Pünkösd ünnepe
Szentendre, 2019. június 9.
Jn 14,26
EÉK 239, 244, 300, 229, 39, 235(kórus), 312, 11, 254
Horváth-Hegyi Olivér
Hova térsz meg?
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Kedves Konfirmandusok!
Hová térsz meg? A megtérés már az első keresztényeknek is kérdés volt az ősgyülekezetben. Az első Pünkösd óta érkeznek emberek kintről, a világból, abba a közösségbe, ami Krisztus köré gyűlik. Hová térsz meg? Vagy úgy is kérdezhetjük, kihez térsz meg?
A megtérés szót mi keresztények használjuk. Valaki többet, és nagyobb hangsúllyal, mások kevesebbet. Számunkra a megtérés azt jelenti, hogy valaki Jézus nélkül élte az életét, nem érdekelte mit tett és mondott, talán még viccelődött is vele, meg a benne hívőkkel, olykor trágár kifejezésekbe használta nevét, vagy épphogy templomba járó ember volt, de sohasem hitt igazán, nem tudta hová tegye ezt a Jézusos dolgot, de egyszer csak minden másképp lett.
Vannak élethelyzetek, amikor rettenetesen félünk attól, hogy minden másképp lesz. De az a pillanat is ismerős, amikor egészen zsigerből kívánjuk, hogy minden másképp legyen, mert kibírhatatlanul unalmas, kibírhatatlanul fájdalmas, kibírhatatlanul üres az, amiben vagyunk. Talán Európában ez utóbbitól szenvedünk a legtöbbet. Az ürességben elveszünk és elhanyagolgatóan kicsinynek érezzük magunkat. Mindent összevetve, bárhogy is legyen, a változásban a bizonytalanság dominál. A megtérés is változás.
Ilyen változáson ment keresztül Pünkösdkor több ezer ember egyszerre. Ez a változás a konfirmáció volt. Addig hallottak Jézusról, mert beszéltek nekik róla a tanítványok, itt-ott elcsíptek egy-egy történetet, de még nem döntöttek a hívás mellett. Valami még hiányzott, valaminek még történnie kellett.
Jézus gondoskodásának nem sok jelét láthattuk. Nem volt felesége és gyermekei, nem nagyon végezhetett házimunkát, nem látjuk, ahogyan másokat babusgat, asztal körüli teendőket ellátja, előkészítene valamit. Illetve dehogynem! Egész élete gondoskodás volt. Gondoskodni azokról, akikkel kapcsolatba került. Meggyógyítani őket, egy jó szót mondani nekik, gondoskodni az örök életükről, bűneik bocsánatáról. Ő másképp gondoskodott, mint ahogyan mi szoktunk.
Ennek a gondoskodásnak máig tartó eleven és élő példája épp a Szentlélek. Jézus gondoskodott arról, hogy legyen Pártfogónk. A Pártfogó Szentlelket az Atya küldi Jézus nevében, vagyis olyan, mintha maga Jézus lenne. Azért küldi, hogy megtanítson minket mindenre: például arra, hogyan kell hinni. Mert hinni ne könnyű ám, különösen a Szentlélek nélkül. Lehetetlen. Megtanít a megtérésre. Érezteti, hogyan kell otthagyni a régi életünket és késztet arra, hogy soha többé ne legyünk olyanok, mint amilyenek voltunk. János evangéliumában azt is olvassuk, hogy a tanítványoknak eszünkbe juttat mindent. Innentől nincs kétségünk, hogy a Biblia a Szentlélek által tanítványok eszébe juttatott mondatok és történetek hiteles gyűjteménye. Aztán megtanít minket arra, mit jelent megvallani bűneinket és letenni azokat. Ki tudja, hogy kell? Senki sem születik így. Lehet utánozni szüleinket, vagy nagyszüleinket, ahogy ők csinálták egykor, lesni gyermekeinket, ők miképp járnak előttünk a hitben, még le is térdelhetünk, de hogy szívvel, személyesen átélve, hogy néz ez ki, egyedül a Szentlélek által ismerhetjük meg.
A megtérés megannyi újdonságot rejt. A megtért ember habzsolja, amit a Szentlélek napról napra tanít neki. Nem lehet vele betelni. Mindig valami érdekesen, valami nagyon jót tartogat. Olyan, mintha minden napra készülne egy-egy ajándékkal, figyelmességgel. Pünkösdtől ezt tapasztalták a tanítványok. Ebben olyan erő volt, ami tűzön-vízen áthajtotta őket, nem ismertek lehetetlent, mert velük volt az Isten.
Vannak itt heten (nyolcan), akikért azért imádkoztunk az elmúlt időkben, hogy ők se ismerjenek lehetetlent. Sokféleképpen készthetjük őket az életre, de úgy, ahogyan a Szentlélek teszi, ember nem tudja. A Pártfogó ugyanis rendkívül leleményes: legtöbbször embereken keresztül szól hozzánk, éljenek Indiában, vagy Bécsben, vagy épp Szentendrén és a krisztusi hit lényegét megérteti velünk; segítségünkre siet, amikor alsóban magányosok vagyunk és barátokat állít mellénk, akik megváltoztatják egész életérzésünket, ráadásul azt sem engedi, hogy sorrendünkben a pénz, a jólét imádata, családunk, hitünk elé kerüljön; a Szentlélek épít közösséget élő kövekből és a gyülekezet legyen az Brassóban, Zuglóban, vagy itt, első lelki otthonunkká válik, ami nélkül már nem is akarjuk elképzelni fiatal korunkat és legszívesebben mindenkit nyakon csípnénk és bevonzanánk; a Pártfogó megmutatja nekünk, milyen szennyes és bűnökkel teli az életünk, amikor, horribile dictu, fél éven át elsumákoljuk a házi feladatot, de rögtön rá is világít Jézus keresztjére, hogy lelkiismeretünkön keresztül tudjuk meg: egyszerre vagyunk bűnösök és igazak Isten előtt, tehát van esélyünk; segít felfedezni egy szörnyű balesetben Isten végtelen irgalmát és az erő, a szeretet és a józanság Lelkével ruházza fel a benne bízó remegő lábút; segít elhinni, hogy az úrvacsora faltnyi ostyájában és kortynyi borában élet, örökélet van, s aki él vele, a gyülekezet felnőtt korú tagja, ami nagyon jó dolog; A Szentlélek bátorságot ad az élethez akkor is, ha a halál félelmetes dörmögő hangját hallatja és már kézen fogva visz, mert angyalok tánca jelzi: ha a halál árnyékának völgyében járunk is, nem félünk, mert a Mindenható ott is ott van.
A Pártfogó eszünkbe juttat mindent és emlékeztet bennünket arra, hogy életünk eseményeiben jelen van Jézus, jelen van az Atya. Erről teszünk bizonyságot, ez élteti Krisztus egyházát, amely épp Pünkösdkor születik meg ott Jeruzsálemben Péterék bizonyságtételére.
Hová térsz meg? Vonzó a félelem nélküli élet, oda is megtérhetsz, vonzó új barátokra, gyülekezetre, az úrvacsora friss élményére, bátorságra, nagy felismerésekre lelni, de nem ezekhez kell megtérnünk. Nem a közösséghez térünk, nem jófej evangélikusokhoz, nem a gyülekezet programjaihoz kell megtérnünk. Te kihez térsz meg? Jól jársz, ha Krisztushoz.
A pünkösdi Lélekre szükségünk van. Ne feledkezzünk meg hívni őt. Ez az istentisztelet erről szól. De nem csak ez az istentisztelet. Ennek a gyülekezetnek ő a záloga.
Ámen.