Virágvasárnap
Szentendre, 2017. április 9.
/Ézs 50,1-10
EÉK 199, 4, 296, 209, 188, 13

Horváth-Hegyi Olivér

Y-generáció

Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Virágvasárnap a legdekoratívabb ünnepünk. Csak rá kell pillantani az oltárra, Irénke néni csodás tulipánjaira, csak bele kell szippantani a friss tavaszi levegőbe és máris valami boldog érzés tölt el bennünket, amely akár a húsvéti feltámadás előérzete is lehet. Múlt héten a felnőtt konfirmandusokkal szombaton és vasárnap a piliscsabai Bételben voltunk lelkigyakorlaton. Vasárnap hajnalban, fél 5-kor volt az ébresztő, hogy 5 órakor lábmosással éljük át Jézus nagycsütörtöki szavait. A roppanós, virágillatú reggeli levegőtől és Isten szolgáló szeretetével átjárt konfirmandusok ezzel elkezdték Húsvétra készülésünket.

Boldog érzés tölti el a gyerekeket és felnőtteket Jézus jeruzsálemi bevonulása is. Ahogy olvastuk az evangéliumban, Jézust mindenki ünnepli. Az emberek bátrak, az emberek odafordulnak Isten Fia felé, az emberek emberi módon, nagy felhajtással köszöntik királyukat, az igazit, aki a mennyből érkezett. Nem számít nekik az óvatoskodók hangja, nem félnek a következményektől, a Nagytanács szigorától a római helytartó rendrakásától, a vízágyúktól és gumilövedékektől, állásuk elvesztésétől és a hátrányos megkülönböztetéstől. Ők azok, akik az Olajfák hegyéről induló lejtőn bekísérik Istent városukba, mert meggyőződésük: rá és nem Heródesre van szükségük és a következő nemzedékeknek. Ez a tömeg nem a Kajafás udvarában Barabásért tomboló tömeg. Itt még távol vannak a fővárosi hitetlenkedő, Méltó a halálra!, Keresztre vele! és Feszítsd meg! emberei.
A lejtőn a vidékről érkező, Jézus csodáit megtapasztaló gyógyultak és rokonaik, az ötezer jóllakott maradéka, és barátaik, az izraeli Piliscsaba és Bakonybél lelkigyakorlatosai, a krisztusi lelkülettel megérintettek menetelnek. Ezen az ünnepen az egyház népe ugyanúgy lengedezteti pálmaágait, barkavesszőit a szamárháton bevonuló Jézus előtt, mint hajdanán. Azonban mi már tudjuk: ez az út már a megváltásunk felé vezető, gyötrelmes út lesz.

Ilyen bátor lépésre, határozott kiállásra, igazi hitvalló életre hívja Ézsaiás a következő nemzedéket. Ézsaiás a Babilonba deportált, fogságba éldegélő, szabadságjoguktól megfosztott, főleg fiatal nemzedékhez szól, akik úgy érzik magukat, mint szüleik által eladott rabszolgák. Szüleik bűne miatt szenvedő, igazságra és jogosságra vágyó pályakezdő nemzedék ők, az Y-generáció.

Ma hazánkban, az 1920-tól hat generációba sorolt ötödik, Y-generációba még épp én is beletartozom az egyetemistákkal bezárólag. Gyülekezetünkben - óvodánknak is köszönhetően - ez a generáció van jelen a legerőteljesebben. A mi babiloni fogságunk az egyházellenes, hazugságokkal teli kommunizmusban felnőtt szülőkkel kezdődött, akiknek rendkívül nehéz volt megvallani hitüket. Ez a nemzedék már a digitális forradalomba született bele, a technológia mindenek felettivé vált. A számítógépek, okos telefonok gyorsasága türelmetlenné tett bennünket, mindent azonnal akarunk, az információ karnyújtásnyi távolság helyett újmozdulatnyi közelségbe jött. A kitartó munka idegenné vált, az egy munkahelyen maradás kifejezett hátrány lett, mobil lett a társadalom, a beszélgetés eszköze, az egész életünk.

Tegnapelőtt megérkezett hozzánk a családjával ideköltöző hetedikes Tamara, aki a népes konfis-csoportban a 18. konfirmandus. (Istennek legyen hála!) Bekísértem a többiekhez. Az árnyjáték passió próbára, ami egy szent szolgálat, már vagy tízen megérkeztek. Nyolc okostelefont néztek tízen némán, egy másik világba merülve, egy-két fülben a fülhallgatóval. A bemutatom nektek Tamarát nehezen jött a számra. Hahó! Mondtam nekik. A tízből hárman felnéztek. A Z-generáció internet és Wifi függő gyermekeit neveljük, akiket követ a 2007 után internetbölcsőbe született wifista alfa generáció, az általunk szeretett és értékesnek tartott életminőségtől távolodó jövőnk. Minek a fogságába születnek gyermekeink?

Tegnap az a megtiszteltetés érte gyülekezetünket, hogy ellátogatott hozzánk Etiópia és Svédország után a világ 3. legerősebb evangélikus nemzetének, Finnországnak az érseke, Kari Makinen és munkatársai. Feladatunk gyülekezetünk bemutatása volt. A hivatalos találkozó végén a világ evangélikusságát elég jól átlátó érsek úr így összegzett. "Ennek a gyülekezetnek az óvodájában van a jövője." Valóban erős pillér lehet az óvoda családias közössége. Nem mindegy, hogy ez a pillér krisztusi lábakon áll-e, vagy valami másra támaszkodik.

A babiloni fogságba vitt réteg Istennel perel: Miért engedtél győzni a pogányságnak? Miért küldted ránk Nabukadneccár királyt? Miért hagytad el népedet? Isten válasza erre egyszerű: Nem én hagytalak el téged, hanem te hagytál el és tagadtál meg engem. Nem figyeltél rám, belemerültél a bajaidba, egy könnyebb életbe, beletörődtél a helyzetedbe. Hűtlenné váltál "csak vétkeitek miatt adtak el, bűneitek miatt küldtem el anyátokat." (1.v.)

Igénkben Isten az Y-generáció felé fordul: elsősorban nem ti vagytok az oka nyomorult helyzeteteknek, hanem azok, akik előttetek jártak. Bár voltak, akik kitartó hittel fordultak felém, akik nem tagadtak meg, ám a tömeg semmibe vett és hittek azoknak, akik azt mondták: Isten meghalt.
Az előző generációk tettei óriási hatással van az utánuk következő generációra. Isten igéjében azt mondja: ti, szüleitek gyermekei tanítványaim lehettek. Változtassatok! Kezdjetek el másképp élni! Mutassátok meg öregjeiteknek, hogy nincs más Isten!

Isten azt mondja nekünk ezen a csodálatos vasárnapon, amikor látjuk az őt követő, őszinte sokaságot, hogy ne féljünk beállni a hozsannázók közé. Tegnap a keresztelési felkészítésen arról beszélgettünk, hogy például Angliával szemben hazánkba sok munkahelyen mennyire furán néznek arra, aki vasárnap istentiszteletre megy. Nem mi vagyunk furák, hanem ők. Ők fordultak el Istentől.

Igénkbe azt olvastuk, hogy "Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő." (7.v.) Ez az arc nem egy megkeményített arcot jelképez, hanem az Isten áldása, tekintete felé fordulás állhatatosságát. "Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent." (7.v.)

Ne zajos lázadással, elégedetlenkedéssel törjétek meg az istentelenek hatalmát ebben az országban, hanem azzal, hogy mertek szakítani az előző generáció bűneivel. Nem elítélésük ez, hanem egy új kezdet elhatározása. Pál legkedvesebb igémben, a Filippiekhez írt levélbeli Krisztus-himnuszban az kéri tőlünk, hogy "az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt, aki engedelmes volt mindhalálig." (Fil 2,5.8.)
"Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére." (10.v.)

Nagyhétre készülünk. A böjt végéhez érkezünk. Kezd kiteljesedni Isten közelsége. Lehet, hogy szüleink, nagyszüleink, vagy dédszüleink nem döntöttek jól. Mi gondolkozzunk másképp! Szükségünk van Krisztusra. Szükségünk van krisztusi közösségre, ahol nem az okostelefonok uralják az embert, ahol, ha még fogságban és egy digitálisan determinált világban is élünk, szabadok lehetünk. A virágvasárnapi Jézus követés erre hív minket, X-Y-Z és alfa generációkat.
Ámen.