Húsvét ünnepe utáni 4. (Cantate) vasárnap
Szentendre, 2017. május 14.
/Jn 16,5-15
EÉK 318, 6, 296, 233, 70, 481
Horváth-Hegyi Olivér
Jézus nélkül is Jézussal
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úrban!
Mennybemenetel ünnepéhez közeledünk. Ahogyan egy letehetetlen regényt olvasva a főhőst megszeretjük, és a könyv végén ragaszkodunk a folytatáshoz, úgy a Jézushoz ragaszkodó gyülekezet is nehezen tudja az evangéliumok főszereplőjét mennybe engedni. A gyülekezet nemcsak megszokta és megszerette Jézust, akit most Húsvét után vasárnapról vasárnapra feltámadva látunk, hanem elképzelhetetlennek tartja távozását. Pedig Jézus élete befejezett élet. Cantate vasárnapja épp a Jézust elengedő közösség őszinte örömtől átjárt énekét szólaltatja meg: "Énekeljetek az Úrnak új éneket, .... a népek előtt feltárta igazságát." A Cantate vasárnapi gyülekezet megérti, hogy semmiféle erő nem tudja itt tartani Jézust. Üdvösségünk érdekében el kell mennie a mennybe, amiről igazán csak annyit tudunk, hogy van és Isten tartózkodásának bázisa.
A pszichológia hamar megfogalmazta a 7-8 hónapos kisgyermekek legboldogabb életérzését. Az édesanya látható, hallható közelségénél a világon nincs jobb, ezért amikor a csecsemő nem érzékeli a számára egyetlen fontos személy közelségét, akkor szorongani kezd, keres, és nagyon sír. Ezt nevezi a tudomány szeparációs félelemnek.
Jézus szeparálódik. a tanítványi közösség szorongani kezd, mert elveszíti a legszeretettebb személyt, akit valaha hátán hordott a föld. Azt gondolják, soha többé nem látják és ez így is lesz. A menny túl elvont, ráadásul felfoghatatlan távolságban van.
Gyerekek szokták kimondani a felnőttek gondolatait. Milyen kár, hogy Jézus nincs velünk.
Jézus testi formáját hátráltatónak élte meg. Nem akart itt maradni örökké 33 évesen, mint valami biológiai szuperlény. Olyan megoldást kínált világunknak, ami ezerszer hatékonyabb jelenlétet kínál.
A berlini Történeti Múzeum előtt szinte belebotlunk egy nagy, úgy 3 méter magas talpazatba, amit csak kevesen ismernek. Az egyszerűen faragott kőtömböt én is kikerültem. Akkor hívta fel a figyelmemet tájékozott öcsém, Dénes, hogy ez egy szobor. A láthatatlan hősök szobra. A talpazaton nincs figuratív megjelenítés, mégsem üres.
Jézus az ábrázolhatatlan Szentlelket ígéri meg, aki elvezet a teljes igazságra. Nem lesz látható úgy, mint a megtestesült Isten Fia. Nem lehet vele vacsorázni és a Genezáret-tó partján sétálni. Nem mond majd Hegyi beszédet, de nem is lehet keresztre feszíteni. A Szentlélek Isten elpusztíthatatlan jelenléte.
Jézus minket is felkészít a nélküle tovább haladó világra. Azzal vigasztalja a mindenkori gyülekezetet, hogy Szentlélek munkálta életöröm még nagyobbnak ígérkezik, mint az ő testi jelenléte. Ugyan ő már láthatatlan lesz, mégis olyakat fog tenni, ami javunkra válik. Ez pedig bármennyire furcsa, mindenekelőtt a bűn leleplezése lesz.
Még mielőtt mindenféle bűnre gondolnánk, tudnunk kell, hogy Jézus itt nem morális bűnökről beszél, hanem az egy fő bűnről. A bűnt leleplező Szentlelket Pártfogónak nevezi, akinek ügyvédi és ügyészi feladata is vannak.
Egyrészt ügyvédként valóban pártunkat fogja. Ő Isten meghosszabbított karja. Az Atya az ember számára kibírhatatlan. Jézus elvégezte küldetését, életét adta értünk. Ők ketten a back office-ban, a háttérben uralkodnak. Marad a Szentlélek, aki a front office vezetője. Előtérben a Szentlélek - írhatták volna az első pünkösdi újságok. Vele találkozunk, ő vezet el bennünket Isten másik két személyéhez, az Atyához és a Fiúhoz.
Másrészt vádolni fogja a világot, amiért nem hisz. A vádolás rajtunk, hívő embereken keresztül történik, hiszen a világot a gyülekezet a maga hitével vádolja. A hitetlen világ ugyanis Istennel szemben bizalmatlan. Ennek a bizalmatlanságnak a kontrasztját mi adjuk.
Példának okáért mai keresztelő a világ szemében értelmetlen, flancos rítus, legfeljebb egy családi találkozó; nekünk Botond kis testvérünk üdvösségének fontos mérföldköve. A világi ember szemében templomunk egy jól sikerül középület, fényképezésre érdemes építészeti remek, nekünk a hely, ahol Isten megszólít minket. A világ számára imádságaink meditáció, amikor is belső emberünkkel kommunikálunk, vagy inkább a senkivel; nekünk valóságos párbeszéd a Mindenható Istennel. Miatyánkunk elmormolt mantra; a hívő embernek Jézus által közvetlenül megtanított tökéletes mondanivaló, amely minden tartalmat összefoglal. A világnak éneklésünk kultúra, több százéves hagyomány éltetése; nekünk hitünk, hitvallásunk megéneklése. Épülő orgonánk templomi kellék, hangversenyek eszköze; nekünk Isten dicséretét leginkább segítő ajándéka.
A világ számára a Szentlélek értelmezhetetlen vallási attribútum; nekünk életörömünk forrása, hitünk éltetője, Isten dolgainak magyarázója, gyülekezetünket építő személyes erő.
Mi tehát a bűn, amit a Szentlélek leleplez? Egyszerűen így fogalmaztam meg magamnak: az, amiből minket, hívő embereket már kihívott. A bűn az az állapot, ami még messze van Istentől. A kozmikus egyedüllét, a létbátortalanság. A hit ezt töri össze darabjaira.
Azzal, hogy Jézus elküldte a Szentlelket, nem ment nyugdíjba. Lelke által itt is jelen van.
Cantate vasárnapján azért éneklünk, mert nem vagyunk egyedül a világban. A "láthatatlan hőst" a Lélek láthatóvá teszi. Jézus láthatatlansága ettől kezdve nem okoz szeparációs szorongást. Ugye milyen kivételes helyzetben vagyunk? Ugye milyen fantasztikus megoldásai vannak Istennek! Engem lenyűgöz. És téged?
Ámen.