Húsvét ünnepe utáni 6. (Exaudi) vasárnap
Szentendre, 2019. június 2.
Mt 10,29-33
EÉK 321, 6, 326, 312, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Mennyit érsz? És a szavad?
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Mennyit érsz? Még csak önvizsgálatot sem kell tartanunk és mások megmondják. Ugyanis van egy értékünk az állam szemében az ország céljai, politikája és értékrendje szerint, így nem mindegy, milyen geopolitikai, társadalmi helyzetben és milyen korban születünk. Vannak értékes és védendő, és vannak elhanyagolható értékű emberek. De a világ szemében értékünket meghatározza életkorunk, egészségügyi állapotunk, családi helyzetünk, tudásunk és tapasztalatunk és egy sor ránk jellemző meghatározottságunk.
Mennyit érsz? Nem mindegy, hogy ki teszi fel magának ezt a kérdést. Ha a legjobb barátom, akkor sokat érek, ha szerető Édesanyám, még többet, ha az ellenségem, akkor attól függ, mi a terve velem és mi az, amitől épp meg akar fosztani. Kevesebbet érünk a tömegben, valamivel jobban számon tartanak és értékelnek, ha egy kisebb merítésben vagyunk.
Mennyit érsz? Nem csak hangulatunkat és önbecsülésünket, hanem jelenünket és jövőnket is meghatározza bizonyos emberek, rétegek és izmusok válasza.
Mennyit érsz? A tükörbe nézve is fel lehet tenni ezt a kérdést. Talán közülünk valaki már tett ilyet. A tükör előtt látva magad, saját szemedbe nézve és abban elmélyülve megkérdezed: Hát te mennyit érsz? Az esti fogmosást követő pillanatban más választ adunk egy önbizalommal teli, sikeres és elismert nap után, megint mást mondunk magunknak, amikor elbizonytalanodva, egy megmérettetés előtt utoljára nézünk szembe magunkkal és megint mást, mint vasárnap reggel, úrvacsora vétel előtt már a gyónásra készülve, miután végiggondoltunk, milyen bűnöket követtünk el és mi tettünk ezzel, vagy azzal.
Mennyit érsz? Ezt a belső, olykor feszítő, olykor jóleső kérdést Jézus is meghallotta anélkül, hogy valamelyik barátja hangosan mondta volna. Jézus Istenként az emberiség történetének kezdete óta tisztában volt ennek a kérdésnek a súlyával. Ádám és Éva nyilván feltette magának, amikor a fák között bujkált és már fügefalevélből takargatta magát, kezével pedig arcát. Mennyit érsz? Ha Isten erre ott és akkor azt válaszolja nekik, hogy "Már keveset.", feltehetően mi nem is léteznénk.
Mennyit érsz? Jézus hosszú gondolatsorban tanítgatja tanítványait, most éppen minket, miért tart minket még mindig a teremtés koronájának, azaz a teremtett világ legértékesebb élőlényének. A verebeket emlegeti. Kismillió veréb szálldos naponta Jeruzsálem felett. Értéke a legkisebb római pénzérmével mérhető, amit itt Jézus csak fillérkének hív, ráadásul a piacon egy fillérkéért két verebet is lehet kapni. Ha ezekről tud a Mennyei Atya, vajon teremtésének célját, az embert, akiért univerzumot alkot a semmiből, bolygókat hoz létre, tart mozgásban, tengerekről, esőről, termőföldről gondoskodik, maghozó növényeket telepít és akiért élhetővé teszi a Föld nevű bolygót, mennyivel inkább megbecsüli!
Mi emberek kontrasztosan gondolkodunk. Akkor becsüljük meg egymást, ha nagy baj van és veszteség közeli állapot fenyeget, vagy épp veszteséggel kell szembenéznünk. Akkor értékelődik fel a nagymama, amikor elmegy, akkor jövünk rá, mennyire kötődünk gyermekünkhöz, amikor kirepül a családi fészekből, akkor döbbenünk rá, mekkora érték a család, egy házastárs, amikor egyedül, széthullottan maradunk, akkor értékelünk egy munkatársat, amikor nyomába sem lép a következő, és így tovább. Isten nem ilyen. Isten folyamatosan látja bennünk a legszebb és legszentebb értéket. Ez pedig az, hogy övé vagyok. Felbecsülhetetlen érték ez!
Vasárnapunk egy másik jézusi mondást is tartogat. A "ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok és hajatok szála is mind, számon van tartva" (31-30.v.) ígéret után a vallástételről szóló fajsúlyos gondolat érkezik.
Ezt a részt már kevésbé szívleljük. Elmondani másoknak mit tett értem Jézus, ki nekem Krisztus, hitemről, belső szobámban megélt hitélményeimről beszélni komfortzónán kívüli. Pedig a mennyit érsz kérdés után a vasárnap másik kérdése: Mennyit ér a szavad? Tudjuk, mennyit ér a szavunk? Jézus szerint az életünkkel egyenértékű. Másképp mondom. Jézus szerint a róla szóló szavaink mentenek meg, vagy a róla ki nem mondott szavaink ítélnek el minket. "Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt." (32-33.v.)
Ha a mondat első felébe gondolok bele, felszabadulok, de ha a második részhez érek, sokak rosszallását hallom. Hogy jön a krisztusi magatartáshoz akármelyikünk megtagadása. Tehet ilyet Isten Fia? A kegyelem nem épp arról szól, hogy a végső órán a teremtés célját és koronáját, akinek haja szála is számon van tartva megmenti?
Egy hete balatonszárszói gyülekezeti hétvégénken Várszegi Asztrik, ny. pannonhalmi főapát volt a vendégünk. Szerinte egyetlen keresztény műfaj van: a vallomás. A hívő keresztény ember, amikor Istenről beszél nem tud másképp szólni, mint elmondja, mit jelent neki, éppen miben látta meg Isten szeretetét. Ezért is újítottam meg a konfirmációi vizsgát, hogy fiatal konfirmandusaink tudásukról a hittanórán, hitükről konfirmáció alkalmából tegyenek bizonyságot először a gyülekezet előtt. Imádkozzunk péntek esti vallástételükért!
Sem konfirmandusainknak, sem nekünk, felnőtteknek nem kell rágörcsölnünk a Jézusról szóló bizonyságtételre. Bár látjuk, általában az emberek többségének nincsen szüksége Krisztusra, mégis megszólaltatjuk az evangéliumot. Azt a jóhírt, ami Jézus személyéről és szándékáról szól. Több felől hallom, hogy milyen nehéz szavakat és alkalmat találni a bizonyságtételre. Az emberek nem értik, mit mondunk. Nem értik szavainkat, nem értik miért beszélünk Isten Fiáról. Bátortalanság helyett imádkoznunk kellene. Imádkozni és Exaudi vasárnapján komolyan venni a vasárnap vezérzsoltárának első versét: "Halld meg Uram hangomat, hozzád kiáltok!" (Zsolt 27,7) Lehet tőle segítséget kérni, hogy ne a leegyszerűsített és kilúgozott evangéliumot mondogassuk, hogy ne elégedjünk meg a pszichológiai és mentális segítségnyújtással és a diakóniával, hanem imádkozzunk azért, hogy az evangéliumot tudjuk megélni és akkor a nyelvet is megkapjuk hozzá. Ugyanis vallást tenni, bizonyságtételt mondani csak az tud, aki megéli az evangéliumot. Minden más színészkedés. A színészek pedig nem jutnak az Isten országába.
Mennyit ér a szavad? Többet, mint gondolnád. Szavaid Krisztushoz vihetnek olyanokat, akik nem hisznek, akik sóvárogva várják a keresztényeket. Nem a tökéleteseket, a hiteleseket.
Mennyit érsz? Amennyire mások becsülnek? Vagy amennyit te gondolsz magadról? Isten szava, az ige azt mondja: annyit érsz, amennyit a szavad ér. Annyit érsz majd, amennyit őróla mondtál másoknak. Értéked felülmúlhatatlan, Isten szemében "becses vagy" (Ézs 43,4), vigyáz rád halálod órájáig és halálod órájáig törekszik a közeledben lenni. Ő ezt teszi érted. Te mit teszel érte?
Ámen