Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap
Szentendre, 2017. július 2.
1Pt 5,6-11/
EÉK 273, 7, 289, 311, 12

Horváth-Hegyi Olivér

Három szó

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Ma három szó köré szeretném csoportosítani az igei üzenetet. Az első az alázat, a második a gondja van rátok, a harmadik a felkészítés.

Alázat. Ha a Lélek gyümölcseit, mint a szeretet, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás áthatja az alázatosság, akkor azok sokkal értékesebbek lesznek.

Péter apostol nem véletlenül emeli ki az alázatot, mielőtt Isten gondoskodásáról szól. "Alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt." (6.v.) Az alázat szava régi, Jézus korabeli okmányokban is előfordul. A Nílus alacsony vízállásnál nem mutatja meg erejét, nem széles és nem jelentős, nem emelkedik a föld színe fölé, hiszen sekélyen folyik. Az alázat görög szava szó szerinti fordításban sekélyen folyó. Amikor a hatalmas Isten elé állunk, azért, mert magasztalni szeretnénk őt, azért, mert kérni szeretnénk tőle valamit, azért, mert hálát szeretnénk adni neki, legyünk csak sekélyen folyó emberek. A keresztény ember a Jézus életét nagyon közelről látó Péter apostol szerint engedi magát megalázni. Isten előtt nincs más pozíció, ami elfogadható, mint a meghajtott térd és meghajtott fő. Valaki egyszer azt mondta egy evangélizációban: "Isten előtt legyen alacsony, aki magas célt akar elérni az emberek előtt." Ebben az is benne van, hogy Isten ellenében vajmi keveset tudunk tenni.
Ha Istennek van egy akarata, bármilyen hívő emberek vagyunk, Isten azt végig viszi. Ezért érdemes alázattal rá hallgatni. Az alázat jutalma pedig a felmagasztalás. A Skanzen táborunk szerdai napján azt láttattuk meg a gyerekekkel, hogy a büszke, édesapa kedvence József hogyan került egy nagyin megalázó helyzetbe, először a kút máélyére, majd rabszolgának, végül a börtön mélyére és aztán hosszú éveket múltán Isten hogyan magasztalta fel őt úgy, hogy végül két népet, az egyiptomit és Isten választott népét is megmenthette. Lehet, hogy most épp egy megalázott helyzetben vagy. Nyelj egy nagyot és tűrd el a megaláztatást. József sem egyedül Isten előtt volt megalázott helyzetben. Sok testvér nevetett rajta, sok ember kihasználhatta. De a büszke Józsefnek úgy tűnik, erre volt szüksége, hogy Istent tartsa az egyetlen hatalmas Úrnak, akinek kezében van az ő sorsa. Akinek élete sekélyen folyik, mint aszálykor a Nílus vize, Isten egyszer csak bőséges áldással árasztja el életét.

Második gondolatunk. hogy Istennek gondja van ránk. Ehhez érdemes végiggondolni, mi is a gondja a mi gyülekezetünknek? Talán az, mi lesz velünk szeptemberben három hétig, míg az orgonánkat az a karzaton építik? Vagy sikerül-e a temetőnket átépíteni? Vagy lesz-e szeptembertől egy második lelkésze a gyülekezetnek, aki segít a pásztori feladatok elvégzésében? Vagy az a gondunk, hogy nincs templomunk Budakalászon? A gyülekezetben kevesebben vannak, akik egyházfenntartói járulékkal támogatják a gyülekezetet, és többen vannak, akik nem érzik át ennek felelősségét és következményét? Gondnak érzi a gyülekezet azt az ötven hittanost, akiknek szeptembertől a második konfirmadus csoportunkba kellene kezedeniük és akikből alig tízen fordulnak meg istentiszteleteinken? Gond-e annak a száz gyermeknek a hiánya, akik az elmúlt héten ott voltak velünk a Skanzen táborban, most pedig alig vannak itt közülük néhányan? Gond-e, hogy egy egyre erősödő szekuláris közegben kell megvallanunk élő hitünket?
Van-e gondunk arra, hogy a gyülekezeten belüli közösségromboló hangokkal foglalkozzunk, a közösségen belüli pletykákkal kezdjünk valamit, gondunk van-e arra, hogy ne csak egy-egy testvér érdekét, hanem a közösség egészét lássuk? Az imádságot mindig megelőzi a gondok őszinte megfogalmazása. Csak akkor tudja a gyülekezet letenni gondjait Isten elé, ha azokat tisztán látja és megbeszéli. Ne mi próbáljuk megoldani ennek a gyülekezetnek a gondjait, inkább legyünk ebben is Isten munkatársai. "Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok!" (7.v.) A gond szó helyett használhatjuk az aggály, vagy aggodalom szót is. Ha együtt figyelünk az ő megoldásaira, nem fogunk problémákhoz másképp nyúlni, csak egyféleképpen. Olyan jó, amikor egy gyülekezet egyetértésre jut egy-egy helyzet kezelésénél és egy konfliktus nem újabbakat szül, hanem megoldódik. Számos ilyen példa volt az elmúlt évtizedben.
Aki valamelyik nehéz pillanat részese volt és aztán a krisztusi megoldás nyertesei közé tartozott, gondoljon vissza erre. Az ördög a gyülekezetet sohasem kívülről teszi próbára. Belül bomlaszt, belül feszít, belül kavar össze mindent, és "mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el." A görög nyelvben az ordít szó kifejezetten az éhes állat ordítására használt kifejezés. A Sátán ki van éhezve ránk - írja Péter apostol és meg akar enni vacsorára. Isten ettől óv minket az apostolon keresztül.

Harmadik szavunk, amiért az első kettőt végig vettük, a felkészítés. "A minden kegyelem Istene ... maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni." (10.v.)

Tegnap volt hittanos gyermektáborunk záróistentisztelete, 160-an voltunk együtt a gyülekezetből a Kisbodaki pajtában. A 7 éves M. Blanka odaállt elém és megkérdezte, hogy mondhat-e valamit. Persze Blanka, mondd csak! - válaszoltam. Képzeld, Olkó bácsi, tegnap, mikor a kijárathoz értünk hallottam egy hangot és azt mondta, legyél lelkész. És te mit szólsz mind ehhez - kérdeztem vissza. Hát akkor én lelkész leszek. - volt a határozott válasz. És mit csinál egy lelkész? - Hát, sokat olvassa a Bibliát, sokat van Istennel, gitározik és énekel. És te ezeket szívesen teszed? Igen, nagyon! Akkor tíz év múlva folytassuk ezt a beszélgetést. - mondtam és megöleltem Blankát, aki visszafutott a többiekhez. Hogyan készít fel minket Isten? Mindenkit másképp.

Itt van közöttünk D. Bence, aki holnap és holnapután felvételizik az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Két éve ebben a gyülekezetben, ezekben a napokban kapta az elhívást a lelkészi szolgálatra. Tegnap valaki jelezte, hogy egy gyülekezeti zenekarba szívesen gitározna, hogy istentiszteleteinket is tudjunk ifjúsági énekeket énekelni, hiszen olyan sok a fiatalunk. Egy hónapja megkeresett egy nőtestvér, hogy szeretne munkahelyet váltani és olyan helyen dolgozni, ahol Isten tudja szolgálni. Más valaki nem akar elmenni a unkahelyéről, mert úgy érzi van küldetése ateista munkatársai felé, de már nincs ereje hozzájuk, nagyon nehéz hívő emberként helyt állni. Isten az, aki minket felkészít. Ha ő velünk ki lehet ellenünk? Ha ő megbíz egy feladattal, megadja hozzá az erőt is.

Három szavunk volt az alázat, Istennek gondja van ránk és felkészít. Péter apostol leve olyan zsidókeresztényeknek szól, akik idegenekkel voltak körülvéve, vagyis nem keresztényekkel. Nem csak nekik adott a mai levélrész bátorságot, hanem nekünk is. A kezdő énekben azt énekeltük, "Nem más - ő, a jövő, az Üdvözítő." EÉK 273,2 A jövőnk Isten kezében van. Induljunk hát feladataink felé ezzel a hitben megvallott bizonyossággal.
Ámen.