Böjt 1. vasárnapja
Szentendre, 2019. március 10.
Lk 4,31-37
EÉK 404(énekkar), 318, 460, 306, 12
Horváth-Hegyi Olivér
Induljunk!
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Előttem van egy életből kölcsönzött kép, amelyet leginkább színházi drámákból és a filmvászonról ismerünk. A gonosz emberek az apát akarják elfogni, de nem sikerül nekik, ám az apa gyermeke kezükbe kerül és túszként zsarolják vele. Az édesapa szavai mindig ugyanazok: Hagyjátok a fiamat, úgyis én kellek nektek. Itt vagyok! Őt engedjétek el!
Lukács evangéliumának története a tisztátalan lélek kiűzéséről ugyanezt a drámát írja le. Az ördög, a gonosz megszáll egy embert. Furcsa, de ez a gonoszsággal teli ember épp a zsinagógában van. Őt magát nem halljuk, pedig beszél. belőle szól a gonosz, vagy ami még rettenetesebb, általa. Jézussal beszélget. Jézus, látva ennek az embernek a totális kiszolgáltatottságát, megparancsolja a gonosz léleknek, hogy hagyja békén ezt az embert és menjen ki belőle. A gonosz, ez parazita nem bántja a gazdatestet, hanem kimegy belőle. Mintha csak azt mondta volna Jézus: Hagyjátok a fiamat, úgyis én kellek nektek. Itt vagyok! Őt engedjétek el! Azt olvassuk az igében, hogy az ördögi lélek "semmi kárt nem tett benne" és elengedte. Jézus szavának hatalma lenyűgözte az ott állókat.
Egyházunk 2019. böjtje ezzel a drámával és a dráma feszültségét feloldó megoldással indul. Nincs hatalmunk a gonosz felett, legyőzhetetlen ellenségünk az ördög. Bármikor elcsábíthat és ráteheti a kezét életünk sérülékeny részére. Keresi a rést, a legvékonyabb páncélozott részünket és áttör rajta. Ádám és Éva Achilles-sarka a hatalomvágy volt. Olyan hatalmasok és olyan nagytudásúak akartak lenni, mint Teremtőjük. A Sátán sokféle területen próbálkozik velünk, de módszere mindig az, amit Jn 8,44-ben olvasunk: "(Az ördögben) nincs igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug és a hazugság Atyja."
Böjt - ahogyan azt egyik lelkésztársam fogalmazta -, evangélikus hagyományaink nagyon is integráns része. Meggyőződésem, hogy közülünk is sokan vágynak a tartalmas böjtre. Talán múlóban van a böjttől való idegenkedés, ti. ez egy katolikus szokás, mi protestánsok nem böjtölünk. A böjt tartalma rajtad múlik. Nem az egyház így, vagy úgy elrontott, elcsépelt, kötelességgé silányított szokásrendszerén, hanem az Isten és közted lévő kapcsolaton. Ha Jézusnak szüksége volt böjtre és az ősgyülekezet legkomolyabb hosszan tartó rítusa volt a visszavonulás, a kicsit csendesebb élet, a mélyebb lelki kapcsolat keresése, akkor nekünk igazán nincs okunk megfosztani önmagunkat a böjtöléstől.
Ugyanis a böjti időben hasonlóak lehetünk a tisztátalan, ördögi lélektől megszállott emberhez, aki felkereste azt a helyet, ahol Jézus volt, a zsinagógát. Böjt először is annak a helynek a felkeresése, ahol találkozhatunk ördögeink és gonosz szellemeink elűzésére alkalmas személlyel, úgy tűnik, az egyetlennel, akinek neve nem egy neves lelkigondozót, vagy populáris lelki vezetőt takar, hanem magát az Istent. Fontos a hely. Ezt szeretnénk felkínálni böjt minden hétköznap reggelén a templomban. A találkozás helyét, a szembesülés helyét, a párbeszéd házában, ahol Jézus és a bennünk lévő gonoszságok szószólója, fogva tartónk párbeszédére várunk és arra az egyetlen mondatra, ami katartikus, ráadásul óriási megkönnyebbülést adhat: "Némulj el és menj ki belőle!" (35.v.) Mert senki se gondolja, hogy ez másképp is történhet.
Böjt tehát, másodszor a felismerés ideje. Az "álljatok ellen az ördögnek és elfut tőletek" (Jak 4,7) jakabi igazság csak azután történhet meg, hogy engedelmeskedtünk Istennek. Az ördög csak akkor távozik, ha Jézus hatalmát engedjük érvényre jutni és engedelmesen nem mi harcolunk magunkért, hanem hagyjuk, hogy ő győzzön bennünk az ő szeretetével. A bennünk szóhoz jutott Jézus szava nem a mi szavunk, de velünk tesz csodát. Leoldja bilincseinket és megszabadít a fejünkbe magát befészkelő, minket unos-untalan zargató ördögtől, aki érzelmeink birtokba vételével tönkretesz bennünket, elrontja szombatunkat, belerúg vasárnapunk harmóniájába, összeszedetlenné tesz hétköznapjainkban. Böjt tehát a felismerés ideje: ez a harc nagyon is Jézus harca.
Böjt harmadsorban a tisztán látás ideje. Talán ez a legnehezebb. Tisztán elválasztani a bűnt a nem bűntől. A kísértés alattomossága önmagában megtévesztő. Ádám és Éva lehetőséget látott a fában. A nagy sansz a vadonatújra, egy régi vágy beteljesülése. Sunyiság ez, nemde? A Sátán a kísértést mindig egy lehetőségként hinti el bennünk. Böjtben e kettőt meg kell tudnunk különböztetni. Az almát a körtétől, a gonosz és ártó lelket Isten lelkétől.
Böjt Jézus tartózkodási helyének felkeresése, a felismerés ideje, a tisztán látás negyven napja.
Az író Márai Sándor templomi környezetben idézhető mondata csak az evangélium kontextusában érthető jól: "Nem beszélgethetsz délután öttől fél hatig Istennel, ha éjjel és napközben úgy éltél, mint egy disznó." Nem egyszerűen az utolsó szó merész használata miatt, hanem Márai kijózanító, igaz böjti üzenete miatt. A keresztény ember, aki Krisztus követésére tette fel az életét és nem akar más hatalommal összekacsintani, mint például az univerzumban lévő erőkkel, más szellemi valóságokkal, nem félórákat szentel Istennek. A názáreti Jézusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Ő áll ki mellettünk, ő szól értünk, ő vitte keresztfára életét életünkért.
A zsidókhoz írt levél ajánlata megfontolandó: "Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsid 4,16). Induljunk!
Ámen.