Böjt 1. vasárnapja
Szentendre, 2017. március 5..
/Mt 4,1-11/
EÉK 191, 3, 75, 188, 12

Horváth-Hegyi Olivér

Kísértések között is ...

Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A böjtben érzékenyebb ember az igenek és nemek sűrű erdejében nem téved el és nem keveri össze a kettőt még véletlenül sem. Miért van ez? Mert aki Isten közelében van, érzékenyebb arra, amit gondol, amit tesz, vagy amit mond. Aki Istentől távol van az nem érzékeny ezekre, nem figyel ezekre és nem aggódik ezek miatt. Jól tudjuk, hogy az igenek és nemek kontúrja egybemosódásának következménye a könnyebben bűnbe esés. Ám Isten közelsége érzékenyít, a lelkiismeret nemcsak éber, hanem döntő csapást mér a kísértésre. Ez történt Jézussal is. Háromszor mért döntő csapást a kísértőre. Jézus megkísértésének történetében Jézusnak döntenie kellett. Igen és nem között választhatott.

Valaki egyszer úgy fogalmazott, hogy a kísértés a másik lehetőség. Jézus dönthetett volna úgy, hogy a másik lehetőségre mondja ki az igent. Indítéka, hatalma, és célja meg lett volna hozzá. Eddig mindig engedelmeskedett az Atyának, de most az egyszer igazán megláthatta volna az ördög, hogy mindenhatóságát, természet fölötti uralmát nemcsak küldetése beteljesítésére használja, hogy az emberek higgyék el: ő az Istentől jött és az Atyához megy vissza, meg a kövekből nemcsak fiakat tud támasztani, hanem kenyérré is tudja változtatni azokat. Dönthetett volna úgy, hogy bár eddig az Atyára bízta magát, de most kivételesen ő parancsol az angyaloknak, hogy gyertek, kapjatok el, mielőtt földet érek. Végül lehetett volna ő a földi király, akinek nem kellett volna szamárháton bevonulnia és saját halálának forgatókönyvét végigjátszani. Ott voltak ezek a másik lehetőségek, melyek komoly előnyökkel jártak volna.
Jézus azonban nem élt a másik lehetőség kecsegtette előnyökkel. Neki egyetlen lehetőség lebegett a szeme előtt és a szívében: azt tenni, amit az Atya kér tőle. A Jézusból jól felkészült, rafinált ördög hiába vitte őt be a nemek és igenek sűrű erdejébe, nem tudta elcsábítani.

Mire gondoljunk, amikor azt mondjuk: a kísértés a másik lehetőség?
A felnőtt konfirmandusokkal intenzíven készülünk a húsvéti keresztségre és konfirmációra. Mindenki számára biztosítom a lehetőséget, hogy a felkészítés végén, négyszemközti beszélgetésben ki-ki mondja el, valóban akarja-e Krisztust követni és ennek a gyülekezetnek akar-e hűséges tagja lenni. Mindig két lehetőség van. Igennel és nemmel lehet válaszolni.

Mi van a mi konfirmációi döntésünkkel? Itt majdnem mindenki már válaszolt a kérdésre: "Akarsz-e az evangélikus keresztény hitben megmaradni, hitedről kitartó hűséggel és szolgáló szeretettel bizonyságot tenni? Akarsz-e?"

Úrvacsorára készülve hamarosan sokan megkönnyebbülünk a feloldozás hallatán. "Hirdetem bűneid bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben ..." De az ördög nem fog aludni. Többeknél próbálkozik majd és a hitetlenkedést kelti bennetek, miközben ezt súgja füledbe: nehogy azt hidd, hogy ezzel el van felejtve a bűnöd, vagy a másik módszerét alkalmazza: nem engedi a bűnfelismerést, így a feloldozásnak nem lesz mélysége és elmarad a hatás. Az egyik lehetőség, hogy hiszed, Krisztusért meg vannak bocsájtva bűneid, a másik lehetőség a kísértés: úgy mész haza, ahogy jöttél; lelki terhekkel, Isten és emberek előtt lezáratlan ügyekkel, lekiismeretfurdalással, esetleg közönnyel, lelkiismeretedet tovább altatva, mintha mi se történt volna.
Az autóban vagy kabátban hagyott, de perselybe szánt adományt utólag be lehet tenni a perselybe, de a másik lehetőség, hogy legyintve erre, az Isten céljára szánt pénzem elköltöm valami másra.

Egyre többször egyeztetünk időpontot e-mailen, vagy osztjuk meg véleményünket egy-egy körlevélben, amit többen olvasnak. Megtehetem, hogy Isten igazságát megtalálva kiállok valami mellett, ami akár hátránnyal is járhat, mert erkölcsös, népszerűtlen maradok vagy akár el is fordulnak tőlem, vagy van a másik lehetőség: megvárom, míg a nagyok, befolyásosok, a mainstream válaszol és ahhoz igazítom az engem ideális helyzetbe hozó válaszomat, ami később előnyökkel járhat.
Még egy példa. Lehet a mindenkori vasárnap délelőttöket istentiszteletre fenntartani, mert vágyakozom az Igére és a találkozásra, a másik lehetőség, hogy valaki szabadságot vesz ki és a lustálkodás, pihenés, szórakozás, család javára, mert ezekre vágyik. Ez is egy döntés.

Tegnapelőtt temettük el Cseri Kálmánt, korunk legnagyobb hatású református lelkipásztorát. Nála olvastam, hogy "Van az Isten minősítése szerinti jó és rossz. Nem érdemes az Isten szerinti rosszat választani."

Jézusnak volt választási lehetősége, de tudta, ha az Atya szerinti rosszat választja, akkor elszakad attól, akit mindennél és mindenkinél jobban szeret. Nem engedte, hogy a bűn kettőjük közé álljon és ő az ördög szolgálatába álljon. Pedig az ördög csupa jóval kínálja meg Jézust. A 40 napos böjt végén jár a kenyér. Miért várná meg Jézus, hogy Mária, Márta, vagy akármelyik asszony készítsen neki finom friss kenyeret, amikor ezt ő maga is meg tudja teremteni egyetlen szóval? A jeruzsálemi templom tövében százak járnak-kelnek, mennyivel könnyebben elfogadták volna Jézust, ha a templom párkányáról leugrik és az angyalok puhán a földre teszik. Ézsaiásék is megjövendölték, hogy királyunk érkezik. Lehetne Jézus olyan, akié Kajafás, Heródes és Pilátus egyszerre, nem beszélve a távol-keleti császárról és az egész földkerekéről. Nem kellene meghalnia, mert övé minden. De Jézus nem tárgyal a kísértővel.
Őt nem érdekli a másik lehetőség. Egyetlen gondolat tölti el örömmel, biztonsággal és békességgel, ha az ő mennyei Atyjának akaratát követi. Az ördög által felkínáltak és ami mögötte van, az ördög fölülkerekedésének győzelme nem az Atya akarata.

Jézus egész életében és életével azt hirdette, hogy aki Istent követi, hosszútávon jól jár. Nem szabad a kísértésnek engedni. Néha sem, bizonyos esetekben sem, egyszer sem.
A kísértésekkel, ördög mesterkedéseivel fel kell venni a harcot. Ám az ember ősi tapasztalata, hogy ehhez kevesek vagyunk.

Augustinus a böjti önmegtartóztatás elé ezt írja: "Illik a mi áhítatunkhoz, hogy kik a megfeszített Úr szenvedésének ünneplését közeledni látjuk, a test vágyainak elnyomásával keresztet állítunk fel magunkban", hogy keresztre feszítsük testünk minden kívánságát, amely le akarja győzni a bennünk lévő istenit. Ez történt Ádámmal és Évával, ez történik ma és holnap is. A vágyak igazán csak Krisztussal győzhetők le. Vele is csak úgy, ha hozzá hasonlóan engedelmesek vagyunk az Istennek. Ebben áll mellénk Jézus, ebben segít az evangélium.

Az énekkar azt énekelte, hogy "Értünk vállalt kínhalált, éljünk úgy, mint kívánja." A hívő keresztény ember igaz vágya ez, mert tudja, hogy a kísértések között csak így lehet derűs, harmonikus, kisimult arcú, boldog életet élni.
Ámen.