Hetvened vasárnap
Szentendre, 2019. február 17.
2Tim 1,3-7
EÉK 320, 3, 380, 312, 13, 50
Horváth-Hegyi Olivér
Kinek a hite?
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
A napokban hallottam egy ismerősöm történetét, akit a klinikai halál állapotából hoztak vissza. Orvosi szempontból nem igazán lehet tudni, miért állt le az asszony légzés-és a szívműködése. Míg életéért sok-sok orvos küzdött, a kritikus percek alatt - ahogyan beszámolt róla, - egy szakadék feletti hídon ment át, ahol egy férfialak haladt előtte és hátra tekintve segítő kézmozdulattal bíztatta. Az asszony semmihez sem fogható békességben, biztonságban és örömben érezte magát és arra gondolt, miért ragaszkodunk az élethez, ha a halál után ennyire jó érzés vár minket. Miután megébredt, látomásában megélt nyugalommal mesélte csodálatos megtapasztalását, néven nevezve a férfialakot.
Magyarázatot nem is igénylő békével mondja azóta is: "Nem félek a haláltól. Csodálatos lesz Jézussal, elmondhatatlanul jó lesz vele lenni."
Ezt a történetet hallva, a tanítványok jutottak eszembe. Micsoda biztonságban és békességben érezhették magukat Jézus közelében! Pedig voltak ám meredek helyzetek. Olyan emberek és hatalmak, amitől addig féltek, de Jézussal már nem. Ezek a tanítványok, vagy ahogy Jézus nevezi őket, barátai, mennybemenetele után érthetetlen bátorsággal néztek szembe az idegeket próbáló mélységekkel, a kapcsolatromboló megpróbáltatásokkal. Volt bennük valami, ami minden más embertől megkülönböztette őket.
A húsvéti előkészületekben hetvened vasárnap - 70 nappal Húsvét ünnepe előtt - megtérésre hív elbizakodottságunkból odaadó istentiszteletre.
A szőlőmunkások példázatában Jézus másképp igazolja le a hitben eltöltött éveinket, mint ahogyan azt sokan gondolják. Isten javai felett úgy rendelkezik, ahogyan az neki tetszik. Az ő javait nem mi osztogatjuk szét egymás között.
Ugyanaz lesz a jutalma az élete alkonyán megtérő bűnösnek, mint Timóteusnak, aki már édesanyja, Euniké, sőt, nagyanyja, Loisz hitéből táplálkozva cseperedhetett fel. Melyik szülő, vagy nagyszülő ne akarná gyermeke, vagy unokája életébe belecsöpögtetni Isten szeretetének friss vizét!
Pál apostol látta Timóteus rezdülésein, szokásain, szavain a legkomolyabb örökséget, amit felmenőktől kaphatunk. Pedig az ifjú apostoltárs nem egyértelmű családban nevelkedett fel. Édesanyja zsidó származású volt, aki aztán elfogadta Jézus Krisztust Megváltójának, apja görög volt. Pál apostol öröksége a kézrátétellel tovább adott áldásban fogalmazható meg, amivel kegyelmi ajándékot kapott. Génjeiben és egy fantasztikus kapcsolatban megélt krisztuskép elég erő volt a képmutatás nélküli hithez. A képmutatás nélküli hit nagy dolog! Mindannyian vágyunk ilyen példaképekre.
Nem ismerjük minden felmenőnket. Megdöbbenek, hogy a fiatalok mennyire nem ismerik már a harmadik generációt sem. Olykor se kép, se hang. Kevéske, bizonytalan információ, azt is segítő kérdésekkel, harapófogóval kell kihúzni. Pedig saját magunk megértéséhez olyan szükség lenne felmenők ismeretére, nem is beszélve a rendszeresen fellapozott családi krónikáról, aminek sok esetben megtartó ereje van. De ha nem csak a hétköznapok szintjén mozgunk, még inkább elmondható, hogy legfeljebb nagyszüleink, szerencsés esetben dédszüleink hitéletéről tudunk valamit. Gondolj most rájuk. Fiatalabbak az élő nagyszülőkre, idősebbek a múlt emlékeire. Egészen biztos vannak a gyülekezetben Timóteusok. Egy-egy jó, használható, eleven lelki örökség örökösei. A keresztény hitben neveléssel megajándékozott testvéreink. De a biblia tanulsága, hogy ha őseid nem is beszélhettek, vagy nem tudtak beszélni hitükről, Isten úgyis megtalálja hozzád az utat. Valakihez a klinikai halál révén és ajándéka hatalmas, máshoz más úton. Isten által fel nem keresett ember nem létezik.
Pál apostol Isten ajándékainak "felgerjesztését" kéri ifjú kollegájától. Figyelmét az örökségre irányítja. Pál azt akarja, hogy a kemény élethelyzeteiben, amibe belefutott Timóteus, legyen témája a hit, legyen tudatos, ki ő és honnan jön, ne engedje elveszni azt a kincset, amije már van. Valami olyasmi ez, mint amikor valaki jóízűen eszi előtted a húslevest, amiből neked is mert a tányérodba és arra bíztat, hogy kezd el enni, mert nagyon finom és neked is jól fog esni, mert meg vagy fázva és ettől hamar meggyógyulsz és újra erős leszel.
Egy lelkésztől olvastam, hogy őseink hitének ereje arra is kötelez bennünket, hogy ne a mások, hanem a magunk tüzénél melegedjünk. Senki se dicsekedjék nagyszüleinek hitével, hívő családjával, hanem csak azzal, hogy ő maga "érti és tudja Istenről, hogy ő az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremt a földön." (Jer 9,23)
Loisznak és Eunikének kellett találkoznia egy tanítvánnyal. Olyan emberrel, akiben szintén megvolt a tüzes hit, az eleven Jézus-élmény. Jézus ezt az egész hittörténetet így alkotta meg. Ez a folyamat a kereszténység alapmechanizmusa. Hittapasztalatról hittapasztalatra lépkedünk együtt Isten felé, aki olyakor megengedi, hogy közel kerülve halálunkhoz megízleljünk ebből a végtelen jó érzésből valamit, hogy aztán továbbadjuk a kétkedőknek.
A házasság hete ezzel a vasárnappal lezárul. Médiaszerte rengeteg szó esett a házasságról. Mindenki bővelkedhet értékes gondolatokban. A házastárs is tud lelki örökséggel hozzájárulni a házassághoz. Így is érdemes összefogni két embernek: férjnek és feleségnek, hogy közös tarisznyánkba a félelem helyett az erő, a szeretet és a józanság lelke tartson ki.
Ámen.