Mennybemenetel ünnepe
Szentendre, 2017. május 25.
/1Kir 8,22-28/
EÉK 226, 227, 228
Horváth-Hegyi Olivér
Húsvét és Pünkösd között vagyunk. Jézus feltámadt de még nem hagyta itt a Földön a maga és az Atya lenyomatát.
A régi egyház Jézus mennybemenetelét eredetileg Pünkösd ünnepén ünnepelte, katolikus testvéreink áldozócsütörtökként emlegetik, mert ezen a napon tartották az elsőáldozók ünnepét. A régi kor ünnepének fényes dicsősége, ti. Jézus mennybe ment, mint hatalmas király, megkopott. Ám az ünnep jelentősége sohasem azonos az ünnep tartalmával. Az ember változik, az ünneplés kedve, az ünnep tárgya módosul, Isten dicsősége azonban sohasem kopik meg.
Igénk egy ószövetségi gyönyörű imádság. Salamon ugyanúgy kitárja kezeit, ugyanúgy fölfelé tekint és átnéz az égen, mint később a mennybe menő Jézust kémlelő tanítványok.
Salamon király a kor egyik legimpozánsabb épülete előtt áll, amihez foghatót aligha látott ember. Nem kevésbé lehetett felemelő pillanat megállni 2004-ben ennek a templomnak a felszentelésekor a templom előtt azoknak, akik azt megelőzően a régi, kicsi templomba jártak vasárnapról vasárnapra. hasonló felemelő élménnyel gazdagodik majd a gyülekezet, ha a harmónium helyén magaslik az orgona Isten dicsőségére.
Jézus mennybemenetele pillanataiban a tanítványok csodálata még fenségesebb érzésekkel lehetett teli, hiszem magát, a szeretett Jézus láthatták az ég felé emelkedni. Jézus mennybemeneteléhez képest micsoda a mi templomtornyunk, mi a mi orgonán legmagasabb, 6 méteres sípja!
Emberi csodálat és Isteni rácsodálkozás összemérhetetlen. A tanítványok talán most először értik meg, értelmüket meghaladó Jézusuk hatalmát. Mennybe menni nem tud akárki. Egyetlen lény volt erre képes, még ha Illés tüzes szekéren elragadtatását meg is említjük.
Salamon erre gondolni sem mer, sőt neki az sem fér bele fantáziájába, hogy Isten lehet ember. Hatalmasnak, érinthetetlennek és kibírhatatlannak gondolja - a templom felépülésénél ezért gyötrődő imádsága: "De vajon lakik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház!" (27.v.)
Pedig úgy tűnik, ennek a világnak lett volna, lenne lehetősége befogadni Istent. Ám sokak számára ez az Isten befogadhatatlan, mert az emberi gőg legyűri az Isteni közeledést.
Pedig Isten nem tett le arról a szándékáról, hogy akár ez a templom, otthonotok az ő lakóhelye legyen.
Épp talán a mennybemenetei gyülekezet, a leghűségesebbek példázzák, hogy Istent befogadjátok. Meg kell tudnia a világnak és ezt együtt kell elmondanunk, hogy Isten belefér a templomunkba, belefér az emberi testbe, belefér egy család történetébe, belefér az internetbe.
Igen, Isten még egy emberi testbe is belefér. De nem csak a názáreti Jézuséba, hanem mindenkiébe.
A testi Jézus elhagyta ezt a világot, hogy átadja helyét a testi korlátok nélkül kiáradó Léleknek. A tanítványok és olykor mi is sopánkodunk és némi melankóliával tekintünk az evangéliumi korra, ám Jézust mást szeretne, amint azt Vajkó Pál Jobb néktek így versében is megfogalmazza: "Jobb néktek így! Bár most még nem értitek, / Hisz könnyben úszik szemetek pillája, / Ám lesz idő, igen, megértitek, Hogy tisztán láttok napba, éjszakába. / A hívőké az élet koronája, higgyétek hát, a szó akárhogy fájna: / Jobb néktek így!"
Hitünk akkor van rendben, ha ezt el tudjuk fogadni a jobb nekünk így igazságát és a Szentlélekkel kötünk szoros barátságot, akiről tudjuk, hogy nemcsak Jézusnak, hanem az Atyának is a Lelke.
Isten annak idején Dávidnak tett ígéretet arra, hogy a népnek temploma lesz. És most ott áll az utód, Salamon és tapasztalja, hogy Isten múltban kimondott szava a jelenbe célba ért. Salamon hisz Istennek, hiszi, hogy ez az ő segítségével épült fel, ahogyan mi is így tekintünk templomunkra és épülő orgonánkra. De így tekinthetünk nagyszüleink, vagy szüleink imádságaira, így tekinthetünk gyermekeinkre, unokáinkra, akikért imádkozunk, akiknek megadatik valami, ami a múltban kezdődött.
Jézus önmagát ígéri: veletek leszek a világ végezetéig. Ma ez a legnagyobb ígéret.
Imádkozzunk Szent Ágostonnal együtt, aki ugyanezt élhette át! Ki az, aki fölmegy? Ugyanaz, aki leszáll. Azért szálltál le, Uram, hogy meggyógyíts, azért szálltál fel, hogy fölemelj. Ha magamtól emelkedem fel, elesem, de ha te emelsz fel, sértetlen maradok ... Neked, aki feltámadsz, ezt mondom: Uram, te vagy a reménységem; neked, aki a mennybe szállsz: te vagy az én menedékem.
Ámen.