksen vertauksessa Lähimmäisyys ei perustunut ammatin tai uskonnollisen aseman varaan, vaan siihen miten hädässä olevan ihmisen kanssa toimitaan.
Azt hiszem, az egyik titok az, hogy Jézus új választ adott a „Ki a felebarátom?” kérdésére. Jézus példázatában a felebaráti viszony nem a hivatáson vagy a vallási funkción alapul, hanem azon, hogyan fordulunk a bajba jutottakhoz.

Me ihmiset valitettavasti joskus kuljemme toistemme ohi, emmekä aina huomaa sitä, joka apua tarvitsee. Onneksi Jumalamme näkee meidät kaikki. Risti on meille Jumalan rakkauden ja armon tunnus. Jeeusksella on kyky / taito nähdä jokaisen ihmisen korvaamaton arvo. Jumala on ensin rakastanut meitä. Meitä kristittyjä kutsutaan olemaan toivon ja Jumalan rakkauden välittäjiä tässä maailmassa.
Mi emberek sajnos gyakran elmegyünk egymás mellett, és nem mindig vesszük észre, hogy ki szorul segítségre. De szerencsére olyan Istenünk van, aki mindannyiunkat lát. A kereszt Isten szeretetének és kegyelmének jele. Jézus képes arra, hogy minden emberben meglássa a páratlan értéket. Isten előbb szeretett minket, ezért mi keresztények arra hivattunk, hogy a reménység és az isteni szeretet követei legyünk e világban.