Szentháromág ünnepe utáni 7. vasárnap
Szentendre, 2018. július 15.
Jer 32,38-41
EÉK 40, 7, 296, 327, 311, 11

Horváth-Hegyi Olivér

Tervezz bátran!

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Voltál már teljesen kilátástalan helyzetben? Olyanra gondolok, amikor már kedved sem volt küzdeni. Sok próbálkozás után feladtad, mert legyőztek téged. Vagy legyőzték az egész családodat. Vagy egy konkurens cég elhappolt mindent az orrotok elől és nektek csak a füle jutott, vagyis semmi. Ezek a helyzetek nagyon el tudnak keseríteni. Levernek és kiszipolyoznak minket. Jövőkép lopó, motiváltság faló farkasok, amelyek csak akkor halványulnak el, ha odébb állsz, vagy még akkor sem.
Jeremiás próféta is érezhette volna ezt. Jeruzsálemet körbevette a végelláthatatlan babiloni hadsereg. Az ostrom kimenetele nem volt kétséges. Mindezt Jeremiás meg is prófétálta, de mivel a babiloni előretörés előtt, a békeidőben Júda királyának, Cidkijjának nem tetszettek a baljós árnyak, Isten embere hamar háziőrizetben találta magát. Egyszerűen elhallgattatta prófétáját.

Mi sem szeretjük, ha valaki a legpocsékabb forgatókönnyvel áll elő. Különösen, ha még ebbe Istent is belekeveri. Fenyegetésnek éljük meg, különösen jellemző ez a korlátlan szabadsággal éni kívánó mai emberre, legyen szó akár óvodásról, akár felnőttről. Pedig ez a próféták dolga: a figyelmeztetés, a következmények előre bocsájtása. Nem okoskodással, hanem szeretettel, nem kárörvendezve, hanem azzal a hatalommal, amivel csak Isten ruházhat fel valakit. Amit Isten elmond a jövőt illetően, azt tovább kell adniuk, mert Isten embereket használ fel arra, hogy ha valaki eltér az ő rendjétől, az ne maradjon szó nélkül. Ma is vannak ilyen szócsövek. Rettenetesen nehezen viseljük őket. Az egyházat sok kritika éri, de ez az egyik leggyakoribb: ne mondják meg nekem, hogy kell élnem! A prófétai sors nem könnyű sors.

Jeremiás tehát egy vészmadárként van beállítva, aki Istenre hivatkozva azt mondja: elfordultatok Istentől, ezért magatokra hagy titeket és el fog esni Jeruzsálem. De Jeremiás nem esik kétségbe. Ő nem csak a közeljövőt, a távoli jövőt is látja. Sokszor nekünk is erre lenne szükségünk. Ne csak a következő hónapokat, vagy éveket lássuk magunk előtt, hanem tudjunk tervezni akár évtizedekre, vagy évszázadokra előre. Milyen más úgy fát ültetni, ha tudom, ebből majd az unokáim fognak megélni. Vagy takarékoskodni az ivóvízzel, hogy kétszáz év múlva is legyen. Milyen áldott az a család, ahol édesapa és édesanya együtt ismertetik meg gyermekeikkel Istent, hogy gyermekeik, akár közel a száz évhez, haláluk óráján is legyen jövőképük és békességük!

Jeremiás is jó előre tervez. Megteheti, mert Isten megígérte neki és népének: "Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is és utódaiknak is." (39.v.) Esküvői igének is remek ez az indítás: "egy szívet és egy utat adok nekik ..." Minden megáldott házasságnak erről kellene szólnia. Nem két szívről és nem két útról, hanem egyről. Az ígéret nem hamis, a jövő biztosítéka pedig maga Isten, az ő szava.
Ezen felbuzdulva Jeremiás a körül zárt Jeruzsálemben, az épp elfoglalás alatt lévő Júdában vásárolni kezd. Méghozzá földet. Unokaöccsétől, Hanaméltól. Bolond az, aki az ellenség kezében lévő földet épp megveszi attól, aki már nem is birtokolja. Jeremiás mégis sok pénzt ad érte. Ez az ő hitének jele. Hisz abban, hogy Isten majd megszabadítja népét a babiloni fogságból és értelmet nyer a mostani földvásárlása. Azért hisz benne, mert Isten megígérte, hogy ez a kilátástalan helyzet, ez a borús időszak egyszer el fog múlni.

Ez nem olyan, mint a VB döntő, ahol a horvátok, vagy franciák focitudásán múlik, ma estétől ki birtokolja négy évig a világ legjobb válogatottja címet.
Nekünk olyan Istenünk van, aki minden egyes meccsünkhöz kell. Ő egyszerre az edzőnk, és a csapat lelke, az, akiért érdemes küzdeni. Ő a bíró és a partjelző, aki hibáinkra rámutat és őrzi játékunk szabályosságát, de ő az ápolást végző, aki, ha sérülünk, meggyógyít, Isten a szövetségi kapitány, aki irányít. Furcsa Istenünk van. De ha minden mögött ő van, márpedig ő a világ Ura, akkor nemhogy érdemes jóban lenni vele, hanem egyenesen butaság lenne nem figyelni rá és átnézni rajta, miközben nagy arccal játsszuk a kis játékainkat.

Jeremiásnak nem volt több tudása, mint Cidkijjá királynak. Nem volt jós, de szélhámos sem. Jeremiásnak azért sikerült hosszú távon tervezni, mert nem hagyta el Istent. Azért nem keseredett el, amikor az ellenség legyőzte és azért maradt motivált, mert elhitte: Isten "örömmel tesz jót velük és teljes szívvel és lélekkel" (41.v.) gondoskodik csapata, Izrael stabilitásáról.

Ha tovább olvassuk a 33-ik fejezetet, megtaláljuk Isten ősi módszerét. Ő mindent miértünk tesz. Szeretetből teszi. Még azt is, amikor megengedi, hogy legyőzzenek. Azt is elnézi, ha eltipornak. Azt is végig nézi, míg egyedül nem maradunk. Ha valaki mindezt Isten közelében éli át, az nem lesz depressziós akkor sem, ha mások átgázolnak rajta. Azért engedi, hogy felismerjük, mikor és miért hagytuk el őt, megbánjuk ezt a bűnünket, hiszen eltávolodásunk miatt követtünk el hibákat. A bűnbánat után ő megbocsájtó Istenként mindent a háta mögé vet és innentől válunk az új szövetség részesévé, hiszen mindezt Jézus miatt tudja megtenni. Jézusban rendeződik az Isten-ember viszony. Pál a rómaiaknak magyarázza, hogy a tisztátalanságnak és törvénytelenségnek alávetett nem lehetnek szabadok, ezzel szemben a bűntől való megszabadulás gyümölcse a szent élet: "Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet." (Rm 6,23). Jeremiás szabad ember volt, ezért tervezett és vett földet. Legyünk mi is szabadok és tervezzünk jó előre, mint a hit bátor emberi.
Ámen.