Húsvét ünnepe
Szentendre, 2018. április 1.
Mt 28,1-8
EÉK 388, 312, 11, 217
Horváth-Hegyi Olivér
A feltámadás hit életjel
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Húsvét napján együtt van a keresztény gyülekezet. Mindannyiunkat meghatároz egy közös élmény, a régi emberek tapasztalata: Jézus feltámadt a halottak közül! Erről szól Húsvét evangéliuma, örömhíre, amelyet ebben a templomban minden évben felolvasunk. Számomra mind közül ez a legdinamikusabb történet. Dünamisz erőt jelent, hatalommal teli erőt; olyan hatalom erejét, amely csak Istennek van.
Nem véletlenül reng a föld és jelenik meg az égen, s földön az egyszerre legborzasztóbb és legkáprázatosabb jelenség, a villám, épp egy mennyből érkező szolga, az angyal tekintetében. Fehér ruhája vakítóan fehér, amitől csak megrettenni lehet. Mária és Magdaléna, a magdalai Mária az univerzum történetének leghihetetlenebb mondatával találkozik: "Nincsen itt, feltámadt." (6.v.). A hihetetlen hírnek mégis hisznek. Épp ezért csodálatosan folytatódhat az eseménysor. Az asszonyok futnak, aztán a férfiak is futnak, majd futótűzként terjed el a hír: Jézus él! A hír azóta is keresztül-kasul járja be a világot és most hozzánk is elérkezett.
Ha Húsvét csodája szájról-szájra terjedne, valószínű már rég megváltozott volna tartalma és egy másik történetet mesélnék egymásnak, ami előbb egy legenda, aztán egy monda, végül tényleg egy mese lenne. Ha Húsvét csodája hagyomány útján terjedne, elegendő lenne 3-4 generáció a feledéshez, és minden bizonnyal kikopna, már kikopott volna az esztendő ünnepei közül. Húsvét története a hatalmas Isten jelenlétében, tudtával és akaratából megszülető történet, amit maga Isten legalizál, mintegy az evangéliumi kiadvány hiteléül. Mi már sohasem lehetünk szemtanúk, még akkor sem, ha a nagyheti dráma egyik szereplőjeként éljük át a történetet, így Húsvét ünnepe számunkra már csak hitről hitre terjedő történet. De veszít-e értékéből és hiteléből a feltámadás-történet, ha mi csak elhisszük? Ez a kérdés megint csak a hatalmas Mindenhatóhoz vezet bennünket. Ez a csak hit több milliárd ember életét változtatta meg.
Köszönhető ez annak, hogy a feltámadott Jézussal találkozó tanítványok, asszonyok, és a páli levelek nyomán tudható több, mint ötszáz ember fantasztikus tapasztalata olyan erővel hatott, mint semmi más. Aki csak találkozott a Húsvét utáni Krisztussal, megváltozott az élete.
Húsvét ünnepe hitről hitre, hitből hitbe terjedt. A felnőtt konfirmandusok ma hajnalban bizonyságot tettek hitükről. Az ő történeteik is ebbe a kétezer éves nagy ívbe illeszkednek be, tudniillik, ahogyan egy budakalászi barátnő hite és keze magával ragad egy kétgyermekes édesanyát, akinek fiatalasszony lelke régóta vágyódik Isten felé, pont úgy, mint ahogyan a szarvas kívánkozik a forrásvizekhez. Vagy ahogyan majd’ nyolc évtizeden át vezet a hit útja a latin műveltségű egyházi iskolától a Krisztusi életnek elköteleződött evangélikus házastárson át templomunk padjába és a nyugdíjas körbe. Hitből hitbe. De hitről hitre vándorolhat az Atya, vagy éppenséggel Papa és az igazi megbocsátást megértő, nagy szomorúságából kimenekvő férfi története; egy történet, a Viskó története, amely segít Isten igazi, elfogadó szeretetét megérteni. A kipróbált, kemenesaljai evangélikus hit meggyőzheti és támogatja az önmagát már megtaláló, jól ismerő, Istenhez egyre közeledő és Isten közelségében boldog lelket, aki megerősödve maga is meggyőzhet és támogathat másokat, mert nevének jelentése is boldogságot hozó. Hitből hitbe terjed a bizonyosság: most, vagy soha: meg kell konfirmálkodnunk, mert Jézus nélkül nem érdemes élni; és ha már Jézussal, akkor egész lénnyel, egész élettel, családdal, munkával, szabadidővel érdemes követni Krisztust, aki a református templomban épp úgy megtalálható, mint itt.
Mert a hívő és konfirmációban megerősített hitű ember, akit maga a Feltámadott győzött meg, tevékeny akar lenni a blogján, a családjában, a rá bízott közösségben, a gyülekezetben, a minisztériumban éppúgy, mint a demenesek között. Ezek gyülekezetünk öt mai konfirmandusának terepe. A húsvéti hit olyan erővel hat ránk, hogy képtelen bennünk rekedni, képtelen benük rekedni. A húsvéti hitet meg kell osztani. Minden évben frissül a gyülekezet hitélete felnőtt konfirmandusaink hite által. Becsüljük meg őket! A feltámadás hit életjel.
Végül evangéliumi történetünkben van egy mondat, amire nem szoktunk elegendő figyelmet szentelni, hiszen a sírkert rengeteg izgalmat tár elénk Jézus feltámadásának észlelésekor. "És menjetek el gyorsan mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileában." (7.v.) Az angyal mondja ezt az asszonyoknak. "Előttetek megy Galileában."
Jézus mindig előttünk jár. Jézust nem a hátunk mögött kell keresnünk. Az asszonyok a halottak között keresik az élőt. Visszatekintenek, a múltba ragadnak, holott Jézus előttük van.
Te, testvérem, aki ma délelőtt úgy döntöttél, hogy gyülekezeteddel ünnepeled a feltámadást! Milyen hited van? Jézus számodra egy régi történet szereplője, aki a Biblia tiszteletre méltó lapjain szerepel? A kereszténység jó része egy régen élt Jézusban hisz. Jó visszaemlékezni rá, nosztalgiázni a nagyünnepeken. De Jézus mindig előttünk jár. A jelenben és a jövőben egyszerre. A kereszténység egy olyan eleven, élő személy jelenlététől függ, aki egyszerre van jelen a mennyben és a földön. Egy gyülekezet akkor erős, ha észreveszi és hiszi: Jézus uralkodása nem legenda, monda, nem mese, hanem valóság.
A feltámadás felfoghatatlan, nem is érdemes okoskodni rajta. Ezt hinni kell. De a feltámadottal minden nap találkozhatsz. Én ma már többször találkoztam vele. Tudom, ezzel nem vagyok egyedül, ugye?
Ámen.