Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap
Szentendre, 2017. augusztus 6.
Mt 7,15-21/
EÉK 442, 7, 448, 312, 12

Horváth-Hegyi Olivér

Egyensúly

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Az egész világ egyensúlyra törekszik. Isten a fizika és biológia törvényeit úgy alkotta meg, hogy az egyensúly létrejöttekor azt látta, hogy mindaz, amit kitalált "igen jó." (1Móz1) Most képzeljük el Istent úgy, mint aki ennek az egyensúlynak nemcsak alkotója, de fenntartója is. Számunka elképzelhetetlen kozmikus életenergiákat táplál, talán önmagából, nem tudom, csakhogy működjön az a teremtettség, amit már ismerünk, és az is, amit még nem ismerünk. Amikor az egyensúly felborul, Isten rendjében rontás keletkezik. A Hegyi beszédből idézett igénk nem kozmológiával foglalkozik, hanem velünk, akik a teremtett világ részeként hasonló mechanizmus szerint létezünk. Ha a jézusi normától eltérünk, megromlik minden. A kibillent ember egyensúlyra vágyik, a harmóniában élő emberek, élvezik az életet.

Házasságra készülő fiatalokkal beszélgettem. Amikor először találkoztam az első pillanattól szimpatikus párral, felvettem az esketési anyakönyvi adatokat, és beszélgetés közben kiderült, egyikük régi, nagy nevű püspök leszármazottja. Kicsit csodálkoztam, hogy nincs megkeresztelve és családja egyáltalán nem gyakorló keresztény, így beszéltem nekik a felnőtt keresztségről és konfirmációról. Ám kőbe ütköztem, kemény kőbe, koppant is a fejem. A nincs szükségem keresztségre és konfirmációra bőven kifejtett mondatok élesen hasogatták lelkemet. A makacs ellenállás bennem egyensúlyvesztést okozott. Egy kibillent család. Mindezt püspökömmel megosztva annyit mondott a telefonba: "Van mit tenned, végezd a munkád." Az ilyen emberek nagyon közel kerülnek hozzám, értük forróbba is imádkozom. De nem csak értük, hanem magamért is.
Hogy ne tegyem olcsóvá a kegyelmet (ami egyébként ingyen van), legyen elég szeretetem irántuk, hagyjam őket a saját tempójukban érlelődni, ugyanakkor ne zárjam be a szám, amikor az evangélium ki akar belőle jönni, és legfőképpen azért, hogy mindent szolgaként tegyek, hiszen az egyház Ura Krisztus.

Sokat beszélgettünk már arról, hogy egyre többen hangsúlyozzák, olykor számomra érthetetlen fölényeskedéssel: Isten Fia nélkül is tudnak jó emberek lenni, sőt, jobbak, mint akik templomba járnak. "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek." (Lk 5,31) - mondja Jézus azoknak, akik fura undorral tekintenek rá, mert a gazember Mátéval (későbbi tanítványával) egy asztalhoz telepedett. De ne feledjük, a színtiszta jézusi emberképben nincs egészséges. Semelyikünk nem mondhatja: nem látom értelmét Jézusnak, sem a Jézust képviselő egyháznak, mert nélkülük is boldog vagyok, teljesen az életem. Aki így vélekedik, nem kóstolt bele abba, amire teremtettünk. Lehet jót tenni, jónak lenni, de a bűnt Krisztus nélkül képtelenek vagyunk legyőzni. A bűn következménye a távolodás, a távolodás veszélye a távolmaradás, aki pedig távol marad, nem mehet be az Isten országába. "Ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok" (Rm 8,13) - írja Pál apostol a rómaiaknak.
A bennünk lakozó Lélek testi és lelki egészség.
Amióta ettem a fügéből, elhiszem, hogy bogáncs nem teremhet fügét és rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt.

Így nyáron rajta szoktam kapni magam, hogy kevesebbet olvasom az Útmutatót. "Nem mindenki megy be az Isten országába, aki ezt mondja: "Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én Mennyei Atyám akaratát." (21.v.) Az igeolvasást el lehet hanyagolni, de nem érdemes. Jézusnak nincsenek elvárásai. Aki igeolvasás nélkül is Krisztusban van, szabadságot kapott erre. Kevés ilyen embert ismerek. Inkább idősebbeket, nem csak lelkészeket, akik egész életükben naponként olvasták a Bibliát és több ezek igét tudnak idézni fejből. Náluk látom, hogy teli van az elméjük, és a szájuk Isten beszédével.

Volt Nyíregyházán egy idős néni, (Urbán) Zsóka néni, akit szüleimmel kamasz koromban meg-meglátogattunk. Neki minden új témához volt egy aranymondása, egy bibliai története. Nem volt tolakodó. Zsóka néni szelíd, mindig mosolygó tanítónéni volt, aki így is ráncosodott meg. Nem várta el, hogy bármit is mondjak, csak belső örömmel elmondta, amit a Lélek adott neki. Ő nem volt tüskebokor, vagy bogáncs, nem volt farkas és rossz fa. Bárány volt, egy bőven termő fügefa, igazi szőlő.

Isten mindannyiunkat jó fának, szép fügefának teremtett. Ézsaiás a béke korszakáról beszél. Arról az időről, amikor mindenki vágyik majd Isten hangjára, a tiszta tanításra. Az utolsó napokban lesz ez. Addig a sötétség nagyobb lesz, mint a világosság. De a világosság gyermekei Krisztustól kapják látásukat és meggyőződésüket.
Valaki egyszer azt mondta, hogy "A jövő nem más, mint rendrakásra váró jelen." Amikor már-már feszültté válok az igeolvasás elhagyása miatt, rendetlenség kezd kialakulni bennem. Nincs kedvem tervezni, nem érzem az erőt a holnaphoz, egy-egy bántó, vagy fenyegető mondat, amit itt-ott hallok legyen az személyeskedő, vagy általános, eluralkodik rajtam. Ilyenkor sokat hibázom szavakban, tettekben, amit leginkább családom érez és a közvetlen környezetem.

Negyedik gyermekünk. Magdaléna (júl. 29.) születése körül sokkal többet imádkoztunk és olvastuk az igét, mint máskor. Ez úgy megmaradt. Ennek jó hatását érezzük. De nem születik minden hónapban kisbaba. Mi viszont újjászülethetünk és ez az újjászületés teszi igazán vonzóvá a mi Mennyei Atyánk akaratát.
Ámen.