Böjt 2. vasárnapja
Szentendre, 2018. február 25.
Jer 26,1-16
EÉK 80, 3, 198, 311, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Prófétai hang
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
"Gondolj Uram irgalmadra!" (Zsolt 25,6) - Reminiscere vasárnap van. Isten irgalmát büntetése elhagyásában szoktuk látni. Jézus magára vette a világ bűneit, ahogy főénekünkben énekeltük: "Ó mérhetetlen szeretet csodája! / Az vitt a kínok, fájdalmak útjára." (EÉK 198,5) Tehát a Krisztusban lévő embereknek - a Szentírás kinyilatkoztatása szerint – nem kell elszenvedniük a kárhozat pokoli büntetését, mert Isten Krisztusért irgalmas lesz. Ezért imádkozzuk minden évben böjt második vasárnapján az istentisztelet első mondatával így: "Gondolj Uram irgalmadra!".
Ám ennél még jobban szeret minket Isten. Nem csak a keresztfára felvitt bűneinkért fizet jóvátétel Fia életével. Nem csak felépíti a mennyországot és vár minket. Isten nem csak a világ végén gondoskodik övéiről.
Az Istentől elszakadt teremtmény hívására visszatalál, majd elszakad, újra visszatalál és újra elszakad. Ezt egy nemzet, egy egyház, egy család és leginkább a saját életünkben tapasztalatként látjuk. De Isten azt szeretné, ha a visszatalálás után nem lenne újabb és újabb elszakadás. Az Istentől elszakadt teremtmény az evilági pokolnak van kitéve. Hogy ez ne történjen meg, Isten gondoskodik olyan emberekről, akik az elszakadás következményeit vázolják. Ők az őrszemek. Az éberek és józanok. Ők mások, mint egy átlag polgár. Lehet rájuk figyelni és le lehet őket szavazni. Lehet értük imádkozni és meg lehet őket átkozni. Ha Isten személye, szava és emberei számodra, egy egyház, egy nemzet számára súlytalanná válik, olyan dolgok fognak történni, amit nagyon nem akarsz.
A próféta szavunk a görög [profoneo] szóból származik. A telefon szavunkból ismerjük a fon, hangot jelentő szavunkat. A profoneo tükörfordítása valahogy így néz ki: a nyilvánosság előtt megszólaló hang.
Próféta volt például a prófétaság forrása, Mózes, vagy a gyermekkorban elhívott Sámuel; a tüzesszekéren elragadott Illés, de Illés lelkét öröklő utódja, Elizeus is; a legnagyobb hatású próféta, Ézsaiás és a szenvedélyes szenvedő Jeremiás; éppúgy, mint a privát életével, házasságával is prófétai üzenetet hordozó Hóseás és a Szentlelket jövendölő Jóel, utóbbiakról elnevezett bibliai könyveket is ismerjük és szeretjük.
Az ó-és újszövetségi próféta feladata a nagy nyilvánosság előtt elmondani, hogy bizonyos politikai vállalkozások, amelyek közvetlenül érintkeznek az üdvösség történetével Isten akarata szerintiek, vagy sem. (Ez sem a bibliai korokban, sem pedig ma nem egyszerű történet.) Ugyanis a prófétát nem egy közösség hívja el, a prófétát nem demokratikusan választják, nem kell hozzá közgyűlés, vagy püspöki kiküldetés. A próféta nem egyházi szóvivő, aki a püspöki tanács meglátását mondja mikrofonba. A próféta sohasem lehet önjelölt. A próféta Isten ajándéka egy közösség számára, akit maga Isten felruház a szólás jogával és szabadságával. Isten irányítja gondolatait és szavait, a próféta egzisztenciálisan is hivatásának alárendelt ember. Isten és teremtményének pillanatnyi helyzetében, konkrét kapcsolatába megszólaló közvetítő, aki akkor szól, ha felső kormányzati szinteken hozott döntés emberek üdvösségét veszélyezteti, ha az egyház eltér Krisztusától, ha a meghatározó trend isteni helyett emberi lesz.
Vízionálja a jövőt, de nem, mint látnok, hanem mint aki Isten kettős arcát látja. Annak az Istennek, akinek kezében van a büntetés és az üdvösség keserű és édes hatalma, ahogyan azt a bibliai történetekben olvassuk.
Jeremiás próféta könyvének elején találunk egy kis összefoglalót a próféta munkájáról, ami egyben Isten rendelkezése: "Én most a szádba adom igémet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!" (Jer 1,9-10)
Jeremiás próféta olyan üzenettel érkezik a néphez, ami a drasztikusan romló jövőt vetíti előre. Jeremiás kortársai emlékezetében még elevenen él Éli főpap fiainak, Hofninak és Fineásnak a bűne, akik visszaéltek papi hivatásukkal és a vagyon mámorában a korrupció bűnébe estek. Isten büntetéseként élték meg a silói templom elpusztítását. Jeremiás hasonló veszteségről prófétál, ha továbbra is úgy járnak templomban, hogy közben lopnak, hamisan esküsznek, idegen isteneket imádnak. Ne feledjük, ekkor a templom magát a kultuszt, a vallásgyakorlás lehetőségét jelenttette. Ha a templomot lerombolják, vége mindennek. Jeremiás által így szól az Úr: "Ha nem hallgattok rám és nem életek törvényeim szerint, amit elétek tártam, és nem hallgattok szolgámnak, a prófétáknak a beszédére, úgy bánok ezzel a házzal, mint Silóval." (5-6.v.)
Jézus is bizonyos értelemben próféta volt. Más, mint a többiek. Ő közvetlenül ismeri az Atyát. Jézus látja egy nemzet, egy egész egyház irányultságának következményeit. Jézusra mindenek előtt, mint Megváltó, Üdvösséget szerző Krisztusra van szükségünk. Emellett Jézus, a teljesség igénye nélkül soroljuk, mint próféta a mai egyház tanácsadója, szupervizora és coacha egyben. Az önmagába bonyolódott, rövidlátó egyház külső szakértője, aki egyszerre van kint és bent. A zavaros szellemi kavalkádban a tiszta hang. A célt tévesztett egyház megjavítója. A vallás, a gyülekezet kontúrjainak elmosódásában az új vonalak megrajzolója.
A mai próféták Jézus Krisztussal vannak közvetlen kapcsolatban. Az ő szemével látják dolgainkat. Krisztusi lélekkel megtelt próféták, a mai Jeremiások meg tudják és meg fogják mondani, mikor néptelenednek el magyarországi templomaink, mikor használaton kívüliségük elhagyatottságában le kell lerombolni őket, vagy mikor fogja a hivatását betölteni képtelen egyház vállalkozókkal, befektetőkkel templomainkat átépíttetni kocsmának, színháznak, lakóháznak, vagy épp kultúrháznak. Mégse az épületeinkért aggódjunk. Inkább az előzményekre figyeljünk együtt nagyon-nagyon. Arra figyeljünk, hogy sohase akarjunk egyházat alkotni, szervezni Jézus nélkül. Az egyház nem a miénk. Mi vagyunk Krisztuséi. Amikor a gyülekezet felügyelőt, presbitereket, tisztségviselőket választ ez legyen a gyülekezet meghatározó gondolata.
Amikor valaki szolgálatot vállal, akár esküt téve a beiktató istentiszteleten, akár választás nélkül, apróbb, de fontos szolgálatot, azért vállalja, hogy közösségünk Isten parancsolatait megtartva éljen az ő dicsőségére. Isten érvényben lévő legfontosabb parancsolata pedig a szeretet parancsa, amit ha megtartunk, nemcsak templomaink fognak állni, hanem gyülekezeteink is virágozni fognak. "Reminiscere miserationum tuorum, Domine." "Emlékezzél meg Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak." (Zsolt 25,6)
Ámen.