Nagypéntek
Szentendre, 2019. április 19.
Hós 6,1-3 EÉK K
Horváth-Hegyi Olivér
Győzött énbennem, felettem és értem
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Istentiszteletünk kezdete előtt néma maradt mindkét harangunk; az oltárt tegnap megfosztottuk díszeitől és a liturgikus tárgyaktól, egészen kicsi lett; a kereszt nagypénteki koronát és fekete öltözéket kapott, az orgona sem szólal meg a mai napon, hogy vezesse, kísérje énekeinket. A letisztult nap, az egyszerű liturgia, a puritán tér a visszafogottság, a csendesség szembetűnő jele. Mégsem a halálból születő gyász, a gyászból táplálkozó sírás, a sírásból fakadó szentimentalizmus helye és ideje a Nagypéntek. Bár Jézus ott függ a kereszten, akit a robosztus, fűrészelt vasunkra tett alaktalan drapériának szimbólumában belelátunk, (a konfirmandusok hangjátékának legerősebb hatása talán épp a fülünkben még ott visszhangzó kalapácsütések), de az igazság az, hogy Nagypénteken kevésbé a szörnyülködés, a fájdalom üzenetével, mint inkább a megváltottak magabiztosságával ülünk a templomban.
Ám mindez mit sem ér, ha nem figyelünk Hóseás próféta példát mutató bűnbánati gyakorlatára. Igen, a bűnbánatot tanulni is lehet, sőt talán szükséges is.
Hóseás nagypénteki csendünkben megtérésre hív. Az Úrhoz térésre hívja a gyülekezetet. Térjünk meg, forduljunk felé, kezdjünk haladni arra, amerre ő található, szakítsunk az eddigi iránnyal és fordítsunk hátat annak a célnak, amelyben egészen biztosan nem található meg Isten.
Hóseás javaslata olyan egyszerű, mint amilyennek nagypénteket leírtuk. Első lépésként fel-és be kell ismernünk azt, hogyha nem törődünk Istennel, akkor azzal magunknak ártunk a legtöbbet. Az Istennel nem törődő ember észrevétlenül, olykor égbe kiáltó egyértelműséggel követ el bűnöket. Ennek fordítottja is igaz. Az Istennel törődő, Istenre figyelő, Istent dolgait szerető ember bizony kevesebb bűnt követ el. Ezt abból is érzékeljük, hogy saját bűneinknek egyenes következménye sebzettségünk, töredezett életünk, bánatunk, sok esetben depressziónk, és azok a belső, gondolatban, fejben lejátszott párbeszédek, indulatos kitörések, amelyek beteggé tesznek minket. Miért szenvedünk? Erre egy nagypénteki válaszunk van. Mindig és kizárólag bűneink miatt. Mástól nem is tudunk szenvedni.
Szenvedni rossz. A szenvedés lassú halál. Ki akar közülünk szenvedni? Ki szeretné a lassú halált? Én biztosan nem. Isten igéje ezért hív Istenhez térésre. Fordíts hátat a magadnak okozott szenvedésnek és térj meg! Engedd, hogy Jézus meggyógyítsa megbetegedett életedet. Életre teremtettél, nem halálra, élj hát boldogan! Az igazi élet, amelyben Istennel vagy, aki nem taszít el téged, nem ítél el örökre, nem utasít el, nem felejt el, nem akar megbüntetni, nem akar szenvedtetni, tehát az igazi élet a kereszten kezdődik. Jézus meghalt bűneinkért, hogy a saját magunknak okozott szenvedéseinket elvehesse. Nagypéntek erre hív.
Lutherrel aligha lehet vitatkozni, amikor a keresztények tanítására megírt Nagy káté szavaival összegzi Jézus emberszeretetét: "Kiragadott minket, szegény, elveszett embereket a pokol torkából." A pokol az Isten nélküli hely itt a földön és odaát egyaránt. A pokol a szenvedés. Ettől egyedül Krisztus menthet meg minket. Krisztus szívén át emelkedünk föl Isten szívéig. (Luther Márton) Isten szívén megpihenve a szívek összeforrnak, hitünk karjával átöleljük édes Megváltónkat. (EÉK 266,1) Azt a Megváltót, aki a nagypénteki keresztrefeszítés után feltámadott Úrként "olyan biztosan jön el mihozzánk, mint a hajnalhasadás, mint az őszi és tavasz eső". Nagypénteken elvégeztetett, beteljesedett, azaz győzött Jézus.
Ámen.