Szentháromág ünnepe utáni 2. vasárnap
Szentendre, 2018. június 10.
Lk 4,23-30
EÉK 61, 7, 296, 435, 400, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Isten-e Jézus?

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Isten-e Jézus? Ezt a kérdést nem csak Jézus kortársai tették fel. Ez a kérdés egyszer mindannyiunkat elér. A válasz sokféle lehet. Mondhatjuk azt, hogy nem tudjuk, vagy hogy nem akarjuk tudni. Valaki tagadja Jézus isteni voltát, más pedig bizonytalankodik, hogy akár Isten is lehetett. Vannak bizonyítékokat keresők, megint mások rávágják a választ: persze, hogy az volt, de igazán sohasem gondoltak bele, hogy ez mit is jelet. És vannak a tanítványok akkor és ma, akik elhiszik, hogy az volt.
Több bibliai történetben megdöbbentő és némelyeknek furcsa, amikor Jézus úgy kezd magáról beszélni, hogy ő sokkal több, mint akármelyik előtte élő emberi lény. Az Istenként bemutatkozó ember kérdések ezreit vethette fel hallgatói körében, nem kis felháborodással. A nem keresztény világ hasonló kritikával illeti Jézus személyét, aki szemrebbenés nélkül hirdette, hogy ő Isten és mi szemrebbenés nélkül hirdetjük a mai napig, hogy ő Isten. Hogy tehetjük meg ezt?

Lukács írása szerinti evangélium egy necces helyzetet tár fel előttünk. Jézus, miután megkeresztelkedik és keresztelője után negyven napos böjtöt tart a pusztában, hazamegy. Názáret mit sem sejt abból, ami Jézussal történt, ti. elkezdhet beszélni arról, ami eddig bizonyos értelemben titok volt. Abban az időben vagyunk, amikor Jézusék utcájában játszótársai ugyanúgy felnőttek, mint ő, szomszédjai. Abban az időben járunk, amikor megszokott jelent volt, ahogyan a forgácsszagú, tiszta tekintetű fanyűvő Jézus házuk udvarában apjával együtt barkácsol. Fura tekintettel követték hát, ahogy egyszer csak Názáretbe hazalátogat az ács fia, bemegy a zsinagógába, hogy mindenkinél jobban ismerve az élet titkait, ráadásul saját személyét középpontba állítva tanítson. Persze, hogy gyanakodva kezdték hallgatni. Akik előző este férjükkel kipletykálták, hogy mostanság, hogy így harminc lett, mennyivel többre tartja magát az ács fia, mint bárki más, Máriát hőzöngve kérdezgethették a piacon a kofák, hogy mit képzel magáról a fiad? Nem örültek neki, hogy nini, ez a mi fiúnk, büszkék vagyunk rád, hogy te vagy az Isten Fia! Sztár lett belőled! És nem csaptak a homlokukra: hogy lehettünk ilyen vakok, hogy mi ebből semmit sem láttunk, pedig Isten Fiával fociztunk, meg zarándokoltunk és ácsoltuk a házak tetejét! Nem. Senki sem próféta a maga hazájában – mondja Jézus.

Jézus valóban Isten Fia volt?
Attól, hogy valaki hiteles, tehát úgy beszél, ahogy él, még nem biztos, hogy igaza is van. Egy farizeus is lehetett hiteles, aki grammra betartott minden előírást a Tórából és ezt hangoztatta, tehát úgy élt, ahogy beszélt, csak épp mondjuk a szeretet hiányzott belőle. Olykor akármelyikünk elmondhatja magáról, hogy kiállhatatlan, mert tényleg az, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy az is maradjon.

Ovisaink felvételi beszélgetésénél a szülőktől gyakran hallom az elismerő szavak mellett, hogy azért szeretnének a mi ovinkba járni, mert gyermekük jó erkölcsi alapot kaphat nálunk ebben a bizonytalan és erkölcstelen világban.
A zsinagógában minden szem Jézuson függött, amíg mentális, praktikus segítséget nyújtott a hallgatóságnak lebilincselő példáival, érthető beszédével. Amikor isteni voltára utalt, a ráfüggesztett szemek fennakadtak.

Sokszor rácsodálkozom Jézus rendkívüli bölcsességére. Nem tartom túlzásnak, vagy kozmetikázottnak az evangéliumok sok esetben tömör megfogalmazását. Jézus szavai mögé képzelem azt az igazi, jóleső szeretetet, amit János leveléből olvastunk. Tegnap kb. ezren voltunk a templomdombon és hallgattuk Böjte Csaba ferences szerzetes megelevenedő gondolatait a család éve kapcsán a szeretetről. Ő azért beszél ennyit a szeretetről, mert a legnehezebb helyzetekkel találkozik a senkinek sem kellenek gyerekek elvadultságában. Emberileg aligha magyarázható, miért szeret valaki egy veszélyes kóborkutya lelkű embert. Jézus sem emberi mivoltával szeretett. "Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket." (1Jn 3,14) Csaba testvér és munkatársai, meg a hasonló lelkületűek sem a maguk jófejségéből képesek a kikezdhetetlen szeretetre. Jézus isteni voltára van szükségünk. Ez hit. Az erkölcsi tanítóból Isten lesz. Egészen másképp hallgatod a róla szóló igehirdetést és egészen másképp olvasod a Bibliát, ha Jézusra, mint Istenre hittel tekintesz.

Pétert, Jánost, Pál apostolt gyermekkoruk óta arra tanították szüleik és a rabbik, hogy mindenkiben bűn van. Így is tekintettek magukra és másokra. Ám Jézusról szerzett tapasztalatuk olyan erős volt, hogy mindhárman úgy beszéltek, majd írtak róla, mint aki bűntelen volt. Senki sem lehet bűntelen, csak Isten.

Ott volt az a temérdek természetfeletti csoda, amit tett, a sok ezer tanú, akik részesei voltak ezeknek. És ott van feltámadása. Ha valaki addig hitetlenkedett volna Jézus istenségében, a húsvéti tapasztalat minden addigi kételyt eloszlatott.
Mindezekkel együtt nekünk is lehetetlen Istent megismerni, bármennyire izgat minket ez a fantasztikusan érdekes transzcendens téma, hacsak ő maga nem ragadja meg a kezdeményezést és fel nem fedi saját magát számunkra.
Ámen.