Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnap
Szentendre, 2018. április 8.
Lk 5,33-39
EÉK 213, 6, 431, 222, 348, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Új ember
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
A korai egyházban, Húsvét ünnepe utáni vasárnapot fehér vasárnapnak, de kishúsvétnak, vagy Húsvét nyolcadának, később pedig Tamás-vasárnapnak nevezték. A feltámadás ünnepi keresztény szertartáson, fehér ruhában megkeresztelkedett katekumenek (azaz konfirmandusok) egy héten át viselték új életük szimbólumát, a fehér ruhát. Oltárunk, keresztünk ezt a hagyományt megjelenítve fehér ma. Jézus halála tesz tisztává minket, nem mi magunkat; Jézus feltámadása nyitja meg az utat a mennyország felé, nem jócselekedeteink, a jézusi, mennyei ruhát viseljük, mint újjászületettek és már nem a magunk koszos köpenyét.
Ennek az újjászületésnek egy jól ismert bibliai igéje határozza meg vasárnapunk mai nevét: Quasimodo geniti - mint újszülött csecsemők. Péter első levelében lelki házról ír, amivé fel kell épülnünk, lelki, lélekben gazdag emberekké kell lennünk, akik Jézus tanítását mindenek fölé helyezzük: "Mint újszülött csecsemők a hamisíthatatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr." (1Pt 2,2)
Fehérvasárnapunkon Jézus három rövid hasonlatának magyarázata vigyen minket közelebb ahhoz, akiről szól az ige!
Az első a menyasszony és vőlegény hasonlata. Jézus előtt majd' kétszáz évvel volt egy csúnya háborús időszak, a Makabbeusok háborúi (Kr.e. 166-142). Isten népe ott megégette magát, és az ószövetségi kornak megfelelően úgy gondolták, hogy vezekléssel, azaz elég gyakori: heti két böjtöléssel és imádsággal tudják elősegíteni Isten országának eljövetelét. Így böjtöltek a profi vallásos emberek, a farizeusok és ezt a gyakorlatot követték Jézust felkonferáló próféta, Keresztelő János tanítványai is. Jézussal eljött az Isten országa, még ha ezt a zsidók nem is ismerték el. Természetes volt, hogy amiért közel kétszáz éven át böjtöt tartottak, beteljesedett, így azt a böjtöt és azt a könyörgő imádságot már elhagyják. Ehhez tartozik már Hóseás próféta által is használt kép, ahol a vőlegény Jézus, a jegyes pedig Isten népe. Tehát a násznép, mindenki más, nem tud és nem is akar böjti bűnbánattal, lehorgasztott fejjel élni, hiszen a vőlegény, Jézus megérkezett.
A hasonlatok előtti igeversekben Lukács arról tudósít, hogy Jézus elhívta Lévit, aki bár vámszedőként, nagyvállalkozóként otthagyva vállalkozását megértette, hogy szakítania kell régi életével, vámszedő maffiózó barátait mégis csak elhívta a házába megrendezett lakomára, hogy Jézussal és vele, meg a többi tanítvánnyal együtt örüljenek az új kezdetnek. Jézus közösséget vállal a korrupt pénzemberekkel, mert látja, hogy óriási szükségük van az új életre. Én ezt úgy tudom értelmezni, hogy Jézus kifejezetten örül Lévi erkölcsi züllésbe süllyedt vámszedő barátainak, akikkel az asztalnál beszélgethet és megtérésre hívhatja őket. Jézus tehát a násznép örvendezésében azt látja, hogy bűnbánat ideje után elérkezett a bűnbocsánat ideje. Nem a múltat felróni jött, hanem a meglévő megújítását akarja. Mi is tudunk évszázadokon át keseregni, bűntudattal élni, bánni, bánni és bánni egy-egy régi, rossz döntést. Jézus azt mondja: örülj velem, mert én meghaltam, elszenvedtem régi bűnöd büntetését, és most szabad vagy, örülj és vigadj, mert "Elmúlt a régi kezdheted az újat." (EÉK 431,3) Tehát Jézus nem a böjt ellen szól, szó nincs arról, hogy el akarná törölni a böjtöt, hanem azt üzeni a világnak: vallásos, komor gyásznép helyett legyetek örömteli hitvalló násznép!
Az evangélium második példája ebből a násznépes, Jézusnak örülő boldogságból nyílik ki: akinek bűnei meg vannak bocsátva, azoknak élete új. Az Újszövetség kerete más, mint az Ószövetségé. Az Újszövetség egy új ruha, a régire nem érdemes kitépni a szép újból, hogy azt javítgassuk. Jézus még azt is hozzáteszi, hogy ez azért is veszélyes, mert a régit is megrongálhatja az új, hiszen az sokkal erősebb. A Zsidókhoz írt levélben találjuk ezt az igét: "Amikor az újról szól - mármint Krisztus -, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz." (Zsid 8,13)
Ez nem csak a két bibliai szövetségre vonatkozó igazság. Ez velem és veled történik. Nem kell évekig esedeznünk, áldozatainkat, vallásos életünket Isten elé vinnünk és azt mondani, hogy ezért, meg azért bocsáss meg nekünk és szabadíts meg minket a gonosztól. "Minden, ami Istentől született, legyőzi a világot." (1Pt 5,4) Kétkedve fogadjuk ezt a jánosi mondatot. Túl nagy ereje van. Túl optimista. Túl idealizáló. Pedig ez Jézus realitása. Minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ezért nem illik össze a régi az újjal. Kibékíthetetlen ellentét van közöttük. Ráadásul a régi és új harcában az új legyőzte a régit.
Mégis, sokaknak a régi a vonzóbb. Jézus példái esetében a moralizáló ítélkezés, jókra és rosszakra osztott világ, a bennfentesekre és a kívülállókra tépett közösségek. Az új nem így lát. Az új, a krisztusi az evangéliumot hirdetve hívja a jókat és rosszakat és azon dolgozik, hogy a bűnös ember hogyan lehet új ember. A templomban mindenkinek helye van!
Az átmenet a legrázósabb. Az, amíg a régiből átérünk az újba. Ugyanis ez nem átmenet. A régi életnek és az új életnek keveréke nemcsak zavaros, hanem lehetetlen. Aki találkozott Jézussal mindent másképp gondol, mint nélküle, mindenre másképp tekint, mint nélküle, mindene friss. Friss és üde amikor az utcán sétál, friss és üde a válasza, friss és üde az ötlete, friss és üde minden kapcsolata, mert a friss és üde Feltámadott ott él benne. De ha ez így van, miért nem mindenki keresztény?
Jézus harmadik példája ad erre a választ, ami a régi tömlőről és az új borról szól. Az új bor pezseg, szétfeszíti a régi tömlő-keretet, nem is szabad beleerőltetni. Az új tömlő, új életünk kerete Jézus. A jézusival határolt pedig életünk értéke. Ne térjünk hát vissza a régihez, a poshadthoz. Az már nem nekünk való. Mi az újszövetség gyermekei vagyunk, ahol nem az ember áldozata, nem az ember ítélete a döntő, hanem egyedül Krisztus, aki mindent megtett értünk.
Ámen.