Pünkösd ünnepe
Szentendre, 2018. május 20.
Jn 14,23-27
EÉK 232, 239, 300, 312, 11, 254

Horváth-Hegyi Olivér

Eszünkbe fog jutni

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Konfirmadus Testvéreim az Úrban!

Az elmúlt hetekben egy apróságból érthettem meg valami fontosat. Belgium és Franciaország határán, egy kis faluban rendezték meg a világ legnagyobb Nemzetközi Gregorián Fesztiválját, ahol nekem is megadatott, hogy 11 napon át, napi sok órán keresztül gregoriánt énekeljek. A latin nyelvű laudesekben, vesperásokon, terciákon, koncerteken és istentiszteleteken sokat kerestem Jézust, de valahogy nem találtam. Szerettem volna, ha számomra is lelkigyakorlattá válik a másfélezer éves ének. De ehelyett nem volt más, mint gyönyörű középkori zenei élmény akár a koreai kislányok, akár az ausztrál fiúschola, vagy a nagyhírű észt férfikar, akár mi énekeltünk. Harmadik nap Watou egyetlen kisboltjába tévedtem, hogy megnézzem, megvannak-e még a belga apátsági sörök. A 11 napos út, talán egyetlen programja volt, ami nem szakrális (egyházi), hanem profán (közönséges, világi) térbe vitt. A minibolt egyik falán egy nem túl ízléses apró feszületet pillantottam meg, amiből valami kiállt. Ahogy közelebb léptem, láttam, hogy egy bukszus bokor néhány centis ága az. Giccsesnek tartottam, így hamar el is felejtettem. Aznap este templomi szolgálatunk – középkori szokás szerint – körmenettel kezdődött, élén a szokásos nagy kereszttel. Ahogy rendeztük negyven fős sorunkat, szemem megakadt a kereszten, ugyanis a megfeszített Jézus mellé szintén oda volt tűzve egy kis bukszus bokorág. Ebben a pillanatban talált rám Isten. Az örökzöld bukszus ág az élő Jézusra mutatott úgy, hogy ettől kezdve tudatosult bennem, ami nyilván már előtte is valóságos volt, csak számomra nem, hogy az élő és feltámadott Jézus ott van velünk. A fesztivál többi napján ez az apróság emlékeztetett a legfontosabbra. Ez az élő Jézus szól hozzátok, kedves konfirmandusok és kedves gyülekezet! De hogy kicsoda ez a Jézus és mit tett, gondoljuk végig együtt a konfirmandusok segítségével!

Igénk, ünnepünk először azt kéri tőlünk: döntsük el, hogy szeretjük-e ezt a Jézust. A konfirmáció is erről szól. Illetve egy döntésről. Hisszük-e, hogy mindaz, amit az előbb láthattunk a konfirmandusok szolgálatában igaz-e, és ha ennek a kérdésnek a dilemmáján túljutottunk, jön az igazán nagy kérdés, ami minden továbbit el fog dönteni: szeretem-e ezt a Jézust?
Ha valakit nem szeretünk, szavai, kérései, ötletei, vágyai lepattannak rólunk. Nem jut el a szívünkig, nemigen foglalkozunk vele. Ezt kapcsolatainkból pontosan tudjuk. Ám akit szeretünk, annak számít a kérése, számít a véleménye, számít az, mit akar. Jézus ezt az emberi logikát követve jelzi nekünk, hogy ha szeretjük őt, akkor szavát megtartjuk, aki megtartja a szavát, azaz engedelmes neki, azt az Atya is szereti, amiből az a nagyszerű dolog születik meg, hogy az Atya és Jézus együtt mennek el hozzá és lakást készítenek nála, végül ott is maradnak.
Balatonszárszói gyülekezeti hétvégéink után gyermekeink évekig kérték, hogy költözzünk oda, mert ott olyan jó, és olyan sok jó ember van együtt. Néha vagyunk olyan helyzetbe, hogy legszívesebben megállítanánk az időt, olyan jó együtt lenni valakivel, valakikkel egy csodás helyen.

Ünnepünk második üzenetét röviden így lehetne összefoglalni: akinél szállást vesz az Isten, nem akar már a világ szerint élni. Nem kell kilépnünk világból, nem is szabad megszakítanunk kapcsolatainkat, inkább Istennel álljunk a világban, Istennel maradjunk kapcsolatainkban: házasságunkban, családunkban, ebben a gyülekezetben. A Lélek nem kiragad, hanem megragad. A pünkösdi történetben a Szentlélek által olyan hitelesen beszéltek erről a tanítványok, hogy rengeteg embert megérintett. Sorba döbbentek rá bűnös életükre és kívánták az Atyának és Jézusnak beléjük költözését. Ez a hiteles továbbadás élteti Krisztus egyházát, a mi gyülekezetünket, a konfisokat is ez fogja megtartani a szeretetben és a reménységben. Nincs még egy olyan erő, ami erre képes.
Mózes kapott Isten lelkéből, de tovább is osztódott a Mózesben élő Lélek, ahogyan Péterékből is tovább áradt a pünkösdi történetben, hogy mindazokat megmentse, akik szeretik Jézust.
Sámuel, a nagy ószövetségi próféta búcsúbeszédében kérleli a népet: "Ne térjetek el az Úrtól, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek és nem tudnak megmenteni, mert semmik." (1Sám 12,21)

Nem az egyházban hiszünk, nem a lelkészben. Mi Krisztusban hiszünk, akiért élünk és halunk úgy, ahogyan a konfirmandusok fogják bizonyságtételükben énekelni: "Méltó vagy rá, hogy érted éljek, és életemmel rólad beszéljek..."
Mielőtt Jézus mennybe megy, és a Mindenható Atyaisten jobbjára ülne, megígéri a Szentlelket. A Szentlélek azóta velünk van és azért munkálkodik, hogy az örök élethez szükséges hitet éltesse bennünk. Ahogyan Jézus mondta a tanítványoknak, hogy "a világ nem kapja meg a Szentlelket, mert nem látja és nem ismeri őt, de ti, mondja Jézus, ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek van." Jn 14,17

Pünkösdi igénk harmadik üzenete egészen gyakorlatias. Hogy mikor mi jut eszünkbe, azt általában nem tudjuk szabályozni. Ha valamit sokszor hallunk szüleinktől, vagy olvasunk, könnyebben megjegyezzük, még talán meg is tanuljuk. Ha valamire sokszor gondolunk vissza, az előbb-utóbb belénk vésődik.

Jézus szerint a Szentlélek fő feladata, hogy eszünkbe juttassa az ő szavait. Pünkösd ünnepén, konfirmációra készülve jó érzéssel tölt el azért imádkozni, hogy ez nálunk is így legyen. A konfirmandusok a konfirmandus vizsgára jó néhány evangéliumi történetet megtanultak. Nem kérem tőletek, hogy ne felejtsétek el, inkább azt kérem a Szentlélektől, hogy amikor szükségetek van rá, vagy valaki másnak van szüksége Jézus szavaira, juttassa eszetekbe, mert ez a békesség feltétele. Ez nem a Pax Romana, a társadalmi, kulturális-civilizációs béke népek és nemzetek között, nem is a nyugalom, amit a jóga, vagy a természet lágy öle adhat, de nem is valaki csendes természete. Ennek a békességnek az alapja Jézus feltámadása, ahogyan Húsvétkor megjelenik tanítványainak ezt mondva: „Békesség néktek!” A Szentlélek jelenléte adja ezt a békességet, ti. nekünk egy feltámadott, győztes Urunk van, akinek nevét és szeretetét soha nem engedi elfelejteni, és még egy mini boltot is fel tud használ egy jelentéktelennek tűnő giccses kereszttel, hogy eszünkbe jusson: Ő él! Igazság szerint nekünk erre az egyre van szükségünk, az össze többi jó, ebből származik.
Ámen.