Ötvened vasárnap
Szentendre, 2018. február 11.
Jn 4,25-30
EÉK 441, 3, 442, 387, 489
Horváth-Hegyi Olivér
Jézus a cselekvő szeretet
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Szeretet nélkül minden szétesik és taszító, viszont a szeretetben minden egységre jut, és Isten előtt kedvességre lel (D. Bonhoeffer nyomán).
Ennek a bonhoefferi mondatnak mindkét részét megéli a keresztény ember. Ahol nincs szeretet, ott nem sok jó terem. A szeretet nélküli állapot Isten nélküli állapot. Ettől menekül az ember Isten felé Ádám és Éva óta, mert a szeretettől elszakadt ember kibírhatatlan kínoktól gyötrődik és farkaséhes a szeretetre. Ám ezt csak az érti, aki legalább egyszer átélte az újszövetségi értelembe megismert szeretetet. A Biblia azt mondja "Isten a szeretet" (1Jn 4,16). Ebben a rövid mondatban, Isten a szeretet az Isten hangsúlyosabb, mint a szeretet. Hiszen aki megismeri Istent, megismeri a szeretetet, ám aki megismeri a szeretetet, az még nem ismeri meg Istent. Tehát Isten következménye a szeretet és nem fordítva. A bölcsességirodalom ezt úgy fogalmazza meg, hogy a "Bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a szentnek a megismerése ad értelmet." Tehát a szent Isten megismerése nélküli bölcsesség, amely az Isten tiszteletével kezdődik nem igazi bölcsesség. A Biblia szerint a bölcsesség alapja Isten ismerete, így a bölcsesség mindig teli van szeretettel.
Evangéliumi történetünkben van egy asszony, egy samáriai, aki belegabalyodott saját életébe. Az övé az újszövetségi kor legelrontottabb életei közé tartozott. Azt tudjuk róla, hogy öt férje volt és az a férfi, akivel együtt él, nem a férje. Ennek okairól nem beszél János evangélista, mindenesetre egész Júdea és Galilea pálcát tört felette és feltehetően kiközösítették. A történet szerint Jézus ezzel az asszonnyal találkozik Jákób kútjánál. A samáriai asszony Jézussal találkozva magával a szeretettel találkozik. Az igazság az, hogy ez az asszony talajt vesztett ember, egy megbélyegzett, szégyennel és bizonytalansággal küzdő, elmagányosodott lélek, akiről tudjuk, hogy akkor megy friss vízért a kúthoz, amikor senki - délben, a rekkenő hőségben, nehogy összefusson valakivel. Ez az asszony bujkál.
Napi küzdelmeink közé tartozik, hogy az igazság miatt szégyenkezünk, bujkálunk, ahogyan Ádámék az Éden kertbe Isten elől elrejtőznek a fák közé, mert a szeretet közeledését már el sem hisszük. Milyen nehéz dolga van annak, aki találkozik az igazsággal, de a szeretettel nem. A Szeretet himnusza szerint "a szeretet örül az igazságnak" (1Kor 13,6). A szeretet egyáltalán nem ismeri a konfliktust (Bonhoeffer). A szeretet nem menekül el, ha az igazság megjelenik. Az igazság nem írja felül a szeretetet.
Jézus cselekvő szeretetet - ti. szeretetének egyértelmű jelét mutatja az asszony felé - annyira meglepi a tanítványokat, hogy amikor a faluból visszatérnek a kúthoz, ott találják az egyébként is necces helyzetet, egy férfit és egy nőt, akik elmélyült beszélgetésben vannak egymással a kánikulában és csodálkozásukban megnémulnak. Az igazság bennük az, hogy ez egy bűnös életet élő nő, az igazsággal szemben tapasztalt értetlenségük az, hogy ezzel az asszonnyal ott ül a szeretet. Mi tehát a szeretet?
Sakya Muni a 6. századi buddhista szent annyira el akart nyomni magában mindent, ami érzéki, vágy, ami figyelmét eltereli a lélekről, hogy hosszú éveket töltött a földön ülve mozdulatlanul, karját mereven kitárva az ég felé. Ez a mozdulatlanság olyan jól sikerült, hogy egyszer egy madárfészket rakott a tenyerébe. Sakya annyira el akarta érni a buddhista mennyországot, üdvösséget, a Nirvánát, hogy szeretni sem akart, hiszen az érzelem megzavarná őt. Azonban egy idő elteltével megszerette a kis madárcsaládot és mozdulatlanságukban elkezdett hozzájuk kötődni. Amikor a fiókák kirepültek a tenyeréből, egy könnycsepp gördült le merev arcán. Az önuralma, fanatikus elszántsága fölé emelkedett a szeretet, amely emberségének letagadhatatlan jellemzője. A könnycsepp ugyan arcán végigcsorgott, mozdulatlan testében, ott belül, egy hatalmas vihart élhetett át, de kezei mozdulatlanok maradtak.
A tanítványok mozdulatlanok maradtak Jézus és az asszonyt látva. De Jézus mozdulni képes szeretet. Ő elindít, ahogyan az egész világot elindítja a másik ember felé. Nem tudjuk, később mi történt a samáriai asszonnyal, de azt olvassuk, hogy otthagyva kórsóját elment és szólt az embereknek. Azt mondta nekik, menjenek a kúthoz, mert Jézussal fognak találkozni. Menjenek ahhoz, aki az élő vizet ígéri. Menjenek Krisztushoz, ami a cselekvő szeretet és akivel eltöltött akár csak néhány perc megváltoztatja az életet.
Cselekvő szeretet. Ókori filozófusok, aztán humanisták, majd kortárs emberi hangon megszólaló irodalmárok tömkelege írt gyönyörűen a szeretetről. Caius Plinius Secundus is ilyen volt, aki Jézusnál 30 évvel volt fiatalabb. Politikus volt, mint aki közvetlen kapcsolatba került a jézusi mozgalommal. Kiváló ember volt, szerették és tisztelték tiszta gondolkodásáért, briliáns politikai megoldásaiért, amit áthatott a rendezett, elvhű, igazságra érzékeny mátrix. Rabszolgáit családtagként köszöntötte, jól bánt velük, a kegyetlenkedés távol állt tőle. Amikor helytartó lett és a császár azt kérte, hogy provinciájában számolja fel a kereszténységet, elkezdte megkínozni őket. Emberséges volt? Addig, amíg nem kellett dönteni, amíg az emberségessége nem került semmibe, amíg fáradtság, áldozat, hátrényok nélkül lehetett az, igen emberséges volt. Amint döntenie kellett a szeretet és felettese kérése között, felettese győzött.
Amint a szeretetnek ára van, gondba kerülünk. Jézus vállalta a szeretetet, a halálig menően. Gondba került miatta? Igen. Mégis erre buzdít minkt. Ha hátrébb is sorolódsz, ha károd is származik belőle, ha a sokkal nehezebb út is, válaszd a szeretet.
Küzdök azokkal, akik humanizmust hirdetve a Krisztus nélküli szeretetet, úgymint az emberek iránti érzékenységet, az irgalmat, a szelídséget, az önmérsékletet, a segítőkészséget, nagyvonalúságot azonosítják a keresztény szeretettel és azt hirdetik, hogy ateisták jobban szeretnek, mint a keresztények. A keresztények nem bűntelenek. Mi keresztények harcolunk a magunk esetlenségével, bűneivel. Pedig meg kellene értenünk, hogy a szeretet nem emberi tulajdonság, pláne nem emberi teljesítmény. Nem születik senki úgy, hogy teli van szeretettel és kész. A szeretet Isten lényege. A szeretet, ahogy mondtuk, maga Isten. Ez számunkra Jézustól ered. Ő a szeretet abszolút mértéke és valósága. "Ez a szeretet nem az ahogyan mi szeretjük Isten, hanem az, hogy ő szeretett minket és elküldte fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." (1Jn4,10) Minden templomi találkozásunk, minden igeolvasásunk, minden Krisztusra gondolásunk ezt erősíti meg bennünk.
Tehát aki cselekvő szeretetben szeretne élni, ne a szeretet hajkurássza, hanem kerüljön közelebb a szeretet egyetlen és kiapadhatatlan tiszta forrásához, Jézus Krisztushoz. És aki közelebb akar kerülni Jézushoz, figyeljen arra, hogy nincs Krisztus követés szeret nélkül. Jézus konkrétan szeretett. Szeressük egymást konkrétan és ha egy kezünkbe fészkelő madár elköltözése megindít, mozduljunk meg bátran, mert a szeretet nem csak könnyeket hullat, hanem áldozatra is képes másokért.
Ámen.