Pünkösd 2. napja
Szentendre, 2017. június 5.
1Móz 11,1-9/
EÉK 229, 6, 233, 311, 12
Horváth-Hegyi Olivér
Rendes világ
Ünneplő Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Pünkösd a kozmosz ünnepe. A világegyetem teremtésekor Istennek határozott célja volt a univerzális energiáktól a mikroszkópikus sejtekig mindent egy nagy rendező elv alapján rendesnek teremteni. Isten rendes világa jól működő világ. Pünkösd történetében a meghökkentő visszarendeződésnek vagyunk tanúi. A sok nemzet sok nyelvén beszélő jeruzsálemi sokadalom, egy nemzetközi világtalálkozó résztvevői Péter apostol galileai beszédét tolmácsolás nélkül megérti. Az emberiség már réges-rég nem beszélt közös nyelvet, inkább az izolálódás és széthúzás jellemezte, amiben egyre nagyobb volt a rendetlenség a fejetlenség miatt. Pünkösd a káoszból a kozmoszba vezető út. A Szentlélek egységet teremt, az egység közösséget, a közösség egyházat. Pünkösd a fölfelé tekintő emberekre leszálló Lélek új korszakot teremtő ünnepe.
Ennek fonáktörténete a bábeli zűrzavar. A zűrzavar szavunk a régi zúr szóból származik, ami azt jelenti: kavar. A régi szó a régi bibliai történetre utal. Isten összekavarta a Bábel tornyát építő emberek nyelvét.
Ennek hátterében Noé története áll. Az özönvíz utáni generációk (Gen 10) tíz nemzedéken át közös nyelvet beszéltek. A jól működő társadalmi közösség elhatározta, hogy többé nem engedi el egymás kezét és építenek egy olyan hatalmas egyépületes, özönvíz biztos várost, amelyből senkinek sem lesz kedve elmenni, mert a világraszóló csoda roppant nagy dicsősége és a biztonságérzés tartja össze őket. Tulajdonképpen a félelem váltotta ki a modern technológiával, égetett téglából és bitumenből álló gigantikus torony megépítését, Ezzel azonban az Istenre hagyatkozásukat totálisan felcserélik egy saját építésű világra. Cél a csillagos ég, a határtalanság megélése, az emberi nagyság isteni szférákba emelése. Isten nem magát félti, mert az ő dicsősége a földre teremtett ember elhajlása nélkül is örök dicsőség és fenség marad. Isten az embert félti. A közösség hatalmát, az összefogás erejéből táplálkozó energiát, amely rossz irányba is mehet. Megy is.
Az özönvíz előtt a Biblia azt írja, hogy "gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva." (1Móz 8,21b). Ez azóta sem változott, pedig Isten újra és újra változtatást kezdeményez.
A bibliai történet óta küzdünk a sok nyelv, sok nemzet, különféle kultúra, más vallás komlexitásával. Ez lenne az Istentől eltávolodó ember magára maradottságának egyenes következménye? A bábeli zűrzavar átka miatt lenne összeférhetetlen Közel-kelet és Európa, arab és zsidó, francia és német, román és magyar? Vajon van-e összefüggés mai igénk és Európa legnagyobb gondjának vélt népvándorlás között? És ha van, mi az igazi megoldás erre?
Tegnapi istentiszteletünkön Mózesről hallhattunk, aki a pusztai vándorlás során eljut odáig, hogy maga mellé vesz 70 vént, akik abból a Lélekből kapnak, ami Mózesben is megvolt, majd Mózes felsóhajt: "Bárcsak az egész népnek adná lelkét az Úr!" (4Móz 11,29) A későbbi Jóel próféta által közvetített isteni ígéretet az apostolok is ismerték: "Kitöltöm majd lelkemet minden emberre" (Joel 3,1). Pünkösd ez, a valóságos isteni jelenlét. Azóta is ezt keressük.
A Reformáció 500 évfordulójának tavalyi megnyitója kapcsán Ferenc pápa svédországi, az egyháztörténet sorsát fordító látogatása után az emberiség széthúzását és egységre képtelenségét érzékelve ezt nyilatkozta: "Bábel tornyának mítoszára gondolva az ember egy másik kultúra teremtőjévé vált, a saját kultúrájáé, és így elfoglalta a teremtő helyét." Ha a Teremtő visszakapja helyét a világba, tehát Isten mindannyiunk életébe helyére kerül, kultúrák, egyházak és vallások felettivé lesz, a káosz feloszlik és beköszönt a kozmosz. Ezt a jóleső, háborúkat, gyűlöletet, bosszút elnémító rendet Jézusban találjuk.
Tavaly a Microsoft kifejlesztett egy tolmácskészüléket, amely alakjáról és funkciójáról a bábel-hal nevet kapta. Az azonnal fordító szinkrontolmács készülék mindent érthetővé tesz, így a világon akárhol járó turista csöppet sem jön zavarba, ha zulu, mandarin, vagy épp dán nyelven szólnak hozzá.
Istennek nem hiszem, hogy ez a célja, úgy, ahogy az sem, hogy mindenki oroszul, németül beszéljen, a kultúrák összemosódjanak egy nagy egységgé, a nemzetek határai elmosódjanak és legyen egy több száz országot egybefogó Egyesült Állam. Isten ennél többre vágyik. Azt akarja, hogy közös nevezőre jussunk. Már Ádám és Éva fia, az Ábelt meggyilkoló és kóborlásra ítélt Kain óta az a szándéka, hogy kóborlásaink során zárványosodott szokásainkon tegyük magunkat túl és közeledjünk egymáshoz: nép a néphez, faj a fajhoz, fehér a feketéhez. Ez a közeledés egyedül a Szentlélek által lehetséges. Jézus is ezért tudta elfogadni és szeretni a sziroföníciait, a római katonát, a samáriait, a gazdag kereskedőt éppúgy, mint a fedél nélküli leprást.
Közelebb hozva Bábel történetét és ismerve a pünkösdi nyelvcsodát nem látunk más utat (és talán azért, mert nincs is), mint Krisztust. Krisztus maga az új nyelv, egymás megértésének kulcsa. "Add az igaz hitet nekünk! / Egy legyen a mi mesterünk." (EÉK 229,2) Jézus, a mester idegengyűlölőből testvérszeretővé tesz minket. Országhatárok helyett az ember és ember közötti határt mossa el, bensőnkben felhúzott falakat szünteti meg. Jézus újjáteremt minket, hogy közösségben legyünk a másokkal, ahogy Pál írja: "Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által." (Ef 2,11) Az úrvacsora ilyen hatás. Eggyé lenni Krisztussal a bábeli gőg lerombolását is jelenti.
Pünkösd a közeledés ünnepe. Pünkösd a bábeli tornyok lerombolásának ünnepe. Pünkösd az uniformizálás helyett a Krisztusban egyek ünnepe. S legyenek bár szakadékok, be fognak tömetni, születhetnek gangok és klikkek, meg fognak szűnni, amikor a bűn helyett a szeretet elszaporodik a földön, mert a Szentlélek rendet teremtő munkáját már sem keresztény, sem muszlin, sem evangélikus, sem katolikus, sem férfiak, sem nők nem fogják megakadályozni. Ha ez a mi gyülekezetünkben elkezdődik, Hallelúját kiáltok!
Ámen.