Nagypéntek
Szentendre, 2017. április 14.
/Ézs 52,13-53,12
EÉK K
Horváth-Hegyi Olivér
Fohász
Uram! Borzalmas volt hallani, mi történt veled. Nagypénteken valahányszor eljövök a templomba, már otthon gyászba borulok. A fekete szín nagypénteki hitvallásom és érzéseim színe. Amikor felébredtem, te jutottál eszembe. Hát ez a nap a te napod. És rögtön eszembe jutott, hogy ez a nap az én napom is. Amikor felkeltem, téged láttalak magam előtt, ahogy a gecsemáné-kerti imádságodból felvernek a csörgő fegyverek és korán reggel koncepciós perbe fognak. Egész nap csendes voltam.
Úr Jézus! Sokat gondolkodtam azon, miért öltek meg téged. A te tanításod nemes életről, egy lényegesen jobb emberiségről, boldog kapcsolatokról, félelem nélküli mindennapokról szólt. Vonzó voltál, vonzó volt minden példád, vonzó volt az általad felkínált életforma, de mindez a gonosz erőkkel szemben nem volt elég. Hatalmadban lett volna megváltani a világot másképp? Sokat kérdezgettem erről másokat, de mindenkitől csak azt a választ kaptam, hogy megszabadítani a világot bűneitől másképp nem lehet, csak egy ártatlan halálával, aki magára veszi a világ összes bűnét.
Mester! Nem meggörbült háttal, megőszült szakállal, öregen haltál meg tisztes fekvőhelyeden, hozzád öregedett tanítványaiddal körbevéve, mint a többi rabbi. Te életed teljében és fénykorában mentél el, öt évvel voltál fiatalabb, mint én. Megrendít életed, megrendít halálod.
Én Jézusom! Ma délután három órakor, mint oly sok éve már, minden elsötétül lelkemben. Minden évben várom ezt a pillanatot, és jó barátomtól az SMS-t: Elvégeztetett. Megjelennek előttem filmkockák, ahol te szenvedsz és szenvedésedben még szólsz néhány jó szót. Eszembe jutnak az evangélium szavai, amit rólad írnak. És Uram, itt tudok kapcsolódni hozzád. Itt értem meg, hogy ebben a történetben én is benne vagyok, a te történeted rólam is szól. Nem kívülálló olvasó és szemlélő, hanem megérintett tanítványodként élem át megváltásomat. Ezért nem eszem többet egy falat pászkánál és ezért nem iszom többet egy pohár víznél. Nem kívánom sem a rádiót, sem az internetet, sem a hosszú beszélgetéseket, kerülöm a házimunkát, a jövéssel-menéssel járó húsvéti előkészületeket, távol tartom magamtól a hétköznapiságot. Halálod órája körül átélem a miattam és értem szavakat.
Megváltó Krisztusom! Kínhalálod egyszerre fáj és szabadít fel. Fáj az igazságtalanság és szabadnak érzem magam bűneimtől, amelyekért nem kell szenvednem és örök halált halnom. Nagypénteki szavam az örök hála. Életemben és halálomban hálás leszek neked nagypénteki szenvedésedért és a legmesszebb menőkig vállalt szeretetedért. Te vagy az én menedékem.
Ámen.