Hetvened vasárnap
Szentendre, 2018. január 28.
Mk 7,5-16
EÉK 63, 3, 296, 320, 374, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Itt van-e a szíved?
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Ha gyülekezetünk egy panylai nemtudom szilvafa, akkor a reformáció történetének erdejében nem magasabb, mint két méter, törzsét egy felnőtt gyűrűt alkotó két keze körül fonja, ágait még csak óvatosan lehet metszeni, de már kell, levelei között néhány gyümölcs érik, gyökerének fiatal elágazásai nincsenek túl mélyen, de stabilan tartják a fácskát. Ilyennek látom a gyülekezetet. Fiatalnak, ígéretesnek, kialakulónak, olykor az erősödés érdekében metszeni valónak, gyümölcstermőnek. Hagyományaink most alakulnak ki, gyermekeink lesznek azok, akik harminc, negyven év múlva tősgyökeres szentendrei evangélikusok lesznek. Harminc, negyven év múlva a mostani középnemzedéket a gyülekezet véneinek nevezik majd, akik rítusokba, szokásokba neveltük fel őket, amihez talán ragaszkodni fognak. Ilyen átörökített hagyomány lehet a megszületett gyermekek családjának kedveskedő komatál, a húsvét hajnali istentisztelet, az istentisztelet utáni szeretetvendégség, vagy palacsinta készítés, balatonszárszói gyülekezeti hétvége, vagy épp a gyermekek elfogadása a vasárnap délelőtti istentiszteleten.
Jézus sokszázéves hagyományba beleszülető emberekkel találkozik. Merevek, tradicionalisták, farizeusok. Vallási hagyományaik kiállták az évszázadok próbáit, identitásuk rendíthetetlen, szabályaik letisztultak, Jézus mégis kritikával illeti őket. Sőt! Egyenesen kártékonynak nevezi egyik másik templomi, vallási, kultikus szokást.
Itt, a Márk írása szerinti evangéliumban, ahol egyesek kiakadnak azon, hogy a tanítványok étkezés előtt nem mosnak kezet, Jézus nem a bacilusok ellen hatásos kézmosást kifogásolja. Sokkal inkább arról van szó, hogy a templomi mainstream úgy gondolkodott, hogy aki tökéletesen betartja az előírásokat, szabályokat, az üdvözülni fog. A jézusi korban a zsidóság körében ugyanis szokás volt, hogy a templomi áldozatbemutatás előtt kezet kellett mosni a papoknak. Ha Istenért teszel valamit, azt csak tisztán teheted, tehát tisztálkodj meg! Mivel hozzánk hasonlóan a hétköznapi étkezések előtt az átlagember imádkozott, tehát Istent megszólította, istentiszteleti cselekményre került sor. Aki tehát nem mos kezed étkezés előtt, az tiszteletlen Istennel, bűnt követ el, ami távol tartja őt az üdvösségtől. Jézus erre mondja, hogy ti "szépen félreteszik az Isten parancsolatát azért, hogy helyébe állítsák a maguk hagyományait."
Evangélikus egyházunk hitvallása az Ágostai Hitvallás, amit Luther nyomán kortársa és professzor barátja, Melanchton Fülöp fogalmazott meg 1530-ban. A 26. főcikk a hagyományok, a vallásos cselekedetek túlértékelése ellen emeli föl hangját. Sokan este kétségbe, hogy a hagyományokat nem tudják megtartani, az egyház a lelkiismeretet ott terhelte meg, ahol csak tudta. Az igazi baj az volt, hogy közben számukra súlytalanná vált Isten igéje, a Biblia, Jézus tanítása, mindaz, ami a valódi hitet ébreszti és erősíti, tehát a Szentlélek munkája nyomán a kapcsolat Istennel. Mert hát semelyik egyház nem tud üdvösséget adni saját hagyományainak betartásáért cserében. Az üdvösség kegyelemből és nem érdemből van hit által.
Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a törvény betűje és a törvény szelleme nem kerülhet ellentmondásba egymással. A felolvasott igében az a bizonyos korba szó utal erre. A korba az áldozati ajándék, mondjuk egy szép, egyéves hím bárány. Jézus azt mondja, hogy ha van egy szegény szülőpár, akinek gyermeke történetesen úgy tartja meg a "Tisztelt apádat és anyádat!" parancslatot, hogy azt az állatkát ez esetben nem a templomi kultusz felajánlására, hanem szükséget szenvedő szüleinek adja, akkor nem vétkezik. Jogos, de nem etikus. Jogos lenne az áldozati bárányt a tized részeként Isten céljára felajánlani, de a szülőkkel szemben ez nem etikus.
Jézus a Hegyi beszéd, törvénymagyarázata elején azt mondja a meglepett és furcsa emberszerető megoldásain csodálkozó embereknek, hogy nem eltörölni jöttem a törvényt, hanem betölteni. (Mt 5,17) Sokszor nem értjük ezt a mondását. Ha "a káosz megfejtésre váró rend" (Enemy c. film), akkor egyedül Jézus tudott úrrá lenni a káoszon. Amit Jézus tett, az rendbe volt. Megoldásai tökéletesek voltak. Ő a rendből jött és a rendbe ment vissza, ő maga a rend. Minden ellentmondás és feloldhatatlan feszültség ellenére megtalálta a megoldást. Ebben szeretne segíteni nekünk is, akik az igehirdetésre készülve azt énekeltük: "Jóra nincs bennünk tehetség / Erőnk hiába fárad." (EÉK 320,1). Erre kéri őt a mai gyülekezet, aki elismeri tökéletes megoldásait. Az a gyülekezet kéri, amelyik nem akar káoszban élni. Káoszban a családban, káoszban önmagával, káoszban a 21. század közepe felé tartva. "Uram, te megsegíted az alázatos népet, és a gőgös szemet megalázod." (Zsolt 18,7) Jézus volt az egyetlen ember, aki tökéletesen meg tudta tartani a törvényt úgy, hogy nem lett farizeus. Fantasztikus, hogy ő mondja a benne hívőknek: "Barátaim vagytok!" (Jn 15,14) Az kínálja fel barátságát, aki a szeretet törvényét úgy töltötte be, hogy életét adta értünk.
Erre a szeretetre van szükség gyülekezetünkben is. Mi nem váltjuk meg egymást a kárhozattól. Mi széppé, örömtelivé tudjuk tenni egymás életét. Gyülekezetünkben a jézusi törvények szellemében tudunk ítéletmentesen gondolkodni, tudunk a keresztény ember szabadságában együtt lenni. Jézus jelenléte ezt váltja ki belőlünk.
Miért vagy hívő? Miért jársz a gyülekezetbe? Miért nézegeted egyházunk honlapját? Miért irattad gyermekedet a gyülekezet ovijába? Miért úrvacsorázol kéthetente? Miért fogsz tisztséget vállalni az általános tisztújításon? Miért fizetsz egyházfenntartói járulékot? Miért jársz velünk Balatonszárszóra? Miért választottad ezt a templomot, ennek a gyülekezetnek lelkészeit? Mindez nem üdvözít. Mindez senkit sem tesz Isten gyermekévé.
Jézus kifogásolja, hogy a sok emberi szokás, megszokás nem elég. "Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem." (6.v.) Itt van-e szíved a templomban? Eljön-e a szíved Szárszóra? Hittel veszed az úrvacsorát? Tényleg Isten ügye fontos, amikor átutalod az egyházfenntartást, amikor hozzád ér a mozgó persely? Gyermeketek keresztelőjére tudtok úgy tekinteni, hogy annak köze van az üdvösséghez? Eleget imádkoztok konfirmandus gyermeketekért, aki Pünkösd ünnepén Isten különleges szeretetében részesül az első úrvacsoravételben? Krisztussal, a hozzád szóló Istennel találkozol a honlapunk galériáját nézegetve? Isten munkáját látod az ovinkban? Tudod mér, hogy a lelkész nem más, mint Isten kezében egy eszköz? Tudod, hogy ha presbiter, pénztáros, egyházfi leszel, Isten szolgálatába állsz be az ő országának építésére?
Gyülekezetünket egy fiatal fácskának látom, ahol a hagyományok, szokások szívből, lélekből alakulnak. Ha Isten engedi és megérem, nyolcvan évesen úgy szeretnék visszalátogatni hozzátok, hogy bennetek, gyermekeitek, unokáitok szokásaiban a krisztusi lelkület elevenségét látom.
Ámen.