Vízkereszt ünnepe utáni 3. vasárnap
Szentendre, 2019. január 27.
1Kir 8,41-43
EÉK 280, 1, 384, 277, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Isten mindenkié

Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úrban!

Istent nem sajátíthatjuk ki. Így lehetne összefoglalni vasárnapunk globális üzenetét. Istent nem lehet kisajátítani. Ember és Isten szemlélete ütközik meg ebben a gondolatban. Mi akkor nyugszunk meg, ha valamit birtokba veszünk. Isten más. Ő akkor nyugszik meg, ha gyermekei szabadok. Ez a szabadság nem akar birtokolni. Ez a szabadság nem akar irányítani. Ez a szabadság csupán egyet akar: létezni. Igazán létezni pedig csak az tud, aki Isten eredeti szándéka szerint szeretetben és szeretettel él. Kié hát Isten? Ki mondhatja a kereszten függő Jézussal együtt: "Én Istenem, én Istenem?" Ki mondhatja bármiféle kanyar és nélkül: Atya helyett, hogy Atyám, Jézus helyett, hogy Jézusom, Úr helyett, hogy Uram, Megváltó helyett hogy Megváltóm?

Az egyház mindig küzdött az idegen istenek ellen. Ó-és Újszövetég egyaránt lebeszél bennünket, hogy másképp értelmezzük Isten személyét, hatását, szerepét, mint azt a kinyilatkoztatásunkban, a Bibliában találjuk. Mert az ember mit tehetne mást, mint elképzeli, milyen Isten. Alkot róla egy képet már kisgyermek korában. A róla halott információkat összerakjuk, környezetünkből ránk hatást gyakorló élményeinket felhasználva, gondolataink, fantáziánk bizonytalan tömegéből kivéssük Istent. Magunk előtt látjuk, aztán másokkal is láttatjuk Istent. Márai Sándor a Füves könyvben a nyers igazság papírra vetésével számol be istenábrázolásáról: "Istent soha nem tudtam elképzelni, valószínűleg, mert nem emberi és földi, hanem isteni."
Milyen Isten? Milyen ő igazából? Az emberrel egyidős kérdés ez. Isten ma Mindenki Isteneként mutatkozik be nekünk.

Salamon király Édesapja, Dávid király nem építhette meg a jeruzsálemi templomot. Az egyetlen ószövetségi isteni lakóhelyet. Salamoné a feladat. Istentől mindent megkap hozzá. Ideális történelmi helyzetet, politikusok jóváhagyását, jó GDP-t, biztonságos gazdasági hátteret, építészeket, mesterembereket. Salamon felépíti a templomot. Izrael történetének kínai nagyfalát, amely gigantikusra sikeredett és ha állna, a világ 8. csodája lehetne; parlamentjét, ahol alapvető irányok dőlnek el és amelyet Sába királynőnek is lehet mutogatni; Izrael Szent Péter bazilikáját, amely a világ templomaként vonul be a történelem könyvek lapjain.

Eliade, vallásfilozófus szerint: "A templom a hagyományos ember számára a világ középpontja, tájékozódási pont is a határtalan térben, tengely, ahol a vertikális világok találkoznak. Minden kultúra számára a maga szentélye a világ közepe."
Salamon felépíti a világ közepét. Imádkozik. Hálát ad a templomért. Ebben az imádságban hangzik el az igehirdetési alapige: "még az idegent is ... te hallgasd meg lakóhelyedről..."
Az idegent. Olyan idegent, mint a római százados, aki pogány hitű ember volt. A római százados Jupiterhez, a főistenhez, Marshoz, a háború istenéhez, Bacchushoz, a bor és mámor istenéhez és társaikhoz imádkozott, nekik mutatott be áldozatot. De most Jézushoz imádkozik. Rimánkodik, kér. Nagy beteg szolgájáért jár közben. Mintha egy siíta imádkozna itt a harmadik sorban nálunk a maga muzulmán hátteréből, vagy épp egy zsidó vallású kezdené így kérését: Jézus!

A kapernaumi százados bátran gondolja azt, hogy Jézust nem lehet kisajátítani. Hozzá nem csak a megkeresztelt, megkonfirmált, egyházfenntartást fizető és evangélikus életet olvasó példás életű emberek mehetnek.
Jézus a hivatalos szertartáson kívül, templom nélkül valósítja meg a szentélyt, ahol hittel imádkozó emberek kérését hallgatja meg. Maga Jézus válik templommá.

Salamon imádsága a kapuit mindenki felé megnyitó templomra utal. Ahogy Jézus is kinyitja a lehetőséget mindenki felé, sőt Ő össze is hasonlít. A kapernaumi százados története a milyen Isten kérdésre ad egy újabb választ. "Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. De mondom nektek, sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában." (Mt 8,10-11) Napnyugaton és napkeleten pogányok éltek. Nem az egy igaz Istenben hittek, mint ahogyan a százados és Salamon templomának vándor-vendégei sem. A zsidó hit szerint Ábrahám, Izsák és Jákób már leült az asztalhoz és felvették a koronát. Az úrvacsoravételnél térdelve ebben a templomba ezt hallja a gyülekezet "... hogy az ő országában éljetek, neki szolgáljatok, a hitben megálljatok és elvegyétek az örökélet koronáját, amely számotokra is el van készítve." Nem az kapja meg a koronát az odaát megterített asztalnál, aki a mennyek országa fiának tartja magát, hanem aki hisz Istenben, hisz Jézus erejében és kapernaumi századosként imádsága istenközpontú: akaratodon múlik, megtörténik-e, amit kérek.

A templomra, az imádság helyére szükségünk van. Ilyen az ember. A tér és idő befolyásolja. Ez a mi terünk is azért épült orgonával együtt, hogy teretek és elkülönített időtök lehessen és talán nincs is igaza annak a kortárs teológusnak, aki azt mondja, hogy nagy hasznára válna a kereszténységnek, ha minden temploma egy szempillantás alatt leomolna.
Jézussal bárhol találkozhatsz. Ő mindig szembe jön. De úgy gondolom mindannyian tapasztaljuk, hogy az összegyülekezés helye segít. Segít a horizontális és vertikális világ találkozásában. Az ökumenikus imahéten ez különösen látszódik. Egymással párhuzamosan működő közösségek találkozási pontja a 8 szentendrei szentély.

A világ legcsendesebb szerzetesi közössége szinte teljes némaságban él. A karthauziak élete imádság. Az ő jelmondatuk, hogy "A kereszt szilárdan áll, amíg a világ forog."
Ezt sejtette Salamon, amikor Isten megtapasztalásának helyét kövekből építette és ezen az egyetemes tapasztalaton nyugszik a mi szentendrei templomunk alapkőletétele. De mi már Krisztus keresztjét, illetve annak üzenetéért építettünk templomot. Ezért a hatalmas függőleges és vízszintes vasdarab. Emlékeztet arra, hogy a világ őrülten forog, érthetetlen sebességgel változik, de benne a kereszt szilárdan áll.
Én ezért szeretek templomba jönni, vagy épp, ha úgy adódik, menni. Itt van valami biztos és ismerős, amire szükségem van, amit máshol nem találok meg.

Ha egy-egy szécsényi, vagy bakonybéli, hova tovább balatonszárszói napokra elmegyünk, szoktuk mondani hogy ez egy beimádkozott hely. Nincs rá magyarázatom, miért, de sok évtized, évszázad imádságát hallgató falak sejtelmesen, de visszatükröznek. Visszatükrözik embertársaink Isten utáni vágyát és annak beteljesülését. Talán a tudat adja ezt a "beimádkozott" érzést, hogy itt milliónyi imádság hangzott már el. De a szentségek kiszolgáltatása, a keresztség és úrvacsora is erőt ad. Isten jelenléte erő, ami neked is kell. Maradj a templom közelében! Maradj Jézus közelében! A kettő sokszor találkozik, nemde?
Ámen.