Karácsony utáni vasárnap
Szentendre, 2017. december 31.
Ézs 41,8-14
EÉK 41, 152
Horváth-Hegyi Olivér
A felénk húzó Isten
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Az emberek többsége a nagyobb és erősebb irányába orientálódik. Klassz érzés a magabiztos, nyerő oldalán állni. Így az esélyek is hatványozottan nagyobbak az érvényesülésre, előre jutásra. Egy stabil cég, tehetséges vezéregyéniség, politikus, sok lábon álló kőgazdag vállalkozó, az intellektuálisan, mentálisan kerek személyiség sokakat magával húz.
Az emberek kisebbik része a kisebb, gyengébb irányába húz. Létezik olyan érdek, amely azt mondja, hogy a vesztes mellé állni érdemes. Létezik olyan, hogy nincs érdek, csak szeretet, vagy irgalom, vagy aranyszabály. Egy fogyó közösség, öregedő család, egy down-kóros fiú, mindenét elvesztett idegen kevesekből álló gyűrűt von maga köré. "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek veletek, ti is azt cselekedjétek velük. (Mt 7,12)
Mindkét viszonyulásnak számtalan oka lehet. Jó győzni, a jövő érdekében és jó érzés a kicsi mellé állni.
Végül vannak olyan emberek, akik egyik csoportba sem találják a helyüket. Szerintem ők vannak a legkevesebben. Sem a kicsik, se a nagyok mellé nem húznak és persze ennek is bőséggel lehet sorolni az előzményeit.
Minket ma, az év utolsó vasárnapján az érdekel, hogy Isten miként húz a kicsik felé és az ember miként húz a nagy Istenhez.
A Bibliában Isten nem egyforma. Az Ő megtapasztalt mértékét leíró elbeszélések aszerint váltogatják egymást, hogy ki milyen helyzetből látta.
Isten, Ézsaiás prófétán, tehát egy emberen keresztül egy olyan korszakában szólítja meg az övéit, amikor azok megkeményített szívvel, Istentől meglehetősen távol vannak. A szekeret hiába tolják, nem nagyon akar menni, nyomás van rajtuk, hiányzik a társadalmakat alapvetően éltető szabadság, önállóság, jólét. Távoli, ezért egyre kisebb Istenről beszélnek, akinek már a keze is megrövidült, nem tud már segíteni. A többi nép a bezzeg nép, köztük a pogány babiloniak, akik fogságában senyvednek. Bezzeg nekik vannak aranyba, fába faragott Istenük, nem is egy, bezzeg nekik van erősödő társadalmuk, stabil gazdaságuk, kitűnő iparuk, és rengetegen bedolgoznak nekik. Bezzeg az ő külső és belső piacuk kitűnő perspektívát nyújt a fiataloknak.
Az elégedetlenséget meghaladó aszott rezignáltság rendkívül sebezhetővé tesz egy népet.
Sorsuk jobbra fordulását várva szólal meg a Bibliában Isten minden eddiginél kedvesebb hangja: "Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened." (10.v.)
Az év utolsó vasárnapján emlékezük az agg Simeonra. Simeon, ez az Isten igéjét komolyan vevő, szimpatikus idős, élettel betelt ember látni szerette volna a megígért Messiást, ezért élete java részét a templomban és környékén töltötte. Amikor meglátta Jézust, elkérte Máriától, karjába fektette és a 8 napos Jézusért és e világért kezdett imádkozni. Simeon és aztán a hozzá csatlakozó prófétanő, Anna fülébe csenghetett a régi ige: "Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened." (10.v.)
Ma már mondhatjuk, hogy egy tejes év van mögöttünk. Milyen volt a 2017-es esztendőtök? Teljes volt? Az agg Simeon meglátta üdvösségét. Kit láttál meg ebben a templomban? Megláttad Isten egyszülöttjét? Érdemes volt templomba járni és várni, mikor érkezik meg hozzád? Téged is keresett az Úr. Ez a tudat önmagában kiemel a gyengének hittek közül. Mindaddig tart bennünk az élni és boldognak lenni akarás, míg egy nagy, erős, és magabiztos Isten mellett érezzük magunkat. Én ezért szeretek itt lenni veletek. Ezért nem akarok gyülekezet nélkül élni lelkészként, nem lelkészként – mindegy is. Emberként, akinek szüksége van egy nála nagyobbra, aki ma nem szolgájának, nem teremtményének nevez, hanem örökösének, mert gyermeke, fia lehetek, Jézus kistestvére, aki felnéz a nagy testvérre és mindent el akar tanulni tőle úgy, hogy sohasem válhat azzá, aki ő.
Ezért hát amikor összegezzük a 2017-es esztendőt, nem önmagunkra nézünk, akiknek halandó férgecske-pondró élete (Jób 25,6) inkább riasztó, mint bátorító.
A teremtő Úrnak volt hatalma megszüntetni a káoszt és rendet tenni univerzális méretekben. A teremtő Úrnak van hatalma rendet tenni a számára sem jelentéktelen életedben. Krisztus ebben a mi segítő erőnk.
Olyan vidáman tudtuk énekelni a főéneket: "Ő az élet és üdvösség, ünnepeljük földre jöttét..." (EÉK 152,4)
Az év utolsó vasárnapi útmutatói igéje is ezt húzza alá: "Az ige, testté lett, közöttünk lakott és láttuk az ő dicsőségét." (Jn1,14)
Miként húz az Isten a kicsik felé? Minden ötletével és leleményével, minden szeretetével és féltésével, mint egy édesanya, vagy édesapa, aki gyermekének millióféleképpen el szeretné mondani, mennyire szereti.
"Mert én az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!" (13.v.)
Ámen.