Karácsony 2. ünnepe
Szentendre, 2018. december 26.
Mt 11,25-30
EÉK 152, 2, 168, 154, 12, 171
Horváth-Hegyi Olivér
Tehermentesítő
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Karácsony első ünnepén a tegnapi igehirdetés Jézus születéstörténete háttérbe meghúzódó Józsefnek a dilemmájáról és egy komoly döntésének megváltoztatásáról szólt. Hitről és tisztességről hallhattunk. József hitt az angyalnak, ezért másította meg eredeti tervét és ahelyett, hogy elbocsájtotta volna az áldott állapotban még inkább kiszolgáltatott Máriát, maga mellé vette, fiát, Jézust pedig nevére vette. Emellett fölöttébb tisztességes volt, ami családja iránti felelősségvállalásában és Isten terve iránti elköteleződésében mutatkozott meg. A karácsonyi üzenet végső kicsengése pedig valahogy így hangzott: nekünk is érdemes fülelnünk, mit mond a mi angyalunk, hogy ha szükséges, időben tudjunk változtatni régi döntésünkön.
Az ünnepi igehirdetés-sorozat ma már elhagyja Betlehemet, mintegy harminc évet ugrik és Jézus hálaadásával, hívó szavával folytatódik.
Az iga terhéről, a tehermentestésről és a boldogító teherről szeretnék szólni az ünneplő gyülekezethez.
Kollektív tapasztalatunk, hogy karácsony ünnepén többet vállalunk, mint az év más időszakában. Munkánk mellett préselődik be mindenfajta előkészület. Minden óra drága. Minél igényesebb kort élünk, annál bonyolultabb az ünnep. Lelkiismeretünkben nevek bukkannak elő: akik nemréág veszítették el hozzátartozójukat, akik családi katasztrófa közelébe sodródtak, régen megszólított idős emberek, elhanyagolt barátságok, a semmilyen kapcsolataink, amelyek még esélyesek az újraéledésre.
Visszapillantva a születés történetre, ott is látjuk, hogy néhányan nagyon komolyan odatették magukat. Ezek akár példaként is előttünk lehetnek. József kitartó volt és addig nem nyugodott, míg nem gondoskodott családja biztonságáról. Mária tűrt és csak tűrt nagy teherrel, viszontagságos körülmények között. A napkeleti bölcsek, ezek a pogány perzsa, vagy babiloni mágusok sok pénzt és energiát fektettek be, csakhogy meglássák a királyok királyát, áldozatuk elgondolkodtató. A pásztorok elhagyták megélhetésük biztos helyét és állásukat kockáztatva mentek Betlehembe, ahogyan az angyal mondta nekik. Minden bizonnyal sok más szereplője is van Jézus születésének, de mi ezekről tudunk.
Úgy ismertem meg a gyülekezetet, hogy közöttünk sokan viselnek komoly terheket. Vannak, akik lelki terheik alatt roskadoznak, mások még nem látják, de a barátok és a család látja, hogy túlvállalásuk miatt a kiégés előjelei mutatkoznak. Ismerek olyan testvéreket, akik a külső elvárásoknak akarnak megfelelni, túl sokat számít mások véleménye, aminek megfelelni egy végtelen történet, bele lehet fáradni. Vannak olyanok, akik keveset bírnak és az a kevés is kimeríti őket, kisebb feladatokba, vagy már csak a feladatokat látva elveszítik lendületüket és mázsás súlyokat cipelnek, különösen egy ilyen nagy ünnepen. A kérdés minden estben ugyanaz: felismerem terheimet? Be tudom vallani, hogy nem bírom? És most nem elsősorban a munkára gondolj, hanem a magad, bűneid, miatt cipelt terhekre. Bűn az, ami elválaszt minket Istentől.
Amikor Jézus szavait olvassuk a teherviselésről és az igáról, a zsidó vallás képies kifejezése szól. Törvények és előírások, ami teherként nehezedik a vallásra. Sokakat megkeserít, mert ezekre figyelni, ezeket betűről betűre betartani olyan nehéz, hogy igaként vonszolja maga után az istenhívő ember. Az ige eredeti értelmében az a bizonyos iga nem más, mint az elköteleződés és a kötelességtudás. Jézus erre mondja, hogy az én igám (terhem) könnyű (30.v.). Jézus ezzel azt akarja mondani, hogy ne terheljétek agyin egymást és ne legyenek extra elvárásaitok, meg semmiféle elvárásotok, ki hogy tartozik Istenhez. Elköteleződésetek iránta és kötelességtudástok nem nehéz, ha igazán megismertek engem. Jézus ezt azután mondja, hogy egy személyes imádságban elárulja az addig felfedetlen titkot: aki őt megismeri, az Atyát is megismeri és ez az egyetlen útja a helyes istent-ismeretnek. Ezért olyan nagy ünnepünk a karácsony. Isten megmutatja magát Egyetlen Fiában. Ezt a titkot egyedül a Fiú árulhatja el, akinél jobban senki sem ismeri az Atyát. Aki az Atyához készül, legyen nyitott Jézusra, aki magáról azt mondja: "Én vagyok az ajtó."
Ebből a bensőséges jézusi kitárulkozásból érthető meg az úrvacsorai liturgia egyik bevezető imádsága: "Taníts minket szelídségre és alázatosságra, hogy felismerjük és elismerjük hibáinkat, és felvegyük a te igádat: a megbocsájtó és segítő szeretet szép igáját."
Ezekkel a gondolatokkal érkezünk el életünk sokféle helyzetében elhangzó aranymondáshoz: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (28.v.)
Mi történt hát karácsonykor? A fokozatosan tönkremenő és saját bűneibe belefáradó, tévedéseitől összekuszálódott világba megérkezik az, aki el tudja rendezni életünk bármilyen nehézségét.
Erre a rendezőre nekünk is szükségünk van. Ő a mi tehermentesítőnk, aki igájáról azt mondja boldogító. Jézus iránt elköteleződött és érte felelősséget vállaló József, Mária, napkeleti emberek mellé te is letérdepelhetsz.
Ámen.