Szentháromság utáni 8. vasárnap
Szentendre, 2019. augusztus 11.
Lk 6,27-35
EÉK 52, 8, 444, 365, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Jónak teremtett
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Isten a világot jónak teremtette. Miért tette ezt?
Amikor Isten mindenhatóságáról gondolkodunk, nem csak hatalmas teremtő erejét tapasztaljuk meg. Két napja világot látott hír, hogy kétmilliárd évvel ezelőtt született galaxisokat fedeznek fel, tudósok ezeket az eddig láthatatlan galaxisokat az univerzum ősatyjának nevezik. Ilyenkor próbálgatjuk az értelmezhetetlenül nagy időket megnevezni, kutatni az élet eredetét és válaszokat találni a kék bolygón történtekre és működésére. Agykutatók és a magatartástudomány sokféle ága értelmezi az emberi viselkedésminták evolúcióját. Úgy tűnik, a fenntartható fejlődés az emberiség növekedésének záloga.
Isten megteremtette a világot. Isten jónak teremtette. Miért?
A jó fogalmát minden kor filozófusai megfogalmazzák. A jót általában a rossz kontrasztjaként közelítik meg. A jó hasznos, a rossz káros. A jó épít, a rossz rombol. A jó egy magasabb szintű lehetőséget szül mindenki számára, a rossz által csorbul az élet lehetősége mindenki számára és így tovább.
Azt is tudjuk, hogy a jó és rossz fogalma szubjektív. Attól függően, hogy ki milyen szempontok alapján ítél meg helyzeteket, mondatokat tartja jónak vagy rossznak azt.
De vajon Isten számára is szubjektív a jó és a rossz?
Visszatérve Isten mindenhatóságának kérdésére, fontos látnunk, hogy valószínű, Isten az idő felett úgy Úr, hogy képes az időn belül mozogni, vagyis egyszerre a múltban, a jelenben és a jövőben lenni, ami még azzal is kibővül, hogy Isten az idő feltt és az idő után is otthonosan mozog. Tehát amikor Isten jónak teremti meg a világot, feltehetően ezt azért teszi, mert előre látta, vagy látja, mit jelent a teremtett világ, benne teremtményének, az embernek, nekünk az, ha jók vagyunk és milyen következményekkel jár, ha rosszak vagyunk. Isten tökéletességéből következik, hogy nem hibázik és nem segíti a hibás életek létrejöttét és fenntartását. Ezzel csupán arra gondolok, hogy Isten eredendően mindannyiunk számára a jó és tökéletes életet képzeli el és ehhez ad segítséget és mindannyiunkat meg szeretne kímélni a rossz és tökéletlen élettől.
Lukács írása szerinti evangélium szerint Jézus ezért emeli ki vastag betűvel a szeretetet. Szeretettel tartható fent a jó, szeretet kell az életben maradáshoz, szeretetben valósul meg Isten jónak teremtett világa. Ez a szuverén Isten szubjektív álláspontja rólunk.
Amikor elküldi Fiát, hogy megmutassa a legkiválóbb utat és a szeretet abszolút igazságát, ezt Jézusban teszi elérhetővé számunkra. Fontos szó, hogy elérhető. Küzdelmeink persze abból adódnak, hogy bennünk ott lobog a bűnre való hajlam. Mintha bűnökkel, a gonoszság megannyi álruhában és álca nélküli képében boldogabbak lehetnénk. Az ördög ezt akarja elhitetni velünk. Talán neki jobban hiszünk, mint Istennek?
A szeretet nagy kihívása még ennél is tovább keresendő. Vasárnapunk igéje a szerethető, kellemes embereken túlmutat. Túlmutat a családtagokon, túlmutat a barátságokon, a rokonszenven, a szerelmen, túlmutat a hozzánk hasonlóan gondolkodó, hasonló társadalmi réteghez tartozók iránti szereteten.
Ha a világűrből a kék a földre tekintünk, gyönyörűnek látjuk, békésnek és szépnek, különösen, amikor arra gondolunk, hogy milyen csodálatosan alkotta meg az Alkotó az élet helyét. Amikor közelebb megyünk, belelátunk kis világunk működésébe. Minden küzd. Állítólag azért küzd, hogy életben maradjon. A nagy hal megeszi a kishalat, akinek kevesebb van, azt hátrébb sorolják és a gazdagok, a nagyurak uralkodnak irányítva a kicsiket, az alattvalókat, válogatott eszközökkel győzi le egyik a másikat. Nem sorolom.
Életben maradás. Jézus erről másképp vélekedik, mint legtöbb okos ember legyen az jövőkutató, vagy pszichológus, biológus, vagy fizikus. Jézus azt hirdeti meg, hogy akkor maradtok életben, ha szeretitek az ellenfeleteket, meg az ellenségeteket is. Akkor működik jól a jónak teremtett világ, amikor tudomást véve az ördög hatalmáról és borzasztó erejéről, ami szembe fordít minket Istennel, ti nem hisztek neki, nem rövidtávra terveztek, nem álltok be a sorba, hanem hallgattok rám. Jézus az Atyától érkezik hozzánk. Tudjuk-e, hogy ez mit jelent? Jézus patikamérleg pontossággal megmondja, mikor áll helyre e világ egyensúlya. Lehetetlennek, megvalósíthatatlannak tűnő rendszerről beszél. Olyan helyreállításról, ami a világ szemében bolondság, még a keresztények számára is irreális. A szeretetnek egy megelőző formájáról tanít. Arról a szeretetről, ami megelőzi a másik ember szeretetét. Sőt, aminek nincs szüksége arra, hogy a másik felől szintén szeretet érkezzen válaszként. A viszonzás nélküli szeretete meghaladva egyenesen az ártó, gonoszkodó emberek szeretetét nevezi meg, mint egyetlen esély arra, hogy visszatérjünk az édeni állapothoz hasonló élethez.
Erre nem számítottunk. Inkább úgy szeretnénk elképzelni a szerethető világot, ahogyan az eszkimó Madách: Ember tragédiájában, akitől Ádám kérdezi: - Sokan tengődtök-é még a vidéken? Az eszkimó: – Sokan bizon, többen, mint újjamon számíthatok. Szomszédimat, igaz, agyonverém már mind, de hasztalan, mindég kerülnek újak; s oly kevés a fókafaj. Ha Isten vagy, tegyed, könyörgök, hogy kevesb ember legyen, s több fóka.
Isten nem végez gyérítést az emberek között. Megengedi, hogy összenőtt fejű sziámi ikreket válasszanak ketté, hogy megtaláljuk a rák és a demencia ellenszerét, annyi gabonát termeljünk, amennyi sok milliárd embernek is elég. Isten az életet akarja. Nemet mond minden gonoszságnak, ami hozzájárul az életminőség romlásához és romadöntéséhez, legyen az terrorizmus, vagy einstand, munkahelyi szexuális zaklatás, vagy erős érdekek mentén felépített rágalomhadjárat, egy családi fészek szétrombolása, vagy különösen kegyetlen bosszú a megmentőm szeretet álruhájába öltöztetve. Isten nemet mond a dobd vissza kővel, a fogat fogért ősi törvényekre, mert neki még ősibb a törvénye. Az ember előtti életre visszavezethető, mennyei alapokon álló törvénye az eredeti, a szeretetalapú gondolkodás.
Isten nem csak a világot, hanem bennünket is jónak teremtett. Teremtésünkkor - a Biblia tanúsága szerint - Lélek szerint tudtunk élni. Isten gondoskodott a testünkről és ez elég volt. De amióta megnövekedett az igényünk testi vágyaink kielégítésére, ezt csak sok bűn elkövetésével tehetjük. Pál apostol ezért írja a római gyülekezetnek: "Ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok." Rm 8,13
A karakteres kereszténység nem egyenlő a mindent megmondó kereszténységgel. A karakteres kereszténység nem közösíti ki az erkölcsben gyengébbeket, nem vágja fejéhez a bűnösnek, hogy bűnös vagy, ezért elkárhozol, nem fölényeskedő a lélekben járó a test szerint élőkkel szemben, hanem lehajol a bukotthoz, a tévedőkhöz, az ártókhoz, a bosszantókhoz és szeretettel szól, szeretetet tanúsít. De nem is jellegtelen világba és világhoz dörgölődző, ahol nincs bűn, minden megengedett és a szabadosság zászlaja alatt mindenkinek igaza van.
A keresztény ember hatékony harcmodorát Jézustól leshetjük el. Bármilyen ez a világ, ennél jobbat senki sem fog tudni ajánlani. Jézus ajánlása pedig érdemes arra, hogy naponként kipróbáljuk. Izgalmas élet ez! Az ézsaiási ige nem véletlenül került erre a vasárnapra, amelynek felirata: szeretet által Isten gyermekeivé lenni: "Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére! ... Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényén járjunk!" Ézs 5,3
Isten jónak teremtette a világot. Légy a jónak része!
Ámen.