Húsvét ünnepe
Szentendre, 2017. április 16.
/1Kor 5,6-8
EÉK 388, 229, 1, 39, 312, 11, 217
Horváth-Hegyi Olivér
Resurrexit!
"Christus resurrexit!" "Vere resurrexit!" Ez a mai nap köszönése. Ezt kóstolgatja lelkünk egy-két órája. "Krisztus feltámadt!" "Valóban feltámadt!" Minden évben türelmetlenül várom ezt a köszöntést. Szeretem a hajnal 4 órakor érkező énnekkarosokat, aztán a felnőtt konfirmandusokat ezzel az őskeresztény mondattal köszönteni. Halkan mondom, ha egyházunkban rajtam múlna, tán’ az Erős vár a mi Istenünk! helyett be is vezetném.
Örömünnepre jött a gyülekezet. A feltámadás öröme járja át istentiszteletünket. Ám az evangéliumból felolvasott pillanatnyi öröm után következik a holnap. Húsvéti istentiszteletünk után elhagyjuk a templompadot, elköszönünk egymástól, és remélhetőleg néhány centivel a föld fölött járva hazamegyünk. De hogyan éljen tovább a húsvéti gyülekezet?
Húsvéti tarisznyánkba Isten igéje az ünnep utáni időkre szeretne adni valamit.
A jelenlévő családokhoz hasonlóan az elmúlt napokban nálunk is tavaszi nagytakarítás volt. Volt tennivaló, mégsem volt reménytelen a helyzet. Az eredmény kellemes, már-már kényeztető lett. Tisztaság fél egészség, testileg, lelkileg üdítő egy rendbetett, a legkisebb sarokban is tiszta házban megpihenni.
Nem hiszem, hogy Pál apostol valaha portalanított, vagy függönyt mosott volna, ma mégis egy olyan példát olvasunk tőle, ami a tavaszi nagytakarítás tipikus esetéhez kapcsolódik.
A korinthusi gyülekezet Kr. u. 55-ben Húsvét ünnepére készülve takarított. Lomtalanítottak, spejzt pakoltak, sepregettek, tettek-vettek az emberek, hogy házukból minden kis kovászt eltávolítsanak, nehogy a kovásztalan kenyerek ünnepére maradjon akár egy parányi kis kovász, ami megkelesztené a pászkájukat, tönkre téve az ünnep elhagyhatatlan kenyérféléjét, amelyet Jézus is szétosztott Nagycsütörtökön. Ennek megértését segíti a pászka magyar jelentése: elkülönít. Pál a húsvét előtt írt levelében ezt az aktualitást használja fel.
A réginek, a levetett óembernek, már nincs helye a Krisztusban megújult újemberben. Jézussal egy új korszak kezdődött, egy új peszah, a kovásztalanság tisztasága. Nincs kovász, ami erjeszt, csak a makulátlanság. Jézus teljesen ki akarja takarítani az életünket. A régi kovász a régi életünk tartozéka, az új kovász ő maga.
Luther Márton józan gondolkodó volt, reális és hívő. A reformáció 500-ik évfordulóján még mindig érdemes őt idézni, például az 1544 húsvétján elhangzott prédikációjából, ahol még a régi kovászról beszél, ami megerjeszti és megrontja életünket: "A szentek és a szentségtelenek életében egyaránt megtalálható a bűn. A különbség közöttük az, hogy a szentek Krisztusban vannak, és ezért a kovászt nem tűrik el életükben, és kitakarítják azt."
Húsvét nem a kovásztalanok ünnepe. Húsvét a bűnös emberek örömünnepe. Jézus meghalt és feltámadt érted. Hol romlott az életed? Jézus azért jött, hogy ott megállítsa a romlást, tisztaságot hozzon neked, hogy az így elért eredmény számodra már-már kényeztető legyen.
Nemrég egy angol igehirdető egy történetet mondott a gyülekezetnek és aztán még egyet.
"Az utcán, szembe jött vele egy fiatal gyerek, kezében lóbált egy madárkalitkát, alján három kis félelemtől meglapuló vadmadárral. Megállította a fiút és megkérdezte:
- Na, mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három vacak madarat - felelte pimaszul.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködött tovább.
- Hazaviszem őket és szórakozom velük. - válaszolta ingerülten. - Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat és egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.
- De előbb-utóbb beleunsz majd ebbe. Utána mit csinálsz velük?
- Ó, van otthon két macskánk is - mondta a fiú -, azok pedig nagyon szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.
Hallgatta egy kicsit, aztán ismét megszólalt.
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
- Nem kellenek ezek a madarak magának, lelkész úr - mondta a fiú. - Hiszen ezek csak vacak szürke mezei madarak, még énekelni sem tudnak és nem is szépek.
- Mennyit akarsz értük? - kérdezte ismét.
A fiú végignézett a lelkészen olyan ábrázattal, mintha megbolondult volna, de aztán - kis gondolkodás után - megmondta az árat: Háromezer forint.
A lelkész kivette a tárcájából a háromezer forintot és odaadta a gyereknek. A fiú elvette a pénzt, a kalitkát pedig letette mellé a földre és egy pillanat alatt eltűnt. A lelkész felemelte a madárkalitkát, elvitte a közeli parkba, ahol letette, kinyitotta az ajtaját és szabadon engedte a madarakat.
Miután a lelkész mindezt elmondta, belekezdett egy másik történetbe.
"Egy nap a Sátán és Jézus között a következő párbeszéd zajlott le, amikor az éppen kijött az Édenkertből és büszkén dicsekedett Jézusnak:
- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Már mind az enyém!
- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.
- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan tegyék tönkre kapcsolatukat, feldühítem őket egymás ellen.
Arra is megtanítom őket: hogy hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogyan részegeskedjenek és kábítózzanak; meg arra is, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és azokkal öljék egymást.
Nagyon fogom élvezni az egészet - mondta a Sátán.
- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból? - kérdezte Jézus.
- Megölöm őket! - felelte a Sátán.
- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.
- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire sem! Ha megveszed őket, ők nem nagyon fognak szeretni, sokan csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!
- Mennyit kérsz értük? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta: - A véredet, az összes könnyedet, az egész életedet!
Jézus így válaszolt neki: Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat."…
A felnőtt konfirmandusokkal még van egy utótalálkozónk. A húsvét hajnali konfirmálásuk élményei mellett arról fogunk beszélgetni, ki, hogyan tudja elképzelni jövőjét a gyülekezetben. Igazság szerint az a kérdés, hogy egyenként mi következik számukra Jézus értük is meghozott áldozatából. Ugyanaz a kérdés vetődik fel, mint mindannyiunk keresztény életében. Miután Jézus rendet rakott, mindent megtett azért, hogy ne a kovász uralkodjon el, és én ezt tiszta rendet elfogadtam, mit teszek? Szintén Luther ezt javasolja: "Az óember féljen, essék kétségbe, s szenvedjen vereséget; az új ember ezzel ellentétben reménykedjék, tartson ki és diadalmaskodjék…" Ez lesz a felnőtt konfirmandusok legnagyobb feladata. Mi is erre hivattunk el Jézusban, amióta így válaszolunk húsvét ünnepén: Vere resurrexit! (Valóban feltámadt!)
Ámen.