Ádvent 1. vasárnapja
Szentendre, 2017. december 3.
Lk 3,1-6
EÉK 131, 1, 149, 132, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Ádventi imádság
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Ma, egy szokásos vasárnap reggeli után, egy szokásos vasárnapi élményeket tartogató napon, egy szokásos kényelemmel eltölthető vasárnapon, ma, az elmúlt évszázadokhoz egészen hasonló ünnepi napon, a szokásos templomi betlehem, szokásos ádventi koszorú és szokásos lila ádventi terítő mellett és előtt készülődünk emberlétünk felfoghatatlan ünnepére.
Ádvent első vasárnapján az útkészítő Keresztelő János alakja jelenik meg. Annak a prófétának, aki egyedüliként láthatta és hallhatta, talán ölelhette meg azt, akiről prófétált. A pusztába a Messiás fogadására utat készítő emberek hadát láttatja meg Keresztelő János. János, akinek egyáltalán nem közömbös, ki hogyan fogadja Jézust. Minden porcikájával, azon erőlködik, hogy a kiváltságos nemzedék, aki Isten Fiát egészen közelről ismerheti majd, készen legyen befogadására. Ugyanis, ha Jézus csak úgy berobban a világba, nem lesz elég az a három csodákkal, gyógyításokkal, igehirdetésekkel megtöltött esztendő a felocsúdásra! Keresztelő János szerint kár lenne csupán utólag fejhez kapni: De hát itt volt közöttünk! Láthattuk volna az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét! Mondhattuk volna: Ez a Krisztus az élő Isten Fia! Elhihettük volna, hogy üdvözítő született nekünk, az Úr Krisztus a Dávid városába. Mi is kiabálhattuk volna a háztetőkről, hogy térjetek meg!
Az első ádventi időben Jézus érkezését előkészítő prófétánk ószövetségi kollégájának szavait idézi. Ugyanis Ézsaiás a babiloni fogságból szabadulni készülő népet próbálja lélekben felkészíteni a nagy hazatérésre. Először is arra, hogy lesz hazatérés. Másodjára pedig arra, hogy ezt Isten szervezi. Jeremiás az eljövendő nagy királyt láttatja meg, aki képes a történelmet is megváltoztatni, csakhogy övéit biztonságba helyezze. A nép rabságának ideje letelt, minden helyreállhat. Az Úr érkezéséhez minden természeti és természetfeletti megmozdul és elkészülhet a reménység útja.
Ez a pusztába kiáltó hang Keresztelő Jánosnak bizonyul. A megtérés keresztségét említi, mint a lehető legalkalmasabb módját a felkészülésnek. Aki Jézussal szeretne találkozni, térjen meg és tisztuljon meg bűneiből, mert az úr közel.
Lila színű oltárterítőnk utal erre a bűnbánatra, ádventet ezért nevezzük kisböjtnek. Ez a gyónás, a bűnök lerakásának ideje. Karácsonyig az önmegtartóztatás napjai. A pohár letételének ideje, a korábban kelés hetei, az imádságos reggeli rorate és esti kompletórium (lásd hirdetés) lehetősége, a laptop és ipad lecsukásának napja.
Jézus korában élő esszénusok, ezek a visszavonultan élő rendkívül radikális szigorúságot hirdető szerzetesek rituális fürdővel szimbolizálták kifelé és befelé a lélek megtisztulását. Keresztelő János a megtérést, Jézus fogadásának előkészületét még markánsabban képzeli el. A bemerítés, a Jordán vizében teljes alámerülés rítusát vezeti be, de nem megismételhető ódon. A keresztség a bűnöktől szabadulás abszolút rítusa. Ez a keresztség emlékezet arra, hogy elindultam Jézus felé. Szüleim indítottak, nagyszüleim akarták, keresztszüleim ígérték a támogatást. A megtérés a keresztséggel kezdődik és egy döntéssel végződik. Ezt a döntést – Luther szerint – egyik nap sem spórolhatjuk meg.
Ehhez kapcsolódik ádvent egyik érthetetlen igéjének magyarázata. A halmok elhordása, szakadékok feltöltése, görbe út egyenessé alakítása ugyanis a következő igeversek magyarázzák. János az erkölcsi, a mindennapi életre utal és arra szólítja fel hallgatóit, hogy a megtérés gyümölcseit teremjék. Ádvent zsoltára tökéletesen illeszkedik ehhez a gondolathoz: "Utaidat Uram, ismertesd meg velem." (Zsolt 25,4)
Itt vagyunk hát. Ezek a gondolatok már nem kétezer évesek. Bámulatos, ahogyan az egyház a maga esztendejét úgy építi fel, hogy évről évre Krisztus valóságos, második visszajövetelére emlékeztet első eljöveteltét erőteljesen idézve.
Pál sürgetően írja a rómaiaknak, hogy keljenek fel álmukból, mert nemsokára másodjára is visszajön Krisztus. Ez a közeli visszavárás kijózanító és élénkítő. Egésze más fénybe helyezi a kicsapongást, részegeskedést, felelőtlen éltet annak minden élvezetével. (Rm 13,11-14)
Együtt készülünk egy megszenteltebb életre és olyan jó, hogy nem kétévente, vagy öt évente van ádvent. Ez az idő az evangéliumi élet örök életre felkészítő nyitánya, melyben Jézussal, mint Üdvözítővel fogunk találkozni, akinél fordítva vannak a dolgok. Nála nem az a legnagyobb, aki tökéletes bevásárlás után tökéletes ajándékokat csomagol egy tökéletes karácsonyest délibábjához, nem az a legnagyobb, akinek az ádventi koszorúja a legszebb az utcában, nem az a legnagyobb, aki karácsonyi jelentőségét kellő szintre emelte, nem az a legnagyobb, aki... . Jézusnál az a legnagyobb, aki Keresztelő Jánossal együtt eljut az ádventben addig, hogy "néki (Jézusnak) növekedne kell, nekem pedig kisebbé kell lennem."
Az elmúlt két napot a kismarosi ciszterci nővérek vendégházában töltötte a presbitérium és óvodánk munkatársi közössége. Hajnal 5:10-kor kezdődik a laudes-ük, reggeli imádságuk, dicséretük. Azért ilyen korán, hogy mielőtt a világ felkel, imádkozzanak értünk. 15 megszentelt életű ciszeterci nővér. Ma hajnalban is meggyőződtem arról, hogy ádventi, értünk mondott imádságuk nem szócséplés, szerzetesi hóbort, hanem isten valóságos behívása a te életedbe és az enyémben is. Ugyanez az imádság hangzik majd értetek itt a templomban kedden és csütörtök reggel, illetve este. Megtérésért, a keresztség megerősítéséért, a megszentel életetekért imádkozunk. Tudjatok róla és higgyetek az imádság erejében!
Ámen.