Pünkösd 2. napja
Szentendre, 2018. május 21.
1Kor 2,11-16
EÉK 229, 5, 231, 306, 12, 254
Horváth-Hegyi Olivér
Lelki ember
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Mi minden szükséges ahhoz, hogy valakit megismerjünk?
Elég jól körülhatárolható csoportokba lehet osztani a körülöttünk élő embereket. Vannak a számunkra ismeretlen emberek, ők vannak legtöbben, őket általában nem jelöljük vissza a facebookon és az instagrammon. Van a távoli ismerős, köszönünk neki, fel tudunk sorolni egy-két jellemzőt, de leginkább nem is ismerjük őket, így inkább jobb, ha nem is nevezzük ismerősnek. Az ismerőseinkről már kicsit többet tudunk, de óvatosan nyilatkozunk róluk, velük kapcsolatban sok a bizonytalanság, felszínes a tapasztalatunk. Egy munkatársól, egy barátról már egészen sok mindent tudunk, jó esetben személyesebb témáinkat is megosztjuk egymással, és talán a szűk családra, egy kebelbarátra lehet azt mondani, hogy ismerem, vagy jól ismerem. És itt vagyunk mi. Az én. Mennyire ismerjük magunkat? Sokakkal együtt vallom, hogy az alapos önismeret előfeltétele minden más alapos és jó kapcsolatnak, legyen az házasság, barátság, vagy rokonság.
Pünkösd második napjának nagy kérdése, hogy Isten ismeretlen, távoli, közeli ismerős, barát, rokon, az én része, vagy valaki más?
Pál apostol a korinthusiakhoz írt levelében feszegeti ezt a kérdést, ami foglalkoztathatta a gyülekezetet. Ezt a kérdést úgy is feltehetjük, hogy ki ismerheti meg azt, ami az Istenben lakozik? Ez a téma másképp csapódik le abban, aki a kereszténységet madártávlatból szemléli és másképp abban, aki a kereszténységben él. A kétféle embertípusban legalább annyira különbözik egymástól a téma iránti érdeklődés, mint amikor egy távoli ismerősről, vagy gyermekünk felől hallunk, tudunk meg valami újat.
De nézzük tovább pünkösdi igénket. Pál azzal érvel, hogy Istent csak a lelki ember ismerheti meg. Ebben az értelemben a lelki ember az, aki Isten Lelkét, a Szentlelket kapja. Ezt maga Isten ajándékozza, tehát a Lélek ajándék, így az is ajándék, ha valaki lelki ember lehet. Pünkösd ünnepén különösen ne feledkezzünk meg arról, hogy mindenki lehet lelki ember, aki elfogadja ezt az ajándékot!
Mindebből az következik, hogy aki lelki ember, annak Isten egy érthető, világos, nagyon is emberi szócsövön, Jézus szaván és életén keresztül ismerteti meg önmagát. Isten önvallomása Jézus. Ezt Simon Pétertől is halljuk: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Mt 16,16) Amikor ezt halljuk rögtön eszünkbe juthat, amit Jézus mond válaszul arra a kérdésre, hogy kilétedről meddig tartasz még bennünket bizonytalanságban? Jézus válaszát azóta is próbáljuk megérteni a magunk kis emberi észjárásunkkal: "Én és az Atya egy vagyunk." (Jn 10,30) Isten tehát - ahogyan Tillich írja - nem egy alapelv, nem egy rítus, nem egy filozófia, Isten nem energia, vagy más objektum, hanem szubjektum. Isten személyiség, egyéniség. Nem ami, hanem aki. Aki teremtő, megváltó, magát megismertető, kapcsolatot létesítő, beszélő, szerető, aki közvetlen kapcsolatba lép velünk.
Az emberekkel úgy vagyunk, hogy tulajdonképpen bárkit megismerhetünk. Különfélék vagyunk a nyitottság területén, de lehetőségünk van ismeretleneket is megszólítani, egy kiránduláson nagyokat beszélgetni mélyebb, személyesebb dolgainkról.
Istennel egy kicsit más a helyzet. Nem azért, mert rágondolva nincsenek szavaink, vagy mert nem látjuk őt, esetleg azért, mert nem hiszünk benne. A teológián Cserháti Sándor újszövetségi professzorom ezt úgy tanította nekünk, hogy a probléma felfogóképességünkben bújik meg, amit nem a bűnesettel veszítettünk el, tehát nem a bűn miatt nem ismerjük meg Isten, hanem mert már emberi életünk kezdetén sincs meg bölcsességünk ahhoz, hogy felfogjuk Isten személyét. Pál apostol erre utal, mikor a korinthusiak közül némelyek emberi bölcselkedéssel akarják megragadni Isten személyét. Lélektől jött tanításról (13.v.) beszél, ami a lelki ember számára krisztusi megértést jelent. De nem azért, mert a lelki ember birtokolja a Lelket, hanem azért, mert a Lélek birtokolja a lelki embert. A szép az, ha valaki, a lelki ember, aki mi is lehetünk, bízom benne, vagyunk, és megismerjük Istent olyannak, amilyen ő, kihatással van emberi kapcsolatainkra és az értetlenség lassan eltűnik, helyette pedig közös alapot találunk a többiekkel és egyenrangú felekké leszünk. Ez lehet egy gyülekezet közösségének fundamentuma.
Ezért válik sarkalatos kérdéssé, megismerjük-e, megértjük-e Istent, vagy maradunk a istenismeretlenség homályában.
Pünkösdi énekünkben erre hívjuk meg a Szentlelket. Ha ő jön és egyértelművé teszi Isten személyét, egyértelművé válik az is, hogy minket egymás testvéreivé tesz, akik ugyanahhoz az Atyához tartozunk.
Tegnap 16 fiatal konfirmálkodott templomunkban. A kétéves konfirmációs felkészítő alatt rengeteg ismeretre tehettek szert. Tanítottuk őket, neveltük őket, formáltuk keresztény gondolkodásukat, ám ez mit sem ér, ha egy konfirmandusnak nincs személyes kapcsolata Istennel Jézus krisztus személyén keresztül a Szentlélek által. Mindhárman elengedhetetlenül fontosak, hogy a kapcsolat létrejöjjön. Látásom szerint az úrvacsora óriási segítség a 14 éves fiataljaink számára. De nem csak nekik nekünk is. Az úrvacsorában, Jézus szeretetének legmegfoghatóbb jelében értjük meg legjobban, mit ajándékozott nekünk Isten.
Végül igénkben van egy többféleképp érthető mondat: "A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg." (15.v) Ez nem a "Szentlelkes" ember fennhéjázása és önteltsége, ahogyan a azt a reformáció idején és azóta is bizonyos evangélikus körök magatartásában láthatjuk, ti. ők ítéletet tartanak a szerintük meg nem tértek fölött, maguknak pedig üdvbizonyosságuk van. Ez a fundamentalista szélsőséges ága egyházunknak, nem gondolom, hogy jó irány. Pál itt sokkal inkább arra gondol, hogy a lelki ember a lelki embert kölcsönösen helyre teheti és kiegészítheti. Ezt egy gyülekezetben bőven van alkamunk gyakorolni. Ennek előfeltétele az alázat és a Lélek bölcsességének ajándéka. Minden más helyzetben gőg, viszály és megbántás hajt ki az egyébként békés gyülekezetben.
Megismerhető-e Isten? Válaszunk az apostoli levél alapján ez lehet: a Lélek befolyása elől elzárkózó ember számára nem, a Lélek emberei pedig csak annyiban mások, hogy bár ők sem ismerhetik meg Istent a maguk bölcsességével, de ők már a Lélek irányítása alatt állnak, Isten az Ura gondolataiknak, magatartásuknak, egész lényüknek.
Pünkösd ünnepén is átadjuk magunkat annak a Léleknek, amely nemcsak lelki emberré tesz minket, hanem helyes önismeretünk után elfoglalja egónk helyét.
Ámen.