Húsvét 2. napja

Húsvét 2. napja
Szentendre, 2018. április 2.
Mt 28,9-15

Bence Áron

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Valóban feltámadt? Mai igeszakaszunk húsvéti köszöntésünket kérdéssé formálja, és így szegezi azt nekünk. Valóban megtörtént a feltámadás?
Textusunkban azt hallottuk, hogy az asszonyok örömmel és félelemmel a szívükben szaladnak vissza a városba a rájuk bízott evangéliummal. Az üzenetet villámló tekintetű angyal bízta rájuk: Jézus feltámadt! Ezt kell továbbadniuk a tanítványoknak. Bár az üzenet már rájuk bízatott, küldetésüket nehezíti, hogy a feltámadt Jézussal nem találkoztak még. Úgy is mondhatjuk, hogy az evangélium a szívükben bizonyíték nélkül maradt.

A hitelesség ezen nehézségét fokozza igeszakaszunk folytatása, amelyben arról értesülünk, hogy a feltámadást már aznap, húsvét napján kétségbe vonta a világ. És ez így maradt "mind a mai napig", olvassuk a Máté írása szerinti evangéliumban. A kereszténység legfontosabb üzenete kapcsán a világban mindmáig jelen van a kétség: vajon valóban feltámadt Jézus, akit sok tanú szeme láttára megfeszítettek és eltemettek? Nem lehet, hogy mindez csak kitaláció, csak a tanítványok átverése, amit sikeresen elterjesztettek, hogy megtévesszék az embereket?

Kedves testvéreim a feltámadott Jézus Krisztusban!
Mivel a kétely "mind a mai napig" jellemzi a körülöttünk élőket, nekünk is felkészültnek kell lennünk, hogy tanúságot tegyünk a feltámadás mellett, ha nekünk szegezik a kérdést: valóban feltámadt?
Ebben a prédikációban húsvéti hit bizonyításának négy szintjéről szeretnék beszélni. Ezeken a szinteken műfajukban, jellegükben különböző érveket sorakoztathatunk fel Jézus feltámadása mellett.

1. Az első szint a történeti érvelés szintje; ezen a szinten egy-egy részletét emelem ki a húsvéti beszámolóknak, amelyek Jézus korának körülményei ismeretében a feltámadás hitelességének irányába mutatnak.

a, Miért hangsúlyozza mind a négy evangélium, hogy az üres sír első szemtanúi asszonyok voltak? Hiszen az ő tanúvallomásuk nem volt érvényes: a zsidó jog szerint egy eset hitelességéhez legalább két felnőtt férfi egybehangzó tanúsága szükségeltetik. Ha hazugság és kitaláció volna Jézus feltámadása, ennél jobban, hitelt ébresztőbben is lehetett volna ábrázolni az üres sír szemtanúinak kilétét! Az evangéliumok azonban egybehangzóan és bátran női szemtanúkról számolnak be.

b, Hogyhogy elaludtak a katonák? Ezt az érvet hallottuk ugyanis a felsült őrség védőbeszédjében (Mt 28,13). Ez az indoklás azonban nagyon előnytelen lett volna a korban, hiszen ezért a római hadseregben halál járt Szinte kizárt, hogy az összes őr egy időben elaludt volna, kockáztatva ezzel a halálbüntetést. Ilyen fajsúlyos vétséget aligha tudtak volna a főpapok Pilátus előtt jóra magyarázni.

c, Ki hengerítette el a követ? - hangozhat harmadik történeti érvünk. Hiszen az első századi Palesztinában a sírboltok elé tolt kő nagyon nehéz volt, mozgatásához sok emberre volt szükség. Hogy ne tudjon kifordulni a helyéről, a követ egy vájatban helyezték el, ami a bejárat előtt volt a legmélyebb. Ezért a kő elmozdítása a sír elől még nehezebb volt, mint a sírbolt bezárásának embert próbáló munkája. Vajon hány emberre lett volna szükség ahhoz, ha ezt a sír elől emberi erővel próbálják eltolni nagyszombat éjszakáján?

d, Újabb érvünk lehet a tanítványok demoralizáltsága. Az evangéliumokban azt olvassuk, hogy nagycsütörtök és nagypéntek folyamán Jézus barátai elárulták, megtagadták őt, szétszaladtak, féltek, csüggedtek és értetlenek voltak. Hogy lett volna képes a sírrablást megszervezni ez a vezetőjét vesztett, ijedt csapat? Ehhez az akcióhoz szakértelmet kívánó terv, bátorság, nesztelenség, valamint sok ember összehangolt munkája kellett volna

Ezek az érvek azonban nem hiába vannak a legalsó szinten. Történelmi érvekkel nem lehet igazi, mély hitet ébreszteni valakiben. Eszembe jut nagymamám véleménye egy hasonló történeti érv kapcsán évtizedek távlatából: ha tudományos eszközökkel, minden kétséget kizáróan be is lehetne bizonyítani, hogy a torinói lepel Jézus feltámadásáról tanúskodik, akkor sem lenne egyel se több keresztény ezen a világon. A történelmi, tárgyi bizonyítékok jönnek-mennek, rövid időre meggyőzhetnek minket, de aztán újra elhalványulnak az élet, a mindennapok villódzó sodrásában.

2. A második a szint a teológiai érvelés szintje. Nem szeretem, ha lelkészek a szószékről, vagy máshonnan más vallások ócsárlásába fognak. Mégis, mai igeszakaszunk középpontjában olyannyira a más hitbeli meggyőződésűek feltámadás-tagadása áll, hogy kénytelenek vagyunk most ezzel is foglalkozni.
A zsidók Jézus feltámadását tagadják, a muszlimok pedig Jézus kereszthalálát. Keresztény hitünk számára azonban mindkét elemre okvetlenül szükségünk van.

a, A zsidó hagyomány véleményét, ha úgy tetszik, ellen-válaszát Jézus haláláról és feltámadásáról a babilóniai Talmud őrizte meg, amely a Kr. u. 2-6. század közötti időben keletkezett. Ezek szerint Jézust a zsidó közösség ítélte halálra, mert tévtanító és bálványimádó volt. Az evangélium és más történeti beszámolókkal ellentétben a Talmud szerint Jézust megkövezték, ezután felakasztották. A szöveg azonban egyenesen büszke erre a kivégzésre, s azt mondja, "jogos kivégzői vagyunk" Jézusnak, "akit a törvényünk teljes súlya alatt ítéltünk halálra". A Talmud ezután bíróság elé állítja Jézus öt tanítványát, ahol a rabbik kihallgatják őket és rájuk bizonyítják bűnösségüket. Ezek a tanítványok azonban szimbolikusan értelmezendők, hiszen nevük és védőbeszédük Jézus egy-egy keresztény attribútumát, jellemzőjét jelképezi.

Az első tanítvány "Mattai", aki azonban nem Máté evangélista. Neve nem is a zsidó "ajándék", hanem a "mikor?" kérdőszóra utal. Ő tanúságtételében a 42. zsoltár harmadik versét idézi: "Mikor ("mattai?") mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?" Mattai ezzel a zsoltárrészlettel szeretné igazolni, hogy Jézust ugyan megölhették, ő mégis meg fog jelenni halála után Istennél. A bírák szintén egy zsoltárrészlettel érvelnek ellene: "Mikor ("mattai?") hal már meg, mikor vész ki a neve?" (Zsolt 41,6) Szerintük ez az az ige, ami Jézusra vonatkozik: ő meghalt, tanítványai és tanítása pedig a feledés homályába vesznek majd.

A második tanítvány "Naqqai", nevének jelentése "ártatlan". Vele nem sokat bíbelődnek a bírák, egyszerűen kijelentik, hogy ő a neve ellenére bűnös.

A harmadik "Necer", azaz "hajtás". Ő védőbeszédében Ézsaiás próféta híres szavait idézi: "Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás ("necer") sarjad gyökereiről" (Ézs 11,1) Ezzel Necer azt igyekszik bizonyítani, hogy Jézus volt a megígért Messiás, Dávid házából. A rabbik azonban egy másik ézsaiási idézettel vágnak vissza: "Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gyomot ("necer")" (Ézs 14,19)

Érdekes lehet a számunkra a rabbik idézete, amely Jézus temetetlenségét emeli ki. A Talmud szerint Jézus nemhogy feltámad, de holttestét még el sem fogják temetni. Ez utóbbi azonban értelmezhető úgy is, hogy a zsidó hagyománynak számolnia kell azzal, hogy Jézus sírja üres. A Talmud ezt nem a textusunk által említett sírrablás érvével próbálja megmagyarázni, hanem azzal, hogy Jézus testét annyira megalázták, hogy el sem temették. Ezt a zavart értelmezhetjük a feltámadás felé mutató jelnek is

A negyedik tanítvány "Buni", mely névből a héberül tudó hallgató a "fiú" szót hallhatja ki. Buni arról tanúskodik, hogy Jézus Isten egyszülöttje volt, akinek megölése Isten haragját vonja majd a bírákra. Azok azonban azt mondják, hogy Jézus nem Isten fia, hanem a választott nép ősellenségének, Egyiptomnak és a fáraónak volt elsőszülöttje (2Móz 4,23), akit isteni felhatalmazásra irtottak ki maguk közül, hiszen ő tévtanításával elpusztította volna Izraelt.

Az utolsó tanítvány neve "Todáh", azaz "hála, hálaáldozat". Ő azzal a központi keresztény tanítással érvel, hogy Jézusnak meg kellett halnia, hogy ezzel engesztelő áldozatot mutasson be a népért. A bírák azonban azt felelik erre, hogy nem Jézus volt az, aki áldozatot mutatott be a kivégzésével, hanem ők, az ítélet meghozói, mert ezzel jogosan kipurgálták a tévtanítót az igazak gyülekezetéből.

Láthatjuk, hogy a húsvéti hit nélkül a keresztény tanítás mellett szóló ószövetségi igék nem találnak értő fülekre a világban. A Talmud leírása szerint, miután mind az öt tanúságtételt, szintén bibliai igékkel megcáfolták, Jézus öt tanítványának is ítélet és halál jutott osztályrészül.

b, A muszlim vélemény Jézusról sokkal kedvezőbb a zsidónál. A Korán szerint Jézus Istentől ihletett próféta volt, azonban éppen emiatt, Isten nem engedte, hogy kivégezzék őt. Ezt írja a "Nők" elnevezésű szúra: "És mivel [a zsidók] hitetlenek és Máriát szörnyű gyalázkodással illették, és [mivel] azt mondták: Megöltük Jézust, a Messiást, Mária fiát, Allah küldöttét - holott [valójában] nem ölték meg őt és nem feszítették keresztre, hanem [valaki más] tétetett nekik [Jézushoz] hasonlóvá [és azt ölték meg]. [] Bizonyosan nem ölték meg őt, ellenkezőleg, Allah magához emelte őt. Allah legyőzhetetlen és bölcs." (4. szúra 156-159)

3. "Allah legyőzhetetlen és bölcs" - vallja a Korán. Jézus nem szenvedhetett kínhalált, hiszen Istentől jött, így ezt Isten nem engedhette meg. A harmadik szint a filozófiai érvelés szintje. Ezen a szinten már azt vizsgáljuk, vajon melyik üzenetnek, melyik folyamatnak ítélhet meg az ember mélyebb igazság-tartalmat. A Talmud szerint Jézus tévtanító volt, ezért pusztulnia kellett, a Korán szerint viszont igazat mondott, ezért nem érhette bántódás. Mindkét vélekedés az isteni igazságosság azon felfogásában gyökeredzik, amely szerint az igaznak győzni, a hazugnak vesztenie kell. A pozitív előjelű mindig a pozitív, a negatív mindig negatív tartományban marad. A keresztény üzenet azonban mélyebb ennél: állítása szerint Jézus Istentől érkezett, beszéde és tettei igazak voltak, mégis "kudarc" lett osztályrésze a kereszten. Ez a kudarc azonban, mivel önként vállalt volt és értünk adatott, a világtörténelem legnagyobb győzelmévé vált. A teljes összeomlást új kezdet követte. Az önként, ártatlanul vállalt halál "díja", következménye a feltámadás. Az evangéliumban a gondolkodó ember olyan mélyebb tanítást ismerhet fel, amely méltán tarthat igényt érdeklődésére.

4. A negyedik bizonyítási szint a hit érve. Ez az, ami végső soron döntő érv lehet a számunkra. Valóban feltámadt? - kérdezi a világ húsvét hajnalán, és "mind a mai napig" Jézus követőitől. Erre a kérdésre pedig csak az tud igenlőn válaszolni, aki hisz. Más szóval: aki találkozott már a feltámadott Jézussal.

Az asszonyok ezt a "mindennek ellenére találkozást" tapasztalják meg elfutva a sírtól, szívükben félelem és öröm kavarodása, na meg a rájuk bízott evangélium, amit tovább kell adniuk a tanítványoknak. Bár az angyal üzenete mást sejtetett, s bár erre ők, másodosztályúnak minősített, lekicsinylett, hiteltelennek ítélt asszonyok nem számíthattak, mégis találkoznak a Feltámadottal. Jézus szembejön velük az úton és kedvesen köszönti őket: "Legyetek üdvözölve!".

Azt olvassuk az evangéliumban, hogy az asszonyok odafutnak hozzá, átölelik, "megragadják" a lábát. Erős kifejezés. Pedig egy másik tanúságtételben úgy olvassuk, a Feltámadottat még nem szabad asszonynak érintenie (Jn 20,17). Mégis, mindennek ellenére, áthágva az előírások, az előítéletek és a józan ész korlátait, Máténál ezek az evangéliummal megbízott női tanítványok megragadják Jézust. Ilyen szabály-áthágás a feltámadás is. Ez adja a mélységét. Ez az erőssége. És ez a mi reménységünk. Találkozni vele, aki legyőzetett, szeretetből odaadta magát a gonosz hatalmaknak, értünk, helyettünk, és mégis, él, itt van, közeledik hozzánk. És mi hitben megragadhatjuk őt.
Ámen.