Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnap
Szentendre, 2019. november 10.
Nagy Dorottya
Drága Janka, Olivér, Villő, Fülöp, Jakab, Léna! Kedves Kristóf!
Szeretett gyülekezet, testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Egy evangélikus lelkészcsalád ötödik gyermekét éppen Luther Márton születésnapján keresztelni, megmosolyogtat mindannyiunkat. November 10-én éppen egy Nátán nevű gyermeket keresztelni, elgondolkodtat. Az elmúlt hetekben Nátán születésének hallatán, többeknek is Lessling Bölcs Nátánja jutott eszébe; jó kétszázhatvan évvel Luther hírhedt zsidó-, muzulmánírásai után, Lessing, a szászországi evangélikus lelkészgyermek tollat emel a kroábeli vallási üldöztetések ellen. Bölcs Nátánjában édes jó barátjáért Mendelssohnért, s vele együtt a másként gondolkodókért és máshitűekért, a béke követeként, szólal meg a közéletben. Lessing bölcs Nátánja, jó két és fél századdal a Reformáció után a felebarát szeretetére, békességre és irgalmasságra buzdítja Luther hazájának lakóit. Luther Márton születésnapján kereszteljük Nátánt.
Mindez talán eddig még követhető is, de most jön csak az igazi pikantéria: Janka és Olivér, Nátán keresztelőjére Nátán születése napjának Útmutatóbeli igéivel hívogattatok rokonokat, barátokat. “Isten ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak” (Dán 2:21c) és “A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jak 3,17).
Nos, éppen ez a Luther - Jakab társítás a kihívás, hiszen evangélikus körökben a mai napig szalmalevélként emlegetjük Jakab levelét. János evangéliumához, János első leveléhez, a Római, Efezusi, Galata levelekhez vagy Péter első leveléhez képest, Jakab levele amolyan szalmalevél, mert tartalma könnyen kiforgatható - írja Luther. Az említettekhez képest önmagában olvasva nem mutat Krisztusra. Evangélikus körökben itt csúszik el sokszor a tanítás, s ezért is örvendetes, hogy ma újra ökumenikus gyülekezetként szólít meg Isten igéje bennünket. Evangélikus körökben Luther szalmalevelét csak ritkán vesszük kézbe. Pedig Luther, a rotterdami Erasmusszal ellentétben, Jakab levelét nemcsak hogy benne hagyta a Szentírás kánonjában, de előadásaiban, prédikációiban újra meg újra hivatkozott Szent Jakab szavaira. Talán örvendetes Luther születésnapján helyre tenni ezt a szalmaleveles dolgot.
Amikor Nátán keresztelőjén Szent Jakab leveléből olvasunk, akkor a Szentírás egységének, a keresztyén gyülekezetben, mint kánonnak, mint zsinórmértéknek betöltendő szerepéről beszélünk. A megkeresztelt gyermeket a teljes Szentírásra tanítgatjuk, és mi, a Nátánt befogadó gyülekezet újra meg újra a Szentíráshoz igazodunk. A Szentírás a keresztyén gyülekezetben a stabilitás, az állandóság ikonja, de nem a keresztyén bekövesedésé. A kánon, a Szentírás így nem a vállon veregetés könyve, nem a saját hitünkben erősít meg bennünket, hanem újra meg újra, ha úgy tetszik naponta rákényszerít bennünket arra, hogy a keresztség kérdését megválaszoljuk: miben, kiben hiszel? Mit jelent keresztyénnek lenni ma, itt? Ez nemcsak ránk, egyénekre hivatkozik, hanem közösségi kérdés is, gyülekezetépítési kérdés is: mit jelent Krisztus gyülekezetének lenni itt és most? Ebben az országban, ezekben az időkben, a mai Európában?
Testvéreim, a keresztség ugyanúgy mint az úrvacsora közösségi szentség. Mi, együtt hordozzuk ezt a gyermeket – s ennek a gyermeknek az egzisztenciális kérdései, a mi saját egzisztenciális kérdéseinkkel együtt jelentik azt a környezetet, amelyben a mindenkori hitvallás megfogalmazódik. Születések, betegségek, gyógyulások, munkanélküliség, válságok, elbizonytalanodások, összekuszált életszakaszok, megpróbáltatások- a mieink, e gyermekéi együtt vannak jelen abban a közösségben, amely a Szentírást értelmezi, amelyben újra meg újra választ keresünk arra, hogy ki nekünk Jézus Krisztus, s hogy mit jelent az Élet útját járni. A teljes Szentírás ennek a közösségi és közösségben történő “kik vagyunk mi Krisztushoz igazodva?” –identitásról szóló beszélgetések, viaskodások, keresések kézzel fogható eszköze.
A keresztyén identitás, a Krisztushoz való tartozás megvallásához pedig bölcsességre van szükség. Szent Jakab Nátán születésének napján és ma is a bölcsességről tanít. Azt mondja, hogy a bölcsesség, mint minden jó adomány onnan felülről való - Lelki adomány- a Lélek, a Szentlélek ajándéka. Az a Szentlélek, aki nélkül Jézus Krisztusban, a mi Urunkban nem tudnánk hinni, az a Szentlélek, aki a keresztségben elhív, közösségre hív, bőkezűen osztogatja a bölcsességet is; hiszen a Szentlélek bölcsessége nélkül a hit nem váltható életvitelre. Szent Jakab kérve kér mindenkit, hogy hittel kérjük a bölcsességet, hogy a Krisztusban vetett hit láthatóvá, hallhatóvá, érezhetővé váljék a mindennapokban is. Nem enciklopédiai tudás, nem információs technológia túltengése, nem okosság, hanem bölcsesség, felülről való bölcsesség, ítélőképesség az, amire a Krisztust követő embernek szüksége van.
A keresztségben a bölcsesség ígéretét is megkapjuk. Isten nem hagy cserben egyetlen élethelyzetben sem- még az oroszlánok vermében sem- gondoljatok Dánielre. A drága Szentlélek, ha kérjük, újra meg újra bölcsességgel ajándékoz meg bennünket. Imádság nélkül nincs bölcsesség! Ezt a kisgyermeket így bízza a Teremtő Isten rátok, szülőkre, Rád, kedves Kristóf, mint keresztapára, ránk, mint gyülekezetre. Jakab levelében a bölcsesség ajándéka az, amivel miden önközpontúság, egoizmus és irigykedés legyőzhető.
Pál apostoltól a Szeretet himnuszát tanultuk, Szent Jakab a bölcsesség himnuszát tanítgatja nekünk.
A bölcsesség tiszta- szent- Istenhez kötődő;
A bölcsesség békeszerető- a Hegyi beszéd dallamára;
A bölcsesség méltányos- igazságos- nem csupán azt nézi, ami „betű szerint” kell, hanem az egészet látja, olyan tényezőket is figyelembe vesz, amelyek még elengedhetetlenek az igazságossághoz;
A bölcsesség engedékeny- képes feladni a maga igazát, enged Krisztus szeretetének;
A bölcsesség irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes- a felebarát, az embertárs szolgálatában áll;
A bölcsesség nem képmutató;
A bölcsesség nem részrehajló- mindent a mások előbbre jutása érdekében tesz;
A bölcsesség az igazság gyümölcse, az Istennel való megbékélésben, az Istennel való járásban. (lásd Jakab 3:18). Nátánnak az Istennel való járása a keresztségben kezdődik- minket pedig, Krisztust a Szentlélek által Urunknak vallókat pedig ez az Ige megerősít a békesség teremtésének szolgálatában, a Krisztus követésében! Krisztus követése pedig egész embert kíván; egész gyülekezet!
Ámen.