Böjt 2. vasárnapja
Szentendre, 2019. március 17.
Mk 12,1-12
EÉK 81, 3, 189, 312, 13
Horváth-Hegyi Olivér
Hittel kezdődött
"Vigyázz a gondolataidra, mert azok szavakká lesznek, / vigyáz a szavaidra, mert azok cselekedetté lesznek, /
vigyázz a cselekedeteidre, mert azok szokássá lesznek, / vigyázz a szokásaidra, mert azok egyéniségeddé lesznek, / vigyázz az egyéniségedre, mert az lesz a sorsod."
A zsidó közmondás igazi böjti útravaló. Ezeket az ősi sorokat érdemes egyenként elővenni. Egyszerűen felépített igazságot mond az ember természetét és az emberi természetből következő történeteket ismerő bölcsesség. Böjtben jól jön a külső szem, valaki, aki más perspektívából mutat ránk, láttat, észlel, tart tükröt, ezáltal figyelmeztet, óv, védelmet biztosít, felvilágosít, előre vetít.
Jézus gonosz szőlőművesekről szóló, már-már allegorikus példázata is láttat. Megláttatja a főpapok, az írástudók és a vének rejtett gondolatait. Túl hatalmas nekik Jézus, túl direkt, túlságosan nyers. A hivatalosak hallják, de nem értik beszédeit, látják, de el akarják takarni, hatással van rájuk, de erre egyáltalán nem nyitottak. Ahogyan keresztelő Jánossal elbántak, úgy a János által megjövendölt Messiással is le akarnak számolni. Ugyanez a sors jutott a régi prófétáknak, akik a mindenkori vallási és világi hatalmat szembesítették vakságukkal és süketségükkel. A hatalom - ritka kivételtől eltekintve - elhomályosítja a tekintetet, és félrehallóvá nevel.
Jézus gonosz szőlőművesekről szóló példázata előtt az elszáradt fügefáról beszél, amit Jézus megátkozott, mert nem termett gyümölcsöt. Ezek a szavak fájhattak, különösen amikor azt hallották Jézustól, hogy miután a gyilkos munkásokat kiveti a szőlőből, másoknak adja azt. Ennek a bonyodalomnak a mélyén a hit hiánya kiált. Aki nem hisz Isten szavának, az egész éltet félreérti, aminek következményét rendre olvassuk Jézus példázataiban, tanításaiban.
De ennek ellenkezőjére szeretném fordítani a gyülekezet figyelmét. Isten szavának hinni annyit jelent, mint életben maradni. Böjtben, amikor próbáknak tesszük ki magunkat, hogy önmagunkat fegyelmezve jobban oda tudjunk figyelni Istenre, hitünk erősödését kaphatjuk ajándékba, amiből akár virágzó fügefa is lehet.
A Zsidókhoz írt levélben (11.fejezet) Ábrahám a hit példaképei közül kimagaslik. (Dér Katalin nyomán) az ő példáján keresztül könnyebben megérthetjük a gonosz szőlőművesek példája mögöttes jézusi szándékát, valamint az igehirdetés elején idézett közmondást.
A hit, az erkölcs és a cselekedetek kapcsolódnak össze a Jézus személye körül forgolódó emberekben, így bennünk is. Ez a három akárhogy is, de egymásra épül, méghozzá ilyen sorrendben.
Ábrahám öreg kora ellenére elhitte, hogy öreg feleségétől gyermeke származhat, akiből ráadásul nagy népet ágaztat el Isten. Amikor a "hit a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés" (Zsid 11,1), és ezt valaki megéli, Isten igaz embernek ismeri el, annak ellenére, hogy valóságban, cselekedetei, szavai, gondolkodása szerint még nem volt igaz. Isten szövetséget köt vele és a nagy nép ígéretét adja neki. A szövetség egyik oldalán a hit, a másik oldalán egy szép és teljes élet áll. Ábrahám igazsága tehát hitében gyökerezett. A mi hitünk igazsága Krisztusban van, ez a sarokkő, amelyet az építők vetettek meg, ami az Úrtól lett. (10-11.v.)
A hit után az erkölcs következik. Ábrahám hitéből erkölcsösség született. Engedte Istennek, hogy magatartását szabályozza és azt kezdte helyesnek tartani, amit Isten helyesnek tart. Itt talán a helyes magatartás kifejezés a legérthetőbb. Végül Ábrahám tudatosan kezdett cselekedni: öregségük ellenére életet adott Izsáknak, gyermekének messze földről, sajátjai közül választott feleséget, Rebekát nem engedve, hogy pogány asszonyt vegyen el; Isten az ígéret földjét ígérte neki, ő erre ott vásárolt egy tenyérnyi földet, hogy elkezdje megvalósítani Isten tervét és így tovább. Ábrahám először elhitte, hogy Isten Isten, hogy Istennek terve van vele. Aztán igaz ember módjára csupa helyes döntést hozott, mert már Isten szerint gondolkodott, erkölcsös ember lett. Majd az Istentől jövő ötleteket elkezdte valóra váltani szép sorba annak ellenére, hogy mindegyik irreális volt.
A modell azóta sem változott. Jézus megszólít minket és először hitre hív, ahogyan a főpapokat, véneket és írástudókat. Itt eldönthetjük, hogy gondolatainkból kiiktatjuk és likvidáljuk őt, vagyis elnémítjuk, vagy elhisszük, hogy ő Isten Fiaként kezdeményez. Aztán jön az erkölcsi döntés. Kész vagyok-e követni őt és az ő logikája szerint gondolkodni. Ha magatartásommal is kész vagyok ráhangolódni a jézusi megoldásokra, jön a legnehezebb: megvalósítani mindezt. Két utóbbinak a keveréke, hogy nem általában vagyunk erkölcsösek, etikusak, korrektek, igazságosak, hanem egészen konkrétan Isten szavának engedelmeskedve és megfelelően.
Amennyiben hiányzik a hit, úgy a történet a gonosz szőlőművesek sorsára jut. Nem hittek Jézusnak, előtte nem hittek Keresztelő Jánosnak és a prófétáknak sem. A hit hiányában hiányzott az erkölcs és az erkölcs hiányéban hiányzott a helyes cselekedet. Ennek lett a következménye, hogy megölték a prófétákat, Jánost és Jézust. Megfojtani a hitet, Jézus elleni merénylet. Megölni a lelkiismeretet Isten elleni merénylet. Elfelejteni helyesen cselekedni káosz.
Kosztolányi Dezső elhatározása böjti jelmondatunk lehet versecskéje: "Most kikiáltom, / élni, élni szép. / Boldog, ki él, / és boldog, aki lép." (A jó élet)
Böjt második vasárnapjának zsoltára így hangzik: "Emlékezz meg Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak." (Zsolt 25,6) Ha mi meg is feledkezünk róla, ő nem. Óv minket, vigyáz ránk, ezért
"Vigyázz a gondolataidra, mert azok szavakká lesznek, / vigyáz a szavaidra, mert azok cselekedetté lesznek, /
vigyázz a cselekedeteidre, mert azok szokássá lesznek, / vigyázz a szokásaidra, mert azok egyéniségeddé lesznek, / vigyázz az egyéniségedre, mert az lesz a sorsod."
Ámen.