Karácsony ünnepe
Szentendre, 2018. december 25.
Mt 1,24-25
EÉK 150, 1, 151, 160, 11, 161

Horváth-Hegyi Olivér

Isten terve jó felé fordította Józsefet

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!

Fél nappal ezelőtt a szentesti igehirdetés úgy fejeződött be, hogy "Karácsony ünnepe elkezdődött. Az ünnepelt közénk érkezett. Békesség néktek! A mai nap más, mint a többi."
Az ünnep előkészületei talán még belenyúltak a tegnap estébe. Az utolsó előtti simítások újakat hívtak elő és sok utolsó előtti simítás tette még szebbé családunk, otthonunk ünnepét.

A karácsonyi történet rekonstruálása és mindaz, ami kétezer év alatt rakódott rá a megszentelt napokra, bizony elkéri tőlünk az év végi tartalék erőnket, különleges figyelmünket, mindenféle házi munkába befektetett energiánkat. Az elmúlt hetek hittanóráinak imádságában a családi harmónia, a veszekedés nélküli napok megőrzését sok kis hittanosom kérte. Akinek van füle, hallja! Fáradozásunk nem hiábavaló, ha szorgoskodásunk hátterében a családi ünnep elé engedjük a világtörténelem egyedülálló misztériumát, amelyet Jánostól, az evangélistától kölcsön vett szavakkal testté lett igeként emlegettünk az istentisztelet elején (Útmutató ünnepi igéje, Jn 1,14).

Ugyanakkor a karácsonyi történet a lehető legpuritánabb eseménysor, amit el lehet képzelni. Egyszerű emberek váratlan fordulatokkal tűzdelt történetei füzérként kapcsolódnak egymáshoz és terítik ki az evangéliumi tudósítás karácsonyi képeslapjait. Aligha van benne emberi tervezés. Ünnepélyes előkészületre sincs idő, hiszen sem a szállást kereső Mária és József, sem a mezőn heverésző pásztorok, sem a fogadós kezében nincs az események irányítása. Még a napkeleti bölcsek a legfelkészültebbek. De ők is csak azért, mert az égi jeleket követik. Aki az égi jeleket követi, azt nem éri meglepetés, mert vezetve van. Csillaggal, vagy anélkül, de tudja, melyik irányba kell menni. A célt is tudja, mert onnan föntről megmutatták neki. Olykor angyalok, máskor ki tudja milyen csodás jelek, megint máskor maga az Isten.
A bölcsek számításai szerint Heródesnek születik fia, de a mennyei útmutatás nemcsak a lábakat, hanem a szíveket is irányítja, a palota helyett szerény hajlék felé vezeti a pogány világ vallási vezetőit, ezeket a történelemben kedvessé lett mágusokat.

Karácsony igéje most a leginkább háttérbe húzódó személlyel foglalkozik. Olykor érdemes életünk háttérbe maradt, szerényen elbújó, vagy épp kicsit elfelejtett szereplőinkkel foglalkozni. Egy csendesen imádkozó nagymamával, a keveset beszélő nagynénivel, egy ritkán megszólaló, de akkor sokat mondó társunkkal, akivel együtt járunk templomba, vagy valamelyik gyülekezeti csoportba. De életünk hátterében láthatunk olyanokat is, akiknek egyáltalán nem ott van a helyük. Egy nagyon közeli családtagunk, egy édesapa, vagy egy testvér, egy elvált, hátra sorolt házastárs.
Máriát is majdnem ide sorolhatnánk. Jézus édesanyja sokat imádkozhatott jegyeséért, Józsefért. Máriának bizonyossága volt fia születéséről és felfoghatatlan, de arról is, hogy Isten születik meg, akinek testét ő hordja a szíve alatt. József még nem látott, még nem értett mindent, amikor döntött. Bármennyire szereti Máriát, így nem vállalhatja. Ő nem lesz más gyermekének nevelőapja, ezt a szégyent nem viseli el sem ő, sem szülei, nem is beszélve a még konzervatívabb nagyülőkről – gondolhatjuk.
Mária mégsem jut erre a sorsra. Nem lesz belőle földönfutó leányanya. Ehhez két dologra volt szükség.

Az egyik József hitén alapszik. Józsefnek el kellett hinnie, hogy a megszületendő gyermek nem Mária hűtlenségének következménye, hanem Isten hűségének gyümölcse. Hajlamosak vagyunk hamarabb levonni következtetéseinket és az alapján döntést hozni, mintsem a történések összefüggéseit kibogozni és megismerni Isten akaratát. Isten akaratának ismerete nélkül elhagyunk másokat, összetörünk szíveket, életsorsokat teszünk tönkre, ellehetetlenítünk embereket. Isten azt akarja, hogy változzunk. Változzunk meg értelmünk megújulásával. Ezért küldte el Jézust. Minden változtatás, ami Jézus nevében és Jézus által történik, megszentel minket. A Zsidókhoz írt levél felismerése még mindig érvényben van "Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szól hozzánk…." (Zsid 1,1-2a) Az életünk menetrendjébe történő beleszólás lehet fájdalmas és iszonyúan kemény. József döntésének megváltoztatása is iszonyú küzdelem árán történhetett. A hit harcát harcolta. Belső harcaid neked is vannak. A jó és a rossz, az emberi és a krisztusi, a szeretetet tápláló és a gyűlöletet szító gondolatok és szavak harca. Ez a megharcolt totálisan új döntés, amely homlokegyenest más irányba mozdította József felelősségteljes apai, házastársi gondoskodó magatartását, Mária sorsát egy az egyben befolyásolta. A hitben meghozott döntés, ami akár ennyire más is lehet, az emberekkel való kapcsolatainkat is megváltoztatja. Olykor nem tudok mást tenni, mint csodálkozni ezeken a pálfordulásokon. Az én pálfordulásaimon, a többiekén, tárasaimén. József az Úr szemén keresztül látta meg Máriát és amikor Istennek engedett, ezzel engedelmeskedett, lélekben ugyanazt tette, mint a középkori szerzetesnők, a beginák, akik karácsonyi liturgiájukban kezüket keresztbe téve mellkasukra helyezik és ringatni kezdenek. Gyermeket ringatnak. A gyermeket, akinek szeretet-"hatalma kiterjed a föld határáig, aki békességet hoz" (Mik 5,3b) országoknak, családodnak, neked, aki régóta erre az egyre vársz. A beginák a szeretet utáni vágyban tapasztalták meg a szeretetet, a biztonság utáni vágyban otthon érezték magukat. Ezt a gyermekringatást József első gondolatai szerint el sem tudta volna képzelni. Amíg nem fogadta be Mária Jézusát, aki később neki is Jézusa lett, addig bizonytalanságban érezte magát, ideges volt, és ezen az egész lehetetlen helyzeten stresszelt. Amint szólt hozzá Isten, füle és szíve nyitva volt, meghallotta és életét újra tervezte.

Mária sorsának alakulásához József hite mellett egy másik dologra is szükség volt. József tisztességére. Józsefnek nem lehetett elmagyarázni barátainak, Édesapjának, Édesanyjának a történteket. Nem csak tisztességesnek kell lenni, annak is kell látszani. József tisztessége mélyebb értelmű lett, amit környezete nem biztos, hogy megértéssel fogadott. Ő akkor is letette voksát Mária, az angyal, Isten krisztusa mellett. Ez a magasabb rendű tisztesség hosszútávon igazolódott be. Jézus tisztességes nevelése, biztonságos gyermekkora József tisztességének köszönhető. Mindez Mária évtizedeit aranyozta be. A te tisztességedre kinek van szüksége? Ki számít tisztességes édesapai, házastársi döntéseidre, megalkuvást nem ismerő pletykáktól nem tartó, szeretteid mellett kiálló és nem utolsó sorban gondoskodó szeretetedre, ami akár Egyiptomig is elmegy? Ki más, mint a rád bízottak. Isten rád bízott embereket, maradj tisztességes velük!

Karácsonyi történetünk kicsiny kiragadott része kevésbé József engedelmességéről, mint inkább Isten tervéről szól. Reményik Sándor: József, az ács az Istennel beszél versét érdekesen fejezi be: "Te vagy az Atya, én senki vagyok, / Az Evangéliumban hallgatok, / S hallgat rólam az Evangélium." Nem kell híresnek, vagy befolyásos embernek lennünk ahhoz, hogy döntéseink mások életét jó irányba, a helyes irányba tereljék.

A csendes, betlehemi fotó hátterében kukucskáló József a hatalmas isten Fiára, a mennyei hatalommal közénk születő Jézusra mutat. Isten terve az engedelmes Józseffel vált valóra. Kezünket keresztbe téve, mellkasunkra helyezve mi is átélhetjük Jézus születését és elkezdhetünk fülelni, mit mond nekünk az angyal álmunkban, vagy ébrenlétünkben, mindegy is, csak haljuk, hogy időben tudjunk változtatni régi döntésünkön.
Ámen.