Szentháromág ünnepe utáni 8. vasárnap
Szentendre, 2018. július 22.
Jer 28,5-9
EÉK 284, 7, 297, 467, 378, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Drága kegyelem
Keresztény Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úrban!
A jövőt nem láthatjuk. Olykor mégis jól jönne, ha előre tudnánk, mi lesz holnap egy tárgyaláson, a tőzsde merre mozdul, lesz-e vihar. De a távolabbi jövőbe is szívesen bepillantanánk. Kíváncsiságból, mer foglalkoztat minket a futurológia, vagy annak az információnak ismeretében könnyebb lenne döntéseket hozni a jelenbe. Ilyen témák a meddig élek, mikor lesznek beteg szüleim, milyen életkörülmények várhatók Magyarországon, hogyan alakul a világpolitikai helyzet. Általában elmondhatjuk, hogy aki könnyebbséget, egészséget, pozitív kicsengést jövendöl, örömmel hallgatjuk, de aki rosszat, még nehezebb jövőt jósol, az taszít minket. Az ilyen jövendő mondókat a történelem igazolja, vagy cáfolj.
Régen a próféták gyakran jövendöltek, ha Isten kinyilatkoztatta nekik. Jeremiás és Hananjá is a jövőbe látó próféták voltak. A nép, a királyok, a hadvezérek tisztelettel és érdeklődve figyelték, mit mondanak a próféták a jövőt illetően. Nem volt mindegy, milyen helyzethez kezdtek igazodni, sokszor egy egész nép élete fogott kockán. Akkor voltak bajba, ha a próféták jövendölései nem egyeztek. Mai igénk is két nézetében eltérő próféta történetébe enged bepillantani. Múlt heti igehirdetési alapige történelmi helyzetéhez hasonlóan, most is a babiloni fogság idején járunk, úgy 2700 évvel ezelőtt, Cidkijjá, júdai király uralkodásának kezdetén. A két próféta a babiloni fogságból szabadulás idejéről prófétál. Míg Hananjá azt vetíti előre, hogy két esztendő múlva Isten megszabadítja népét az elnyomástól, Jeremiás nem kap ilyen kijelentést, így hosszabb távú berendezkedésre szólítja fel a népet. Hananjá könnyed szabadulást hirdet, Jeremiás Isten felé forduláshoz és bánbánathoz köti a szabadulást. Hananjá olcsó szabadságot ígér, Jeremiás megszenvedett és hitben munkás szabadulást hirdet. Kinek van igaza?
Jeremiás - kollégáihoz hasonlóan - szerette eljátszani próféciáját és jelképes cselekedetekkel hívta fel a figyelmet Isten intő szavára. Ezúttal az állatok igavonásához használt fajármot tesz a nyakába. Hananjá gyors megoldását, a kétéves szabadulás forgatókönyvét úgy illusztrálja, hogy Jeremiás nyakából leveszi a jármot és összetöri. „Így fogja összetörni az Úr babilon királyságát”. A két próféta veszekszik. De miután Jeremiás nem kap újabb kinyilatkoztatást Istentől, elsomfordál. Nem akarja a sajátját mondani, inkább hallgat. A történet úgy folytatódik, hogy Hananjának nem lesz igaza, a fogság még sok évtizeden át fojtogatja a népszellemi, lelki torkát, míg bűnbánatuk után Isten megkegyelmez nekik.
Innen nézve egy ehhez hasonlatos próféciát már csak Jézuson keresztül, az örök élet jövőjére tekintve tudunk értelmezni. A mai próféták is szabadulást hirdetnek. Nem könnyűt és nem olcsót, ahogyan Bonhoeffer Követés című könyvében olvassuk: "Egyházunk halálos ellensége az olcsó kegyelem. Harcunk ma a drága kegyelemért folyik. Az olcsó kegyelem leértékelt árú kegyelmet jelent, leértékelt bűnbocsánatot, elherdált vigasztalást, elvesztegetett szentséget. Olyan kegyelmet jelent az egyház kimeríthetetlen raktárából, amelyből könnyelmű kezekkel, megfontolás nélkül és korlátlanul osztogatnak ár, költség nélkül." Hirdethetjük a szabadulást hit nélkül, személyes Istenkapcsolat nélkül mindenkinek. Ám így tesszük olcsóvá. A kegyelem, a szabadulás, az örök élet nem azért drága, mert az én hitem, az én áldozatom van benne. Isten Fia hozat az áldozatot, ezért drága. Ő maga drága. Az előállítási költség volt drága. Ezért nem mindegy hogyan bánunk ezzel.
Addig is, mármint az üdvösségig, a mindenkori egyház prófétai hivatásához tartozik a figyelmeztetés: ismerjük fel szabadításunk titkát!
Jeremiás gondolhatta magában: bárcsak Hanajának lenne igaza és gyorsan megszabadulnának a babiloniaktól. Nekünk is lehetne ez a sóhajunk: bárcsak mindenki üdvözülne, bárcsak minden ember hitre eljutna, bárcsak az iszlám és a buddhizmus és a zsidó vallás felismerné: egyedül Krisztus az üdvözítő, bárcsak könnyű lenne kereszténynek lenni, bárcsak valódi lenne országunk elköteleződése a krisztusi élet felé, bárcsak egyházunk még több intézményt kapna, még jobban élne, még több elismeréssel jutalmaznának! mert ha ez így lenne, világvallás lehetne a miénk, titkon még azt is remélhetnénk, hogy az egész világ evangélikus lehetne, annál jobb úgysincs. De nem így van. Ha az egyháztörténet könyvét fellapozzuk, mással találkozunk. Az egyház akkor volt gyenge és akkor hirdetett olcsó kegyelmet, amikor jól ment a szekere, püspökei az államigazgatás részei voltak, pénze és hatalma volt. Az egyház hite, az emberek elköteleződése akkor volt erős és masszív, amikor üldözték, amikor elnyomták, amikor a jézusi utat járta.
Jeremiásnak igaza volt. Kellett 70 év fogság Isten népének hitbeli megerősödéséhez. Kellett a nehéz helyzet, mert elbízták magukat.
Nem kívánom, hogy a szentendrei gyülekezet üldözött közösség legyen. Nem kívánom, hogy nekünk is robbantgatásoktól kelljen tartanunk. Isten egy gyülekezet életében más nehézséget is megengedhet, amit azért kapunk, hogy megerősödjünk. Nem azért, hogy harcedzettebbek legyünk, hanem hogy még inkább felé forduljunk, még jobban szeressük őt. Ne tegyük olcsóvá a kegyelmet, ne hirdessük, hogy Krisztus útját könnyű járni, ne ígérjünk egymásnak könnyed keresztény életet. Ugyanakkor legyünk hálásak és az Úrban boldogok, ha béke van, legyünk elégedettek, ha hitben növekedhetünk, ha szabadon gyakorolhatjuk hitünket, mert óriási ajándéka ez Istennek.
Ámen.