Szentháromság ünnepe utáni 23. vasárnap
Szentendre, 2018. november 4.
Lk 17,1-6
EÉK 254, 10, 404, 311, 12, 521

Horváth-Hegyi Olivér

Hétszer is

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!

Vasárnapunk sokféle figyelmet igényel, a mai napon bőséggel van mire emlékeznünk. Reformáció hetében már 501 évre tekinthetünk vissza, de leginkább előre, a megújuló, friss levegőjű egyház mindannyiunk vágya. Gyülekezetünknek Reformáció ünnepe most már az orgonaszenteléssel is egybefonódik, hiszen október 31-én egy éve szentelhettük csodálatos hangszerünket. De az elmúlt napokban gyakran gondoltunk előre ment szeretteinkre, a temetőt járva saját elmúlásunkkal is szembe kellett néznünk. Történelmünket a régiek megélve, a fiatalabbak tanulva eszünkbe vésődött november 4. 1956 forradalma és szabadságharca leverettetett, de a szabadon élni akarás magyar belső tüze nem hunyt ki. Mindezeknek helye van gyülekezetünk életében, imádságainkban, és milyen jó, hogy a mai napra kijelölt igehirdetési alapige üzenete egyértelműen összeköti emlékezésünk csokrát a megbocsátás szalagjával.

Különösen is időszerű a megbocsájtást közel engednünk magunkhoz, ugyanis a következő hetekben ítélet, reménység és örök élet vasárnapjára figyel az evangélikus egyház, amelyet a várva-várt szép karácsonyra hangolódás, az ádventi időszak követi majd.
A két lekció már előre vetítette a megbocsátásért folyó harcot. Ábrahám ringbe száll Sodomáért és Gomoráért. Nem mintha fontos lenne neki e két förtelmes bűntanya. Inkább az igazakat sajnálná, ha elvesznének. Persze az ábrahámi gondolatban ott van a még egy esélyt irgalma. Alkudozásának egyetlen célja a megbocsájtás. Isten mindent megtehet, amit a 138-ik zsoltár írója is tud: "Uram, örökkévaló a te kegyelmed: ne hagyd el kezed alkotásait!" (Zsolt 138,8) Isten el is pusztíthat, de meg is kegyelmezhet. Ez utóbbi Ábrahámhoz közelebb áll. Ábrahám emlékezhet Nóéra és családjára, akiket nem fullasztott meg az özönvíz, és még Kain is megmenekült, pedig testvérét gyilkolta le. A "hátha" imádsága hitből fakad. Megpróbálkozik, mert Ábrahámban ott van a könyörületbe vetett reménység.

A filippiekhez írott levélben a kárhozat és mennyei polgárjog szembeállítása Krisztus egyedül üdvözítő munkája felé terelget minket, bár – miként a vasárnap felirata emlékeztet minket – most még két világ polgáraiként élünk és mozgunk.
Az evangélium már az ember-ember párbeszédre fókuszál. Jézus napi tapasztalata, hogy a tanítványoknak is bajlódnak a megbocsátással, ami könnyen megbotránkoztató lehet. Jézus kiemeli, hogy az emberi közösségek nem hibátlanok. Bukdácsoltak a tanítványok, mi is bukdácsolunk. Olyan gyakori ez a bukdácsolás, hogy Jézus napi hét bukást említ, amire hét megbocsátás lehet a visszhang. A tanítványok nehézsége épp ebben van. Mert hát aki állandóan vétkezik és állandóan bocsánatot kér, elfárasztja a megbocsájtót. Mit tegyünk hát? Mi a jó megoldás? Hétszer, sőt hetvenszer hétszer is megbocsájtani? De hát melyikünk képes erre és kinek van ehhez kedve, ideje, türelme?

A megbocsájtással kapcsolatban van egy általános tapasztalatunk, ami szinte életkortól független. A megbocsátatlan bűnök pokollá teszik az életünket. Kis és nagy háborúk lobbannak fel, szekértáborok merevednek meg, ha nincs bocsánatkérés és nincs bocsánat. Jézus jól ismeri lelkünk működését. Kezdettől fogva azt tanította, hogy a megbocsátás a magam lelkét tehermentesíti.

Hamvas Béla halálának 50-ik évfordulójára készülgetve kezembe akadt a kéziratban fennmaradt kis könyvecskéje, a Litai (imádságok). Az írást egy elhúzódó konfliktus szülte. Hamvas Béla feleségével, Kemény Katalinnal eltávolodtak egymástól. Nem beszélgettek, hidegek voltak egymással és tehetetlenek. Hamvas nem tudta hogyan mentesítse lelkét a teher alól. A némaságban, szótlanságban szavakra vágyott, hogy a rettenetes feszültségtől megszabaduljon. A bocsánatkérés és a megbocsájtás számára egy magasabb oktáv lett volna, amely lehetőséget teremtett volna kapcsolatuk rendezésére, de nem volt hozzá hangja. (Palkovics Tibor) Az imádság legmeghatározóbb szava végül a "Kapu" lett. Kétségbeesésében nyílásokat, ajtókat keres, amin keresztül megoldást talál. El akar jutni Katalinhoz, már csak az érdekli, hogyan teheti ezt meg. "S hol a végső, hol az utolsó kapu? Amin túl már nincs egyetlenegy se több? … Az, amelyik megindul majd és velem jön? Vajon kapuja vagy önmagadnak is? Vagy csak úgy, hogy te vagy az, de magadon át nem jöhetsz velem?"
Hamvas az odaátról hangzó hívást, ígéretet hallja, amely mindkettőjüket hívja. Ez a magasabb rendű lehetőség a divináció. Megistenülésnek kellene fordítanunk, de ez számomra zavaró, így inkább használom a krisztusit. Jn 10,9 juthat eszünkbe, amikor Jézus ezt mondja: "Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az bejár és kijár és legelőre talál." A magasabb rendű lehetőség az emberi lehetőségeken felülemelkedő krisztusivá válás igazi szabadságot ad.

Van itt még egy gondolat, amivel foglalkoznunk kell. Evangéliumi részünkben a megbotránkoztatás a meg nem bocsájtás kapcsán kerül elő. Nem lehet kétfelé sántikálni, mert az hamar bontránkozást kelt. Az előző részekben az olvassuk, hogy a tanítvány nem lehet egyszerre a mammoné, a pénzé, a haragé, a neheztelésé és egyszerre a szereteté, a megbocsájtásé. Luther is vívódott ezzel és addig jutott, míg csak kimondta: "Simul iustus et peccator." Az ember egyszerre bűnös és egyszerre igaz Isten előtt. De ez nem jelenti, hogy egyszer a jónak, másszor a gonosznak szolgál. Ez azt jelenti, hogy megigazulva is kísérthető és megtérve és újjászületve is kísértésbe eshet.

Visszatérve utóbbi szavunkhoz, a divinációhoz a tanítványok hitük növelését kérik Jézustól, hogy ne botránkoztassanak és képesek legyenek 7-szer is megbocsájtani.
Hamvas Béla is valami hasonlót kér imádságában. Nem egyszerűen feleségével való egységet akarja visszaállítani, hanem a kölcsönös megbocsájtás következményeként át akar lépni önmagán és azt szeretné, ha Katalin is átlépne önmagán, hogy a maradéktalan önátadásban olyan valakit kapjon vissza önmagában és társában, akinek többlete, gazdagsága, tisztasága Krisztuséhoz hasonló.

Ebben kapcsolódik össze a hit és a megbocsájtás. Mert megbocsájtani igazán az tud, aki Krisztusban, az ő bűnbocsátó irgalmában hisz és aki ebből él naponként és fordítva: aki naponként Krisztusból él, az képes lesz megbocsájtani akár naponta hétszer is.
Ámen.