Szentháromág ünnepe utáni 11. vasárnap
Szentendre, 2018. augusztus 12.
Róm 11,17-24
EÉK ..., 7, 296, ..., ..., 293
Horváth-Hegyi Ádám
Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Oltás. A szótár a következőképpen fogalmaz: Orvos egy személy szervezetébe kis mennyiségben kórokozókat juttat azért, hogy a szervezetben kifejlődjön a védekező rendszer. Vagy a másik definíció: A kertész fa, cserje szárába másféle növény ágát rögzíti azért, hogy a növény átvegye a másik növény tulajdonságait.
Ha jobban belegondolunk, akkor egészen hihetetlen dolgok ezek. Néhány milliliter folyadék, és az egész szervezet ellenálló lesz. Vagy egy kis ágacska, és az egész növényt nemessé teszi.
Pál apostol igeszakaszunkban közvetve bevezet minket a kertészet rejtelmeibe. Legalábbis nekem felkeltette az érdeklődésemet, mert előtte nem sokat tudtam ezekről a dolgokról. Így hát utána olvastam, és megkérdeztem egy kertészmérnök barátomat, hogyan is vannak ezek a dolgok. Ő elmondta, hogy az ún. vad fába szokták beoltani a nemes ágat, ami a vad fának az erős gyökerétől kapva a tápanyagot növeszt szép, nagy terméseket, majd adott esetben gyümölcsöt. Például el tudunk képzelni egy vad almafát, ami kicsit, kevesebbet, ízetlenebb almát terem, de ha abba beoltjuk a nemes ágakat, akkor azok már szép nagy ízletes almákat fognak teremni. A vad fának a gyökere fogja táplálni a nemes ágakat, de a vad ágak továbbra is vad terméseket fognak hozni.
Pál apostol azonban pont fordítva szól az oltás folyamatáról: a vad ágaknak a szelídek közé való beoltásáról beszél. "Hiszen te levágattál a természetes vadolajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába". A kertészeknek joggal szúrhatja a szemét e szakmailag hibás hasonlat, azonban Pál a mondanivaló szemléltetéséhez pont ellentétesen használja a kertészeti eljárást. Nem véletlenül, hiszen ő is hangsúlyozza, hogy a természet rendje ellenére oltatott be a szelíd olajfába. A racionalitásnak ellentmondó, természetfeletti szituáció. Isten a szelíd olajfába oltott vadágakat. Pál tehát olyan mezőgazdasági példát hoz, ami példátlan!
De miről is van itt szó valójában? Ahhoz, hogy megértsük ezt a hasonlatot, meg kell néznünk kiknek, milyen környezetben mondja ezt Pál. A római gyülekezet, akikhez Pál szól az egész levélben eredetileg zsidókból lett keresztyénekből jött létre. A zsinagóga vezetőinek nem tetszett, hogy a zsidók keresztyénné lettek, és meg tudták győzni Claudius császárt, hogy a város nyugalma érdekében űzze ki a zsidókat a városból. Ez történt 49-ben, és csak évekkel később a következő császár, Tibérius engedélyezte visszajövetelüket, azonban a visszatérők már csak egy pogány többségű gyülekezetet talált. Pál levelének nagy részét e két csoport egymáshoz való viszonyáról írja. A zsidókeresztyének és a pogányok.
A szelíd és a vad olajfa példázatában a nemes fa, amibe beoltatnak a vad ágak, egész Izráelt jelentik, a választott népet, akiknek istenük az Úr, a fának a gyökere pedig Ábrahámot és az ősatyákat jelenti. Isten ebbe a szelíd olajfába oltott be más népeket. Mint már említettem, Pál olyan mezőgazdasági példát hoz, ami példátlan. Ezzel fejezi ki Isten kegyelmének határtalan voltát, mellyel az üdvösséget a nem zsidókra is kiterjeszti. Pál arról is szól, hogy Istennek arra is van hatalma, hogy a kitört ágakat, akik eltávolodtak tőle, ismét beoltsa az olajfába. Isten képes a vad ágakat is beoltani és megnemesíteni! Istennek semmi sem lehetetlen!
Keresztyén Testvéreim! Hol is vagyunk mi ebben a történetben? Pál azt írja, hogy lásd meg Isten jóságát és keménységét; azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz. A jóság szó olyan görög szóból (krészósztész) lett fordítva, aminek eredete a főnév kraomai szóból ered, ami annyit jelent, hogy valamit használok, valamely dolog hasznos nekem. Pál Isten hasznosságáról, hasznavehetőségéről beszél. Tehát Isten jósága az irántunk megjelenő hasznosság, hasznavehetőség. Ha a jó gyökér táplál bennünket, akkor mi is hasznossá válunk. E gyökér hordozza az ágakat, és teszi őket hasznossá. Jézus ilyen értelemben használja magára a szőlőtő hasonlatát. Én vagyok a szőlőtő ti a szőlővessző – vagy én vagyok a gyökér, ti az ágak. Jézus úgy jelöli magát ebben a hasonlatban, mint a teljesség, mint az élethez való tartozás feltétele, a gyümölcs megtermésének a biztosítéka.
Igen, mert ha be vagyunk oltva Krisztusba, akkor annak lesz látszata. Pál ugyanebben a levélben a 8. fejezetben írja, hogy akik Krisztusban vannak, a Lélek szerint járnak. Itt már nem mi, nem a mi nedvünk, hanem Krisztus éltető nedve lesz bennünk. A hasznosságunkat a Szentlélek fogja kimunkálni. A jóságunkat a Lélek fogja a többi ember számára láthatóvá tenni. Isten hasznosságának, jóságának megtapasztalása pedig teljesen valóságos.
Hadd mondjam el erre egy egészen közeli élményemet. Pár héttel ezelőtt édesanyámmal eléggé összevesztünk. Nagy igazságtalanságot éreztem. Meg voltam sértve. Én is megsértettem őt. Több napig volt bennünk egy feszültség, ami nyomta a lelkünket. Én személyesen tényleg nem tudtam mihez kezdjek, legszívesebben kirohantam volna a világból. De tudtam azt, hogy Istenhez kell fordulnom most is, mert másképpen csak rosszul sülhet el a dolog. Emberileg tehetetlennek éreztem magam. Imádkoztam, igét olvastam. Megosztottam lelki társaimmal az esetet, és együtt imádkoztunk. Aztán pár nap múlva, édesanyám odajött hozzám és bocsánatot kért. Én is bocsánatot kértem tőle. És beszélgettünk. Azonban ez a beszélgetés nem egy szimpla beszélgetés volt. Arról beszélgettünk, hogy mi indított minket arra, hogy ebben a szituációban békességet találjunk. És akkor szinte egyszerre mondtuk az útmutatói igéket: Istened az Úr az áldásra fordította az átkot, mert szeret téged (5Móz 23,6). És az alatta levő gondolat Jochen Kleppertől pedig a következő volt: "Ha nem hiszel benne, ő akkor is hű marad. Megtartja ígéretét. Ő maga is teremténnyé válik, hogy újjáteremtsen téged, akit bajban talált. Nem tudja megtagadni önmagát, azért már ne a bűneidre, hanem őrá tekints. Ő keres, te megtaláltatsz.
Kedves Testvérek! Isten szól hozzánk! Imádságon, embereken, történéseken, igéjén keresztül! Isten igéje megszólít bennünket, nemcsak ezen a vasárnapon, hanem minden nap! Útmutatást, bátorítást, erőt ad. Nem mindig konkrétan, de tud konkrétan is. Ezt a Szentlélek munkálja ki bennünk! Ez a kegyelem.
Pál apostol is erről a megtalálásról beszél. Ahogy némelyek elfordultak és kitörettek, úgy visszaoltathatnak. Ezt a visszaoltást tapasztalhatjuk meg mi is. Ezt az emberileg lehetetlennek tűnő dolgot, hogy a vad ág beoltasson a nemesbe, és gazdag termést hozzon. Mi is beoltathatunk Jézus Krisztusba, aki olyan dolgokat tud velünk cselekedni, amit nem tudunk egyszerűen megmagyarázni.
Pál apostol, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ne dicsekedjünk, ne vágjunk fel, ne legyünk elbizakodottak! Ahogy az oltár előtti felolvasott ige szólt hozzánk, a farizeus és vámszedő példázatán keresztül. Isten nem arra hív bennünket, hogy a hitünkkel kérkedjünk, magunkat dicsőítsük vele, hogy mi milyen jók vagyunk, mit tettünk, mivé váltunk. Hiszen nem mi hordozzuk a gyökeret, hanem a gyökér hordoz bennünket. Ha valóban Krisztusba oltatunk bele, és belőle élünk, akkor hitünk is alázatos lesz.
A pár héttel ezelőtti piliscsabai csendes hétvégén csodálatos élményben volt részünk. Az ifisek közül azon a héten egy fiú átadta életét Krisztusnak. Azóta is sokat beszélgetünk, ő is formálódik, kérdései vannak, de a csendes hét után valami megváltozott benne. Bizonyságot szeretne tenni. Erről beszélgetve már annál a szónál leragadtunk, hogy megtérés. Mit is jelent? Megtértem. Ebben nagyon erősen benne van, hogy én tértem meg. Nagy kisértés az a bizonyságtevéseknél, hogy magunkról beszélünk. Velem mi történt, én mit csináltam. Sokszor disszonáns érzése van az embernek, hogy hú ő most mekkora "király"! Nem erről van szó!" Ha megtérünk, vagy megérint minket Isten szeretete, akkor erről a szeretetről kell bizonyságot tennünk! Eheti igénk is megerősít ebben bennünket: "Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad".
Testvéreim az Úr Jézusban! A szelíd és vad olajfa példázata is erre tanít bennünket. Úgy ahogy a kiválasztott népből, Izráelből is voltak, akik kivágattak, de a pogányok közül pedig mások beoltattak. Vannak, akik már egyszer kivágattak, de van esélyük az újbóli beoltásra. Mindez Isten végtelen szeretetének köszönhető. Ő elfogad bennünket, életet akar nekünk adni, nemessé szeretne tenni minket. Igéjén keresztül szólít meg, ad útmutatást, formál bennünket. Ő az éltető gyökér, ahova beoltathatunk. Vad létünkre, szelíddé válhatunk! Krisztus szelídsége lakozhat bennünk. Milyen csodálatos is ez! Emberi ésszel fel nem fogható, ahogy Pál is írja; a természet rendszerének ellentmondó az, ahogyan Isten munkálkodhat bennünk. Ha hiszünk, és hitünk nem kérkedő, ha valóban krisztusi, akkor nem vágatunk ki, hanem nemessé válunk. Ez a kegyelem.
Ámen.