Ötvened vasárnap
Szentendre, 2017. február 26.
/1Kor 12,31-13,13//
EÉK 441, 4, 442, 446, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Mindörökké Szeretet
Keresztény Gyülekezet, Testvérim az Úr Jézus Krisztusban!
Mélyen átélni húsvét valódiságát az tudja, aki felkészül rá. Felkészülni számos módon lehet. Eljött az ideje, hogy válasszunk. Mondjuk ki egyértelműen: igen, én böjtölök, vagy nem, én nem böjtölök. Aki az egyház 5. századtól gyakorolt formáját választja, jövő héttől böjtölni kezd. A böjt nem a katolikus egyház nagy projektje, hanem a keresztény ember belső igénye, amelyet Jézus és tanítványai is gyakoroltak. Meghatározott időben, meghatározott céllal, meghatározott formában. Úgy vélem az a helyes böjt, aminek ideje akkor jön el, amikor lelkileg az ember az ürességhez közelebb van, mint a teljességhez, célja az Istennel töltött minőségi idő meghosszabbítása, és amely konkrét megvonások, az időlegesen átalakított, befelé tekintő életforma, akár teljes aszkézis mellett dönt, legyen szó alkoholról, internetezésről, baráti összejövetelekről, étkezési szokásokról.
Ötvened vasárnapja már a keresztút szenvedésekkel teli útjára lépő Krisztussal találkozunk, aki hatalmas Istenként, az Atya egyszülöttjeként értünk adja életét. Miért adja értünk életét? Az 1Kor 13,1-13 miatt. Mert Jézus Krisztus a legtisztábban és a legtökéletesebben élte meg a benne lakozó szeretetet.
A Szeretet Himnusza róla szól. A Szeretet himnusza azzal kezdődik (1-3.v.), hogy a szeretet hiánya súlyos következményekkel jár. Ahol nincs szeretet, ott semmi sincs, akiben nincs szeretet, az az ember egy senki. Senkinek lenni nem csak borzasztóan kiábrándító, hanem a végesség és üresség individuális megélésének megsemmisítő tapasztalata. Aztán Pál apostol a szeretetről hosszan úgy ír (4-7.v.), mint cselekvő személyről. A szeretet nem valami, hanem valaki. "A szeretet nem azon múlik, hogy kit szeretünk, nem arról szól, hogy mások milyenek és hogyan viselkednek velünk, vagy mit tesznek azért, hogy értékeljük őket. A szeretet velünk kezdődik, és nem elsősorban azzal, amit mondunk, vagy érzünk, hanem a tetteinkkel. A szeretet cselekvést jelent." - vallja a március végén Magyarországra látogató Gary Chapman amerikai házasság-és családterapeuta.
A szeretetet lehet érezni, de a szeretet önmagában nem érezhető. Kell egy gesztus, egy látható jel, egy hallható mondat, egy tapintható mozdulat, amely élővé teszi. A szeretet mindaddig halott, amíg csak gondolat, vagy érzés. Pál apostol ezért bátorkodik megszemélyesíteni a szeretetet. Végül a himnusz harmadik részében (8-13.v.) azt írja le nekünk, mi történik a szeretettel. A szeretet nem fog megszűnni, nem tudják lerombolni, összetörni, elfelejteni, elhallgattatni, likvidálni. A szeretet időtálló, és erősebb mindannál, ami nem szeretet, vagyis szeretetlen.
Semmi sem derűsebb a szeretetnél, semmi sem biztatóbb, semmi sem megnyugtatóbb, semmi sem tágasabb, semmi sem készségesebb, semmi sem gyönyörűbb, semmi sem biztonságosabb a szeretetnél, mert "a szeretet Istentől született" - írja Kempis Tamás, ágoston rendi szerzetes, a 14. század modern lelkiségének megteremtője. Igen, a szeretet mindig modern. A szeretet megtalálja az adott kor legaktuálisabb szeretetformáit. Ahogyan változik az idő, és benne az ember elméje, pszichéje és lelki igénye, úgy változik a szeretet megnyilvánulásának szükséges és létfenntartó alakja. Ma más szeretetmegnyilvánulásokra van szükségünk, mint 200 éve. Például 200 éve az embereknek máshogy volt idejük, másra volt idejük, és másmilyen volt az idejük, mint ma. Ma az idő hiányával és tékozlásával küzdünk egyszerre. Az időt nem arra fordítjuk, amire igazán szükséges lenne fordítanunk. A szeretetnek is ebben a közegben kell megszületnie. De a szeretet még családon belül is differenciált.
Másképp kell megtanulnunk szeretni egyik és másképp a másik gyermekünket. Csak annyira másképp, amennyire különböznek egymástól. Az Istentől született szeretet képes erre az alakváltozásra. A többi mű, mesterkélt és betanult szeretet, amely a legkevésbé sem vonzó, sem nem életképes. De a szeretetnek van egy állandó része, ami sohasem változik.
A Szentírás arról beszél, hogy a legnagyobb maradandó kegyelmi ajándék nem a nyelveken szólás, a tanítás, a gyógyítás, vagy a lelkek megítélése, de még ne is a hit, vagy nem a remény. A legnagyobb kegyelemi ajándék istentiszteletünk fő témája. A szeretet állandó része miatt lehetséges ez. Mert sem a hit, sem a remény nem személyesíthető meg. A tőlem már többször idézett Dr. Fabiny Tamás püspök Egykorintustizenhárom parafrázisában írja: "... megmarad a hit, remény, szeretet, e három. Ezek közül pedig legnagyobb Jézus." Ő az állandó.
Jézusnak sikerült megvalósítani a tökéletes szeretetet. Nekünk ez nem lehetséges. Ám ez nem oldoz fel bennünket a szeretet kettős parancsolatának megtartása alól, ti. szeresd Isten és szeresd az embertárad. Akkor hát mit tegyünk? A lehetetlent kéri Isten? Tudja, hogy a mennyből kell jönni ahhoz, hogy valaki igazán szeretni tudjon, mégis ezt kívánja tőlünk?
Egyszer egy hitoktató azt kérte ötödikeseitől, hogy írják le kicsoda Isten és honnan tudják, hogy létezik, amikor még senki sem látta őt. Az egyik csendes fiúcska mást írt, mint az összes többi osztálytársa: "Isten olyan, mint a cukor, amit édesanyám minden reggel a teámba tesz. Nem látom a csészében, de ha édesanyám nem tenné bele, azonnal észrevenném, hogy hiányzik! Tehát az Isten ilyen, ha nem is látjuk, de tudjuk, ha Ő nincs az életünkben, az élet keserű és ízetlen."
Tudod, hogy milyen az, amikor Isten jelen van az életedben és azt is tudod milyen az, amikor nincs jelen az életedben. Közösen megállapíthatjuk, hogy a különbség minimum szembetűnő, de lehet, hogy az sem túlzás, égbekiáltó. Isten maga szeretet. Jézus hozta ezt közel hozzánk, mégpedig ezerféleképpen. Én ezért is szeretem olvasgatni az evangéliumi történeteket. A csúcspont nagypéntek. A legnagyobb szeretet-kiáradás nagypéntek délutánján, három óra tájban történt. Ez a szeretet akkora volt, hogy minden vállalat helyettünk. Ez a szeretet ezzel megmentette a világot, akkortól fogva mindörökké.
Ez a mindörökké szeretet maradjon bennetek, bennünk, és akkor az egykorintustizenhárom sem lesz olyan távol tőlünk, mint gondolnánk.
Ámen.