Böjt 4. vasárnapja
Szentendre, 2017. március 26.
/Jn 6,1-15
EÉK 360, 3, 357, 188, 13
Horváth-Hegyi Olivér
Kenyérgond-kenyérbőség
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Kenyérgonddal küszködik a világ. Egyre többen születnek meg olyan gyermekek, akik nem jutnak elegendő életet adó vízhez és eleséghez. Az alultápláltság kézenfogva jár a kimerültséggel, gyengeséggel, sokféle betegséggel és bajjal, a szegénységgel.
A mi mindennapi kenyerünk hiányát pillanatok alatt észrevesszük. Felkelünk és a megszokott lelőhelyeinken karnyújtásnyira megtaláljuk kedvenceinket. Hamar jóllakunk és ugyanilyen hamar feledkezünk meg az éhségről, mi jóllakottak, olykor elhízottak, akik azt sem tudjuk, hová tegyük a tizenkét tele szedett kosarunkat. Tehát kenyérbőséggel is küzd a világ.
De "Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." (Mt 4,4)
Kenyérgonddal küszködik a világ. Egyre többen születnek meg olyan gyermekek, akik nem jutnak Jézus Krisztushoz, aki azt mondta magáról: "Én vagyok az élet kenyere." (Mt 6,35) Jézus épp a kenyércsoda után prédikált erről, amit ajándékozási csodaként tartunk számon. Mert az igazi ajándék nem az öt cipóból és a két halból lett.
Jézus igazi kenyércsodájával az előbb megáldott és elintegetett vasárnapi iskolások foglalkoznak, ahol Janka ezekben a percekben ismerteti meg a nagycsütörtökön megtört utolsó vacsorai pászkát a gyülekezet gyermekeivel. Ott fent, a karzati kis szobában most hangoznak el Jézus halála előtt elmondott szavai: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiértetek adatik." (Lk 22,19) Itt lent, az oltártérben néhány perc múlva hangoznak el ugyanezek a szavak. Ma ez különösen is összeköt bennünket a kicsinyekkel.
A világ nagyobbik fele éhen fog halni. Már éhen is halt. A lelki alultápláltság kézenfogva jár az életbe való kimerültséggel, a kiábrándultsággal, a világi örömök hajszolásával és féktelen fogyasztásával, a jellem gyengeségével, sokféle mentális bajjal és a lelki szegénységgel. De Jézus nem egyszerűen pszichés állapotunk elviselhető szintre emeléséért jött. A lelki mélyszegénységből akar kiemelni minket. Igaza, nagyon igaza van a mai zsoltárnak: "Boldog az, akinek ereje te vagy, Uram, akinek szívébe a te útjaid vannak." (Zsolt 84,6)
Történetünkben Jézus tömegről beszél. Egy átláthatatlan tömbről, akik együtt mozognak a mezőn, később az imádság magányára vágyó Jézus után sietve a tengerparton újabb csodát remélve, szenzációra éhesen. Cirkuszhoz és kenyérhez szoktak. A tömeg arctalan és mohó, a könnyű élet lehetőségét lesi és az újabb tizenkét kosarakat. Csupa érthető tulajdonság. Nem szimpatikusak, rengetegen vannak, személytelen az egész, de Jézus elveszett juhról szóló példázatának fonákját nézve nem csak azért az egy elveszettért jött el, hanem a kilencvenkilencért is. Itt van hát a kilencvenkilenc. Ezzel a kilencvenkilenccel van megtömve a világ.
Tömeg. Milyen általános és semmitmondó szó. Lehet többség, lehet erő, lehet mainstream. Ma számomra ebben az evangéliumi részben az a legnagyobb felismerés, ahogyan Jézus, az evangélista a sokaság, a tömeg szó helyett egyszer csak emberekről, majd férfiakról kezd beszélni. "Ültessétek le az embereket ... letelepedtek hát a férfiak."(10.v.) és mindig tegyük hozzá: a nők és a gyermekek, akik legalább mégannyian voltak. Talán Jézus név szerint is ismerte őket. Zakariás és Anániás, József Eutikhosz, Júdás és Magdaléna, Éva, Kati és József, Flóra és Andi! Üljetek le! Kaptok valamit. Az arctalan tömeg arcot kap. A névtelennek neve lesz. Jézus közelében a személytelen személyessé válik. Jézus szeretetével és személyességével lakatta jól a tömeget. Szeretet és személyessége legnagyobb jele Útmutatónk heti igéjében böjt 4. hetében végigkísér minket: "Ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz." Jn 12,24
Vallom, hogy olykor a csodák vezetnek el Jézushoz. Olykor kellenek a nem mindennapi történetek. Ezért szoktam meghívni a felnőtt konfirmanduoskhoz az előző évben konfirmáltakat beszélgetésre. Ezért vezettük be a bizonyságtételt balatonszárszói hétvégeinken Mondjuk el egymásnak, hogyan érkeztünk ebbe a gyülekezetbe, hogyan érkeztünk ehhez a Jézushoz, hogyan lettünk fiatal családból, ide költöző nyugdíjasból és óvodás szülőből neve van testvérré. Mert ki, mit gondol? Hogyan gyűlhettek össze a Galileai-tengernek, Tibériás tavának túlsó partján egy stadionnyian? Ki mit gondol, hogyan születnek és erősödnek meg ma gyülekezetek, hogyan él fel Krisztus teste, az egyház?
"Ti vagytok a föld sója. ... Ti vagytok a világ világossága." (Mt 5,13.14) Szentendre és környéke "sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését". (Rm 8,19)
Tömegek masíroznak mellettünk nap mint nap. Lelkileg halott tömegek. Halott rokonok, halott munkatársak, halott barátok. Jelenjünk meg nekik az örömhírrel! Mondjuk el, hol található Jézus, hogy ők is leülhessenek a fűbe halat és kenyeret majszolni, aztán ostyát és egy korty bort, hogy végül egy másik nagy asztalnál is helyet kapjanak, amely számukra is el van készítve.
Reformáció 500. évfordulóján a szentendrei protestáns és lepődjünk meg, katolikus! közösségek szeptember 16-án, szombaton kimegyünk az utcákra az örömhírrel. Óriásplakátokon és tenyérnyi felületeken lehet majd olvasni: Örömhírt a városnak! Ti barátaim vagytok! (Jn 15.14) Célunk az ötezer összegyűjtése. Célunk az ötezer jóllakatása, hogy éhen ne haljanak, hogy halottaikból feltámadjanak és hogy velük együtt járjunk az élők földjén.
Az oltár előtt felolvasott ézsaiási ige a pillanatra magára marad nép iránti mégis hűségről és a békesség szövetségéről biztosít.
Pénteken nagyszülők napja volt az óvodánkban. 45 nagyapa és nagymama halhatta a napindító áhítatban és láthatta a közös délelőttön, milyen jelentősége van a példamutatásnak. Azért, hogy gyermekeink és unokáink tömegei ne küzdjenek lelki kenyérgonddal, együtt tehetünk.
Túrmezei Erzsébet Kenyérnek jöttél című szép versének soraival készüljünk az élet kenyerével bőséggel ellátó Krisztus közelgő ünnepére olyan egyszerűen, amilyen egyszerűen fogalmaz e két sor: "Húsvét mennyei kenyerét / várja éhező lelkünk."
Ámen.