Ádvent 1. vasárnapja
Szentendre, 2018. december 2.
Jel 2,1-7
EÉK 141(énekkar), 131, 1, 140(énekkar), 137, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Ádventi levél
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Karácsonyra készülve még mindig megtörténik velem, hogy igazi képeslapot, olykor egy-egy ádventi levelet kapok. Ezeknek nagyon szoktam örülni. A képeslapokat kifüggesztem a lelkészi hivatal ajtajára, hogy napjában többször emlékeztessenek a nagy ünnepre, a leveleket pedig gondosan őrzöm és évenként visszaolvasom. Ugyanezt meg szoktam tenni a személyesebb emailekkel is. Lementem őket és időnként újra olvasom.
Az efezusi gyülekezet is levele kapott. Nem volt ez egy várt levél, annál inkább örültek neki. Összehívták hát a gyülekezetet és felolvasták azt. Olyan mondatokat olvastak, amelyek mintha nekünk is szólnának. Ezért bátorkodik a mindenkori egyház újra és újra kézbe adni ezt és másik hat gyülekezetnek szóló levelet, amit egybekötve a Jelenések könyvének elején olvasunk. Szentendrei gyülekezet! Leveled érkezett! Bontsuk ki együtt az ádvent első vasárnapjára nekünk is szóló levelet, lássuk, mi van benne!
Először is ki írja ezt a levelet?
Nekünk sem mindegy, ki a feladó. Sokszor másképp olvassunk leveleinket, ha a levél írója előttünk nagy tekintély, esetleg függünk tőle, vagy épp nagyon szeretjük. Ezt a levelet maga Jézus írja. Mi is így olvassuk. A levél elején az a Jézus mutatkozik be, aki a jobb kezében tartja a hét csillagot, vagyis a gyülekezet szolgálattevőit kézben tartó Jézus, aki a gyertyatartók között jár, tehát otthon van a gyülekezet szentélyében, jól ismeri a gyülekezet tagjait. A szentendrei gyülekezetet jól ismerő Jézustól kapjuk ma ezt a levelet.
Aztán kinek írja levelét?
Címzettként az efezusi gyülekezet van megjelölve. Egy folyton növekvő közösség, egy híres város keresztény magva, amit Pál apostol hintett el, de amit már Aquvilla és Priszcilla, egy keresztény házaspár és a tanítványtárs, Apollós is gondozott, akiket ismerünk az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvből.
Végül mit ír Jézus ebben a levélben?
Ez a kis krisztusi üzenet először csupa dicséretet közöl. Mintha azt olvasnánk: Szentendrei gyülekezet! Tudok cselekedeteidről. Szép templomot építettek, amit szerettek, még az orgonára is gondotok volt, rendben van az óvodátok, amit országszerte elismernek, sok hétközi csoportban éltek, életrevaló közösség vagytok, jó híretek van a városban és az egyházban, sok a fiatal felnőtt közöttetek. Sok dicséretet érdemlő dolgotok van! De! És itt jön az efezusi gyülekezet számára is megfogalmazott Jézusi kritika, ami sohasem rombolni akar. Inkább felhívja a gyülekezet figyelmét valamire, ami egykor érték volt, de most halványodni látszik. Valami, ami a háttérben, a külső mögött mélyen rejtőzik, ami a mi gyülekezetünk lelkiségének alapja, az első szeretet. "nincs meg már benned az első szeretet." (4b).
A megtért ember első szeretetéről van itt szó. Az Isten által megérintett ember irányultságáról. Arról, aminek hiánya kimozdítja a gyertyatartót a helyéről, ami megingathatja a közösség életét, mert ha az első szeretet kihunyt, nincs második szeretet. Arról az életformáról van itt szó, amelyben nem kérdés az Istenre szánt idő, a vasárnapi korai kelés, ahol a gyülekezeti szolgálat nem teher. Arról az első szeretetről beszél Jézus, aminek forrása ő maga. Aki ide hívott téged, aki lábadat és szívedet gyülekezetünk felé mozdította. Az az első szeretet, ami tisztán az ő igéjének hallgatására indított ide téged, talán családtagjaiddal együtt. Az első szeretet gyermekien elfogadó, érdeklődő, vonzó szeretet. Ismered ezt az érzést? Emlékezzél vissza, hogyan kerültél ide a közösségünkbe. Emlékezz vissza, mi hozott ide ebbe a templomba, vagy a régi kis templomunkba. Emlékezz vissza, amikor nem a gyülekezet külső dolgai: az épületünk, az ide járó emberek, a lelkész, hangulatod, érzelmeid, rajongásod, a megszokás, a kíváncsiság, a magány, a közösség keresése hozott ide, hanem az Isten iránt érzett első szereteted, őszinte és tiszta lelkesedésed miatt voltál itt. Arra gondolj, amikor semmi nem volt fontos a körülményekből, a "díszletből", a külcsínyből, a részletekből. Arra gondolj, amikor egyedül Jézus volt a fontos. Nem a lelkész, nem az ide járók szeretete, nem az ízlésed szerinti szeretet, hanem az Ő szeretete.
Ádvent első vasárnapja van. Jézus születésének megünneplésére kezdünk készülni. Hozsannát fogunk zengeni a hozzánk érkező királyok királyának (Mt 21,1-11), ahogyan tegnap a hittanos ádventi esténken, itt, a nagy konfirmandusok pantomim játékukban fehér pálcákkal jelenítették meg a dicső királyt, aki a jeremiási próféciát bölcs uralkodásával, a lelki béke, a lelki szabadság és lelki biztonság elhozatalával beteljesítette.
A Jézustól ellesett és megtanult szeretet sohasem nélküle érkezik. Ádventi készülődésünk előszobájában győzelemre készülünk.
Szükségünk van erre a győzelemre, hiszen annak idején, amikor még nem volt bűn a földön, Isten és ember megbontatlan harmóniában éltek egymással. A paradicsomi állapot fejezete lezárult, amikor engedetlenné váltunk. Új utat kezdünk járni, a saját utunkat. Isten helyett Isten lettünk. Azóta vágyódunk vissza a paradicsomba. Ez mindannyiunkban közös. Egyikünk sem kivétel az olykor szunnyadó, máskor erőteljesen ránk törő vágy alól.
Ádvent első vasárnapjának levele az első szeretetre vezet minket vissza. A legelső szeretetre. Az én személyesen megélt első szeretetemre. Arra, amit Isten iránt éreztem, ezért érezhettem emberek iránt és az egész világ iránt. Istentől származó tulajdonság ez. Jézus azt diktálja tollba a szentendrei gyülekezet angyalának, hogy ádventben győzd le mindazt, ami megakadályoz téged az első szeretetedben és neked adja az élet fájának gyümölcsét, aminek tapasztalata a paradicsomba visz vissza. A következő hetekbe ne az legyen neked fontos, hogy mik a körülményeid és lehetőségeid, milyen stílusban szereted hallani Isten igéjét és kikkel együtt éled meg az ádventet. Térj meg az első szeretethez és karácsonyod győzelem lesz.
Ámen.