Húsvét 2. napja
Szentendre, 2019. április 22.
Rm 4,16-25
EÉK 224, 388, 309, 13

Horváth-Hegyi Olivér

Győzött és megint győz a hit

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!

Ha ott lettem volna a feltámadásnál, és egy tanítványként élhettem volna át azokat a napokat ... Ha én is abba a szobába lehettem volna, ahol Jézus közvetlen munkatársai voltak, akiknek egyszer csak megjelent ezekkel a köszöntő szavakkal: "Békesség néktek" megmutatva sebeit ... Ha a kereszthalál borzalmának szemtanúja lettem volna, ahogyan Jézus összevert, mély sebektől vérző teste végelgyengül, keringése összeomlik, kileheli lelkét, majd 48 órán belül meglátom, ahogy kisimult arccal, egészségesen, a megszokott és megszeretett szelíd mosolyával, békességet és nyugalmat árasztó hangján beszélget velem ... Ha a sírhoz siető asszonyként láthattam volna a fénylő arcú, villámhoz hasonló tekintetű fehérruhás angyalt, aki a feltámadás hírével vár engem és asszonytársaimat, ha láttam volna a sírt őrző őrök falfehér arcát, "akik a félelem miatt szinte holtra váltak", és aztán szembe jött volna velem a feltámadott Jézus, valószínű olyan lennék, mint a Christopher Spencer "Feltámadott" című filmjének szemtanúi. A kiváló filmes történet szerint Clavius, a film végére megtért százados, akinek feladata megbizonyosodni, és bebizonyítani, hogy Jézus testét csupán ellopták, és az egész feltámadás kitaláció, sorra hallgatja ki a Jézus körül élőket: tanítványokat, asszonyokat, követőket, barátokat, mecénásokat. A film megrendítően hitelesen mutatja be a nyomozás során a feltámadott Jézussal találkozó személyeket, akikben néhány reakció közös volt A semmiféle magyarázatot nem igénylő mély tapasztalat, ti. Jézus valóban feltámadt, igaz. Az ebből eredő, fantasztikus bátorság, amivel szembe tudtak nézni a készülődő inkvizícióval, és ami nem tudta őket kizökkenteni hitükből máig tartó meggyőző erővel hat ránk. A belső, egészen-egészen a lélek jelenléte és a gondolkozás elegyéből születő, mindannyiunk számára vágyott öröm, ami hátra levő életüket megváltoztatta, és a békesség, hogy ők ehhez a feltámadott Úrhoz tartoznak, akitől senki sem szakíthatja el őket, mert az a hit, amely a feltámadásba vetett hitként sajátjuk, elvehetetlen. Érdemes megnézni ezt a húsvéti feldolgozást, hiteles hátteret rajzol meg a feltámadás mögé.

Luther Mártont erősen foglalkoztatta húsvéti eseményekből levezethető feltámadás-teológia. A római levelet magyarázva tanulmányozta Ábrahám hitét, amelyet az újszövetségi levelek rangsorában a legfontosabb levélnek tartott.

Az igehirdetés alapigéje az Ábrahám az ígéretben bízó hit példája fejezetcím alatt olvasható, amit Luther ezzel a mondattal is illetett: "A hit alatt pedig ne az ember megszállottságát és álmait értsd, mint némelyek gondolják ... A hit isteni mű bennünk, amely megváltoztat és Istentől szül újjá.".

Az elmúlt napokban régi felnőtt konfirmandusaimmal vettem fel a kapcsolatot, akik az elmúlt 10 évben ebben a gyülekezetben konfirmáltak, de keveset, vagy egyáltalán nem látjuk őket. Ennek sokféle oka van, a gyülekezet egyik feladata imádkozni értük, ahogyan a tegnap hajnalban megkonfirmált Krizsán Ildikóért, Tromposch Csilláért, Pallós Istvánért és hamarosan konfirmáló Szebegyinszki Andreáért. Ők a mi testvéreink, immáron Krisztusban.
Egyik régi konfirmandusommal váltottam néhány sms-t. Egy sikeres, egykor boldog családapával, férjjel, lelki emberrel, egy ígéretes jövőt maga előtt látó embertársunkkal. Életének földcsuszamlásairól írt, embertelenül nehéz küzdéseiről, ami mögött szétesett mentális lelkiállapot, feldolgozatlan nehézségek, megosztott barátok, közösségek, munkahelyi problémák állnak. Majd így folytatja: "Jézus is áldozat, a szenvedés jutott neki is a sok jótett után. .... Nyilván hinni kell, mert hinni muszáj. Ha nem hinnénk, nem lenne értelme élni."

Valahogy Ábrahám is így volt ezzel. Kapott egy ígéretet. Isten azt ígérte neki, hogy "megeleveníti a holtakat és életre hívja a nem létezőket." (Rm 4,17b) Ábrahám és felesége, Sára vénséges korukban kapnak ígéretet az élet továbbadására. Fiuk lesz. De hogyan? A reményteleség és lehetetlenség tudata gúzsba köti őket, mégsem mondanak le a boldog és teljes életről, amit számukra most egy gyermek születése jelentené. Ábrahám nem azért kap egy hihetetlen jövőképet, mert betartotta a törvényeket, vallásos ember volt, vagy mint Jób, feddhetetlen és igaz. hanem mert Istennek Ábrahámmal és Sárával terve volt. Ezt hitte el Ábrahám, ebbe állt bele és ennek adott teret. Egy minden megoldásra nyitott, alázatos ember van a szemünk előtt a feltámadás ünnepén; olyan, mint a tanítványok és az asszonyok, akik abban a pillanatban, hogy Jézus feltámadásának jelei mutatkoznak, vak hit helyett látó hitet kapva hisznek a csodában. Nekünk ők a tanúink. Ők látták a harmadnapra feltámadt Krisztust, ők vele ettek, vele imádkoztak, vele terveztek még negyven napon át. Ez kétezer éve volt. Kétezer éve talán néhány tucat, vagy néhány száz ember feltámadásba vetett hite erősíti a keresztényeket nemzedékről nemzedékre. Mi is ennek jelei, ha tetszik gyümölcsei vagyunk.

Valaki egyszer azt írta, hogy "Az igaz hit lemond arról, hogy igényeket támasszon Istennel szemben."
Elgondolkodtató Václav Havel író, később cseh köztársasági elnök mondata, amely a feltámadás előtti, nagypénteki kereszthalált végig néző tanítványok lelkiállapotára is igaz lehetett: "A remény nem optimizmus. Nem meggyőződés, hogy valami jól fog végződni, hanem bizonyosság, hogy mindennek van értelme, függetlenül attól, hogy hogyan végződik."

A mélyből megírt sms-re válaszoltam ennek a reménytelen helyzetben, de reményekkel teli családapának: "Jézus azért halt meg, hogy neked jobb legyen. A kereszthalál épphogy győzelem." Ebbe a győztes közösségbe hív minket Jézus feltámadásának ünnepén!
Ámen.